Ha léteznek párhozamos univerzumok, akkor miért nem tudunk kapcsolatot létesíteni velük, vagy észlelni őket komolyabb mértékben? Mely részecske felelős ezért?

Képzelj el két lufit.

Az egyik a mi világunk - a másik a párhuzamos.

Miért kellene bármit is látnunk belőle, ha mi csak a lufi felületén tudunk mozogni és nézni is?

Bár lehet olyan elrendezés is, hogy a ez a két lufi egymásban van, és érintik egymást. De akkor se látjuk a másikat. Szerinted merrefelé kellene nézni, hogy lássuk? A tér három iránya nem jó.

Tehát:

- nem megy át rajtunk egy másik világbeli tank. Lehet, hogy nagyon közel megy el hozzánk... de max. Ötvös-ingával lehetne mérni, hogy itt valami icipici gravitációs változás van. Már persze, ha a másik világbeli Föld éppen ilyen, mint a miénk, és pontosan ugyanúgy is mozog, és éppen itt van az a tank.

- nincsen semmiféle szubatomi részecske, ami összekötne minket. Ez két külön világ: az egyikből a másikba még a fény se megy át, legfeljebb a gravitáció.

- az atomok az elektromos erők miatt nem tudnak átmenni egymáson.

- ha van ilyen párhuzamos univerzum, az egészen másféle is lehet. Lehet, hogy semmi sem ugyanolyan benne, mint itt.

Hadd beszéljek egy kicsit arról, miért is nem halad át az anyag más anyagon; ez egy kicsit értelmesebb téma, mint a kérdés.

Ami a párhuzamos univerzumokat illeti, abból három fajta van. Van a laikusoknak szóló hülyítés: ezt egy a klasszikus euklideszi 4. dimenzióval szokás szemléltetni, de valójában megsérti annak a szabályait, mert a kiterjedése a 4. dimenzió mentén nem folyamatos (mint ahgy lenne mondjuk Edwin Abbott Abbott "Flatland"-jében); ez sci-fikben érdekes toposz - de nincs köze a tudományhoz. Valóban létezőről kettőre tudok gondolni: az M-elmélet (=egyesített szuperhúrelmélet), ami nem párhuzamos világokról beszél, hanem plusz dimenziókról, amelyek ugyanúgy a mi világunk plusz részei (már csak húrtermészetük miatt sem alkalmasak rá, hogy párhuzamos világokat képzeljünk el velük); vagy a sokvilág-értelmezés, aminek viszont nincs saját elmélete, csak a hullámfüggvény egy lehetséges értelmezése (és nem is különösebben jó értelmezés; időpontot rendel a hullámfüggvény-összeomláshoz, egy olyan dologhoz, aminek nincs kísérletileg bizonyítható konkrét időpontja vagy akár valódi realitása sem a modellen túl).

Tehát beszéljünk inkább arról, hogy miért nem lehet két anyagi részecske egy helyen.

Valójában itt két megfigyelésen alapuló elvről van szó.

Megfigyelésen alapulót úgy értem, hogy nincs hozzájuk mélyebb magyarázat; valamiért így viselkednek és kész.

Amikor kérd. azt mondja, hogy "egy bizonyos részecske felelős", feltételezem, hogy a Higgs-bozonnal keveri a témát. A Higgs-bozonnak semmi köze ahhoz, hogy miért nem haladnak át egymáson a részecskék. Amit a Higgs bozon csinál, az az, hogy plusz tömeget ad bizonyos elemi részecskéknek. (Nem ez az a tömeg egyetlen lehetséges forrása - mi több, a Higgsnek magának is van ismeretlen eredetű nyugalmi tömege - tehát, bár egyszerű azt mondani, hogy a Higgs ad tömeget mindennek, de nem igaz.) Egy jelentős szerepe például, hogy plusz tömeget ad az elektronnak, amivel befolyásolja az atomok MÉRETÉT. A fotonnak nincs saját tömege (lehet RELATIVISZTIKUS tömege, de ez egy egészen más fogalom, ami a magával hordozott átadható energiából adódik), és ugyanígy nincs a gluonoknak. az elektronnak vagy a kvarkoknak (amik a protont is alkotják) van. Miért? Mert csak ők kommunikálnak a Higgs-mezővel.

Ez azért lényeges, mert ha az elektron a fotonhoz hasonló lenne, akkor egyszerűen elspriccelne fénysebességgel; de még ha csak KISEBB is lenne a tömege, már talán olyan távolságra rezeghetne az atomtól, hogy elszakadhatna tőle. Következésképen az atomok és anyag, ahogyan mi ismerjük, nem tudna stabil állapotban létezni.

Mindez nagyon érdekes, de nem ad választ rá, hogy miért nem halad át az anyag más anyagon. Mostakkor erre visszatérnék.

Az első kérdés, hogy miért nem hullik az elektron az atommagba, ahogyan a proton és elektron közötti vonzás diktálná.

Ez a (Heisenberg-féle) BIZONYTALANSÁGI ELV: egy részecske pozíciójának bizonytalansága szorozva a lendületének bizonytalanságával soha nem lehet nagyobb, mint egy adott állandó, amit Planck állandójának hívnak. Ennek mind a proton, mind az elektron alá van vetve.

Ez azt jelenti, hogy bár a kettő olyan közel van egymáshoz, amennyire csak bír, maguk a részecskék nem lehetnek a Planck-állandónál kisebb helyre "zárva".

Az ok, amiért két ELEKTRON nem lehet egy helyen, azt úgy hiívják, hogy a Pauli kizárási elv:

"Két fermion egyidőben nem folgalhat el azonos kvantumállapotot."

Kicsit bonyolult belemenni, hogy ez pontosan mit jelent; a legjobb az elektronok viselkedésével szemléltetni.

Amikor egy elektron közeledni kezd az atommaghoz, ahol már van egy elektron, a következőket teheti:

- megváltoztathatja a spinje előjelét (negatív vagy pozitív) (s kvantumszám)

- továbbmehet egy következő héjra (n kvantumszám)

- átmehet egy másik pályára ugyanazon a héjon (m kvantumszám)

- megváltoztathatja a pályája alakját (ℓ kvantumszám)

Amíg nem teljesen egyezik mindegyik kvantumszám egy másik elektronnal, addig rendben van.

A Pauli-elv lényegében azt írja le (kiegészítve az Aufbau-elvvel és a Hund-szabállyal, amik abban segítenek, hogy milyen sorrendben telítődnek a lehetséges kvantumszámok; például minden elektron minél alacsonyabb héjra próbál kerülni), hogy hogyan épül fel az atom a proton-elektron viszonylatban, és következésképp hogyan épül fel az összes kémiai elem.

Hogy a Pauli elv miért igaz, arra igazából nincs jobb magyarázat. Ha már jértas vagy a kvantumfizikában, akkor leredukálható az ok egy ún- spin-statisztika tételre:

[link]

de hogy alapvetően 'miért' igaz, arra nem fogsz több választ kapni, mint bármilyen másik fizikai törvényre. :)

1. lehet, hogy nincsenek párhuzamos univerzumok.

2. tegyük fel, hogy vannak. Tudtunkkal anyag csak 3 térdimenziós kiterjedésben tud létezni, eme 3 dimenziónk meg akkor a leghalványabb kapcsolatban sincs egy másik univerzum térdimenzióival. Nem is lehet kapcsolat.

3. még mindig tegyük fel, hogy vannak másik univerzumok. És ez a rész már inkább sci-fi, de azért kizárni nem lehet: honnan tudod, hogy NINCS köztük kapcsolat? simán csak nem ismerjük, nem látjuk, nem értjük még, miben is jelenik meg a létező kapcsolat. Csak hülye ötletként, honnan jön a gömbvillám?

Mindez csak fikció. Egyelőre.

A kérdés azért tehető fel így, mert a kérdező nem pontosan érti, mit is kérdezett.

Feltételezéssel kezdi, maradjunk ennél. Honnan gondolja, hogy nem tudunk? Bizonyította valaki, hogy ez nem lehetséges? (érdekes dolog amúgy, hogy tudjuk, hogy nem tudunk kapcsolatot létesíteni, de tudjuk azt is, hogy van. Kapcsolat nincs, a létezésről ismeret van - vajon nem ez maga a kapcsolat?). Szóval ezt még eddig senki nem bizonyította, igaz, az ellenkezőjét se. A megoldás: hiányzik a mondatból az időhatározó. "....akkor miért nem tudunk EDDIG kapcsolatot létesíteni velük..." Eddig nem tudtunk. Ezért gondolhatunk arra, hogy azért, mert nincs is, vagy arra, még nem tudtunk, de fogunk - csak ki kell várni. Mindkét feltételezéssel ellentmondásmentessé tehetjük a dolgot. De a döntés vagy a kapcsolattal, vagy annak elvi cáfolatával lesz meg!