Mit szóltok az elméletemhez?

Szerintem nincs, a szenvedés mértéke inkább az érzelmi töltöttség mértékével korrelál.

Legfeljebb áttételesen lehet szerepe, aki magasabb intelligenciával rendelkezik, nagyobb a tudása, annak több dologra van rálátása, több dolgot ismer, ezáltal több helyzet, esemény okoz(hat) nála szenvedést.

Nem hiszem, hogy lenne ott ilyen arányosság. De a magasabb intelligencia révén valaki lehet negatívabb. Nem azért, a világ több aspektusát megértve több negatívumot láthat, mert ugyanígy több pozitívumot is észre tud venni.

De azzal, hogy magasabb célok kitűzésével és ezért arányaiban kevesebb sikerélménnyel esetleg jobban frusztrálhatja a sikertelenség.

Meg talán a szociális kapcsolatait is rontja, ha nincs hasonló színvonalú kommunikációs közege.

Ahhoz, hogy valaki hiánytalanul boldog legyen, vagy végképp együgyűnek, vagy szerelmesnek, vagy Buddhának kell lennie. :)

Szerintem pedig van ilyen kapcsolat. Nem mondanám egyenes arányosságnak, sőt kivétel is akad szép számmal. De alapvetően igaz, hogy nagyon intelligens ember könnyebben szigetelődik el, illetve sokkal jobban átlátja a világ fonákságait is, illetve magasabb szintű igényei vannak.

Nézzük csak a műsorokat, egy kevésbé intelligens ember bőven válogathat és örömét lelheti sok műsorban, meg egy átlagos intellige3nciájú is, de különösen egy intelligens ember számára legvalószínűbben a műsorok döntő többsége élvezhetetlen, manipulatív... Persze ezzel nem akarok ítélkezni, de szerintem igenis van összefüggés.

Úgy értem a második felét:

Nézzük csak a TV műsorokat, egy kevésbé intelligens ember bőven válogathat és örömét lelheti sok műsorban. Már egy átlagos intelligenciájú SEM, de különösen egy intelligens ember számára legvalószínűbben a műsorok döntő többsége élvezhetetlen, manipulatív... Persze ezzel nem akarok ítélkezni, de szerintem igenis van összefüggés.

#4 és #5:

Erre gondoltam, amikor az emberek közti kommunikációs kapcsolatokra céloztam, mint frusztrációs okra. De ennek nem kell, hogy feltétlenül elszigetelődés és befordulás legyen a vége. Persze esetleg több energiába kerül megfelelő közeget, ismerősöket, médiát találni, hogy az ember ne érezze magát "hülyék közé zárva".

De a magasabb intelligencia magasabb probléma-megoldó készséget is feltételez, tehát ezek a gondok elkerülhetőek.

Az az ember, aki szívesebben volna "hülyébb" azért, hogy boldogabb legyen, az már lelkibeteg.

Az, hogy ki szigetelődik el kitől, nézőpont kérdése...

Az szigetelődik-e el, aki a világ mulandóságát és a cserebogár halhatatlanságát kutatja a csak fociról beszélni tudótól, vagy pedig fordítva?

.

A tanultabb, magasabb intelligenciájú embernek magasabbak a vágyai is. A kielégítetlenség boldogtalanságot okoz(hat).

"Az, hogy ki szigetelődik el kitől, nézőpont kérdése..."

Örök kérdés, oké, hogy diliház, de most a kerítés melyik oldalán vagyunk? :D

Én boldogan szigetelődöm el a Győzike- és a Mónika-show célközönségétől. :D