Ha a Nap olyan messze van, miért látszik olyan nagynak?

Mivel a Nap, földi léptékkel mérve, brutális méretű. Annál is nagyobb.

Mi emberek ezt a bolygót is nagynak találjuk, holott a Föld porszem méretű a Naphoz képest.

És azért látjuk nagynak, mert valóban nagy :D

Talán azért, amiért a lenyugvó napot még sokkal nagyobbnak látjuk mint a délben látott napot?

Este is azért nagyobb a nap mint délben, mert sokkal több "légrétegen", párán, stb-n kell keresztülmenni a fénynek, hogy elérje a megfigyelő pozícióját. És a víz,levegő köztudottan töri a fényt...

Gondolom(laikusként), hasonló dolgok miatt lehet az, amit írtál... :)

Nem kell átszámolnod, jól számoltál, és a Nap látszólagos nagysága valóban kb akkora, mint egy 1.1 m átmérőjű labda 120 méterről.

Amikor az ég tetején van, nem is látjuk nagyobbnak ennél. Amikor a horizonthoz közel van, akkor pszichológiai okokból látjuk sokkal nagyobbnak, nem a fénytörés miatt. Még pedig azért, mert a Nap ilyenkor minden más "mögött" van. Vannak előtte távoli fák, házak, hegyek, és mindezek mögött ott a nap. Ez mintegy megerősíti bennünk azt az érzetet, hogy nagyon nagy, mert nagyon messze van. Ha egy tárgyat még olyan messziről is jól látunk, amilyen messziről már minden más eltörpül, akkor az valami hatalmas dolog. Ez az oka az illúziónak. És ugyanezért látszik sokkal kisebbnek az ég tetején, mert ott ez az összehasonlítási effektus nem lép fel.

Valójában nem olyan nagy ám, mint amilyennek látszik. Az a helyzet, hogy ha egy csettintésre eltűnne a Föld, és Te az űrben lebegnél minden viszonyítási alap nélkül, akkor sokkal kisebbnek látnád a Napot.

A Nap látszólagos átmérője nagyjából akkora, mint a Holdé, mindkettőnek fél fok, vagyis a Nap és a Hold nagyjából ugyanakkorának látszanak az éggömbön. A fél fok azt jelenti, hogy ha egy teljesen sík puszta közepén állsz, és körülötted a horizontot egy 360 fokos körnek fogod fel, akkor egy foknak a fele a Nap látszólagos átmérője (a Holdnak is). Hogy ez milyen parányi, könnyen meggyőzhetsz róla az alábbi módon:

Egy éjjel, amikor telihold van, menj ki az udvarra, és egyenesítsd ki a karodat, a mutatóujjaddal pedig takard el a Holdat. Azt fogod tapasztalni, hogy még a körmödnél is sokkal kisebb! Én kipróbáltam, mert amikor erről olvastam, nem akartam elhinni, és tényleg így van. Megdöbbentő, hogy milyen nagynak gondoljuk, de egyenesítsd ki a kezed, nézz rá a mutatóujjadra, és képzeld el, hogy a körmödnél sokkal kisebb! Hogy mégis miért érzékeljük nagynak? Az a helyzet, hogy ha nem tudnánk mihez viszonyítani, akkor parányinak is látnánk az égbolton (pl. ha csak úgy lebegnénk az űrben). A Föld felszínén azonban mindenféle tárgyhoz viszonyítjuk, és az agyunk nagyobbnak fogja fel, mint amekkora valójában a látszólagos nagysága. Ezt egy pszichológiakönyvben olvastam, léteznek olyan kísérletek, amik azt bizonyítják, hogy ha valamit az agyunk nagyobbnak akar érzékelni, akkor nagyobbnak is érzékeli a többi dologhoz képest! Tulajdonképpen tehát, amikor nagynak látod a Napot és a Holdat az égen, optikai csalódásban van részed. Fél fok átmérőjű csak. Szóval igaza van annak, aki ezt pszichológia dolgot írta le előttem.

(a napnyugta, napkelte-jelensége, amikor megnövekszik és vöröses lesz a Nap, de akár a Hold is a horizont közelében, az más optikai jelenség, a légkör miatt van - de most nem erről beszéltem).

Ezt az ujjas dolgot a Napnál ne próbáld ki, mert nagyon fényes, és nem tudnád úgy megcsinálni, hogy ne süssön bele a Nap a szemedbe. De mivel a Hold és Nap látszólagos nagysága fél fok, tehát ugyanakkora, ezért meggyőződhetsz róla a Hold esetében is, hogy tényleg sokkal kisebb a Hold látszólagos nagysága, mint amilyennek valójában képzeled :)