Elméleti fizikát lehet esti tagozatos oktatáson hallgatn?

Nem nagyon.

Annyi, hogy levelezősök kevesen vannak, fizika szakosok is, nemhogy a levelezősök. Könnyen lehetséges, hogy ha mondjuk 1-2 hallgató van, akkor a kurzuson nincs is előadás, csak kiadják, hogy honnan és mit kell elsajátítnai és lehet konzultációt kérni.

Utána kell nézni a kiszemelt egyetemen. Fizikus/fizika tanár és csillagász szakokon, vagy a mai rendzserben gondolom fizika bsc és fizika/fizikus msc-n vannak elm fiz tárgyak!

Az állami egyetemeken az előadások nyíltak. Az is bemehet, aki nincs is beiratkozva az egyetemre. Olyan előadásra mégy be, amire csak akarsz. Feltéve, ha az egyetemen a szakod mellett van olyan képzés is. Kreditet nem kapsz érte, de vizsgáznod sem kell, viszont papírod sem lesz arról, hogy közöd lenne a elméleti fizikához. De ha érdekel, akkor járj be.

(Szegeden pl. van tesi szak is meg fizika is. Az sem kizárt, hogy általánosan művelő tantárgyként felvehesd kredittel együtt.)

Kicsit ellentmondanék a kérdezőnek abban a véleményében, hogy a fizika rendelkezne a legszerényebb ismeretekkel a többi tudományt is tekintve.

Ez így ebben a formában nem igaz. A fizika a legalapvetőbb természettudománynak mondható. Most, hogy az élő szervezetek és a korábban különálló területként kezelt kémiát is sikerült a fizikára visszavezetni (legalábbis elvi szinten), kijelenthető, hogy minél inkább magasabb rendű tudományról van szó, annál több az olyan komplex, bonyolult jelenségkör, amelyet még nem értünk és nem tudunk megmagyarázni. A fizikára közvetlenül épül a kémia, erre közvetlenül a biológia, erre közvetlenül a pszichológia és kognitív tudományok. minél inkább tévolodunk a matematikailag még jól leírható és számszerűsíthető alapoktól, annál ingoványosabb talajra tévedünk és annál bizonytalanabbul vizsgálható jelenségekről tehetünk csak annál bizonytalanabb megállapításokat.

Tehát ebből a szempotnból én éppen fordítva látom: a fizikából tudunk a legtöbbet, mert ennek fejlődése (karöltve a matematikáéval és a számítástudománnyal, számítástechnikával) teszi majd lehetővé azt, hogy korábban túl bonyolultnak és nem jól definiáltnak tűnő magasabb szintű problémákra is választ találjunk.

Ugyanakkor meg nem egészen jól definiált az alapkérdés sem: mit értünk azon, hogy sokat tudunk valamilyen tudományból, pláne más tudományágakhoz képest? Ez nem kellően pontosan értelmezhető kijelentés, mivel ahhoz rendelkeznünk kellene valamilyen viszonyítási alappal, hogy mi számít a teljes tudásnak, vagy hogy az egyes területeken belüli össztudás hogyan határozható meg és az hogyan kvantifikálható. Mivel ez nem lehetséges, a legjobb, amit tehetünk, ha minden tudományterületet önmagához viszonyítunk, vagyis önmaga korábbi állapotához. Ahhoz, hogy adott idő alatt mennyit fejlődött. De ha jobban megnézzük, akkor itt is az tűnik ki, hogy gyakorlatilag a fizika a húzóágazat: ennek fejlődése tette lehetővé a technikai újításokat, azok pedig a kémiában, orvostudományban és biológiában történő nagymértékű előrelépéseket.

Persze még mindig mondhatjuk, hogy keveset tudunk fizikából. Sőt, egyre inkább így érezhetjük, mert egyre több a nyitott kérdés, egyre szélesebb a frontvonal, amelyen haladunk előre. De ez egy szubjektív érzés és szerintem a tudomány művelése közben pont ez a természetes.