Exobolygó kutatásnál figyelembe vesznek vajon holdat is?
Jelenleg tudtommal 2 bevált módszerrel dolgoznak az exobolygó kutatók.
Az egyik azon alapul hogy a bolygó "rángatja" a csillagot és ez mérhető, ebből lehet keringési időt, csillagtól való távolságot, és tömeget számolni ami kiadja hogy mennyire van az élhető zónában az adott bolygó, és mekkora lehet.
A másik módszer a "kitakarás" amikor egy bolygó a csillaga fényességét csökkenti bizonyos időközönként. Itt csak a keringési időre és a bolygó fizikai méretére tudnak következtetni. Keringési pálya és tömegre infó nehezen vagy sehogy nem vonható ki. Ha szerencséjük van meg tudják vizsgálni az első módszerrel is és abból tudnak meg többet.
Na de ezek közül egyik módszer sem vesz figyelembe nagy méretű holdat (szerintem)! A föld a holdunkkal együtt takarná ki a napot egy külső megfigyelő szempontjából. Illetve a hold föld együttes tömeg rángatná a napot egy külső távoli megfigyelő szempontjából.
Azaz akár az is elképzelhető hogy az eddig fölfedezett és lakhatónak vélt exobolygók kisebbek annál amit gondolnak, viszont van egy vagy több nagy holdjuk?
Itt egy lista például:
2.5x-7x nagyobb bolygók közül szerintem simán elképzelhető hogy pl a 2.5x-es nem is annyi csak mondjuk 1.8x-os és van egy 0.7x földtömegű holdja vagy két hold mondjuk 0.4x és 0.3x földtömegűek?
Vagy mondjuk a 4.5x földtömegű helyett ott egy 3.5x földtömegű kering 1db földtömegű hold kíséretében?
Stb...
Szerintem érthető.
Szóval a kérdés újra átdolgozva:
Rendelkeznek információval arról az exobolygó kutatók hogy az aminek a tömegét, keringését és méretét meghatározzák, egy égitest-e vagy több egymás körül is keringő (és nem csak a központi csillag körül)?
válasza:Valóban az a két leggyakrabban használt módszer, amit írsz, bár vannak más módszerek is (gravitációs mikorlencsézés, direkt lefényképezés, stb.).
A radiális sebesség elemzésénél (mikor a bolygó "rángatja" a csillagot) én is úgy tudom, (általában?) nem lehet kimutatni, ha a bolygónak (akár jelentős méretű) holdjai vannak. Ugyanakkor ezzel a módszerrel legtöbbször csak egy alsó becslést tudnak adni a bolygó tömegére, hiszen általában nem ismerik a bolygó pontos pályasíkját. Emiatt ezekben az esetekben inkább az a valószínű, hogy a bolygó nagyobb mint várnánk. Ha le is jön pár nagyobb hold, kicsi a valószínűsége, hogy jelentősen túlbecsülik a méretet.
A tranzit módszer esetében (amikor a bolygó kitakarja a csillag fényének egy részét) viszont éppen remek módszer adódik arra, hogy egy exobolygó holdjait felfedezzék, hiszen a kitakarás lefutásából, változásaiból jól ki lehet mutatni az esetleges holdakat. Éppen ezzel a módszerrel szeretnének exoholdakat találni. Eddig néhány meg nem erősített jelölt akadt.
Egyébként (bár ez természetesen nem zárja ki, hogy máshol egészen más a helyzet) a Naprendszerben nem találunk példát a bolygóhoz képest akkora holdra, mint amit te írsz. A nagybolygók közül arányaiban a Föld Holdja a legnagyobb, és ennek a tömege mindössze a Föld tömegének 64-ede (kb. 1,5%-a). A Plútó-Charon rendszer tagjai méretben közelebb állnak egymáshoz, de még a Charon tömege is mindössze 11,6%-a a Plútóénak.
Na ezt nem tudtam hogy már a holdakkal is tudnak foglalkozni, sokkal részletesebb adatelemzéssel, pl a kitakarásból.
A hold méreteket valóban eltúloztam, kicsit szándékosan is.
Mert pl egy Jupiter méretű/típusú bolygónak ami a lakható zónában van, lehet föld méretű kísérője. (Ami ezért ugyancsak a lakható zónában van.)
válasza:"A nagybolygók közül arányaiban a Föld Holdja a legnagyobb, és ennek a tömege mindössze..."
a Föld tömegének 1/81-ede (kb. 1,23%-a).
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!