Mi a véleményed az alábbi ötletről a világegyetemmel kapcsolatban?

Írtad hogy ezt a tágulást nincs ami megállítsa, de miért tágulna a közepe/közepe felé való dolgok, és nem csak a tágulás széle? , mint egy lökéshullám, csak ez az űrben.

Mondjuk azt nem tudom hogy milyen lehet egy konkrét lökéshullám az űrben ha annak a közepét nézzük

Sajnos, kérdező - és mindenki más, aki ide írt - semmit sem értetek a relativitáselméletből.

"a fényt nem tudná lelassítani semmi, hanem mivel van tömege, és fénysebességgel halad"

A fény nyugalmi tömege nulla. A nulla tömeg pedig fénysebességen nem növekszik végtelenre, hanem egy nulla szor végtelen határérték lesz, aminek az eredménye itt pont a foton tömege.

Az ősrobbanás megint csak nem úgy ment végbe, ahogy képzeled. Nem a mi világunkban történt valahol egy hatalmas robbanás - hanem a semmiben. Ez a robbanás teremtette meg a teret, és kezdetben (amíg nem volt tér), a fénysebesség nagyon sokszorosával terjedt. Ez a kezdeti felfúvódás.

Ha pedig két sebességet bárhogy összeadsz - abból sose lesz fénysebességnél nagyobb.

Ugyanis nem így kell kiszámolni, hogy v=v1+v2 - hanem a Lorentz képlet szerint, ahol ha két fél fénysebességet összeadsz, abból csak háromnegyed fénysebesség lesz, ha pedig két egész fénysebességet összeadsz, abból csak egy egész fénysebesség lesz.

Tehát, ha pl. egy atomot kilősz majdnem fénysebességgel, és az atom valami miatt előrefelé világítana - akkor a belőle kijövő fény is pontosan fénysebességgel megy. Egy picikével sem gyorsabban!

"Ebből viszont következik, hogy a világűrnek majdnem fénysebességgel kell tágulnia."

Nem. A tér tágulásának nem szab határt a fénysebesség.

"Hiszen elméletileg elképzelhetetlen mennyiségű anyag volt összesűrűsödve, és viszonylag kis helyen."

Itt nincs semmilyen okozati összefüggés: a 'hiszen' használata nem indokolt.

"ezért a világűr széle "

A világűrnek nincs széle.

"Ebből viszont az következik, hogy mi magunk is haladunk a szétáramló anyaggal együtt, tehát mi is majdnem fénysebességgel száguldunk a világűrben."

Nem, ez egyrészt nem igaz, mármint a közel fénysebesség. De amúgy sincs okozati összefüggés. Az ősrobbanás nyomán nem "száguldunk", és semmi más sem száguld, a tér nyúlik a tömeg alatt. Amúgy haladunk a világegyetemben: forgunk a föld tengelye körül, keringünk a nap körül, keringünk a galaxis tömegközéppontja körül, és valószínűleg a galaxisunk is végez valamiféle mozgást a lokális halmazban.

Tovább nem olvastam, mert hatalmas katyvasz, mind téves kiindulási feltételezésekből, sokszor okozati összefüggések nélkül. Az a baj, hogy másokhoz hasonlóan te is azt gondolod, hogy egy két fogalom személetes ismeretében _valós_ következtetéseket tudsz levonni, de ez hatalmas tévedés. Pusztán annak a szónak, hogy ősrobbanás szó szerinti értelmezése teljesen félreviszi az egész gondolkodást.

Itt a válasz mindenre

http://www.youtube.com/watch?v=HoqSas2uFKw :D

"Bizonyítsd be."

Az ált.rel-ből következik.

"nekem is bizonyítanom kéne"

BTW, a fenti állításaid közül SEMMIT nem bizonyítottál. Mit vernyogsz? Először elvégzed az áltisót, majd a gimit, aztán az egyetemet, tanulsz topológiát és a többi hasznos dolgot, és nem jössz ilyen ostobaságokkal.

"Ha valami tágul, akkor annak széle van."

Ez nem igaz.

Pl. egy lufi is tud tágulni, és annak sincsen széle. Bárhova mész rajta, sehol se esel le a szélén.

A terünk ugyanígy alakult ki, csak egy dimenzióval több van neki. Ha le akarsz róla lépni, akkor nem elég, ha a mi 3 dimenziónkban lépkedsz. Viszont a 4. dimenzió felé hogyan indulsz el?

Nem könnyű ez kérdező! Minden problémád abból fakad, hogy van egy tapasztalatod, például arról, hogyan robban valami. Ott igaz, hogy a robbanás középpontjából minden irányba áramlik (egy darabig) az anyag. De az már nem igaz, hogy egy része ott marad. Viszont az a bizonyos ősrobbanás nem így történt, te egy általad ismert jelenséget, amely egy (esetleg) ismert körülmények között zajlik le, egy teljesen más helyzetre képzeled el. Csakhogy az egy másik értelmezési tartomány, nem ismered a működési szabályait, és nem tudod, mi (szabály) meddig érvényes benne. Ezért az egész gondolatmeneted (ami a formális logikán alapul) érvénytelen.

Itt a gondolatmenet fordított.

1. A világegyetem végtelen. Ma tapasztalunk egy csomó dolgot, azokban valahogy tudunk rendet teremteni, de abból az jön ki, hogy végtelennek kell lennie, különben ellentmondásba keverednénk. Kimondhatnánk, hogy a világegyetem véges, de ekkor kéne mondani egy olyan rendszert, amelyben minden tapasztalásunk rendben van. Hát ilyen ez időtájt nem tudunk mondani, maradunk az eredeti változatnál, hogy a világegyetem végtelen.

2. Ebben a világegyetemben azt tapasztaljuk, hogy a dolgok úgy változnak, mint egy robbanáskor. Mondom, "mint egy...". De hogy valójában mi helyzet, nem tudjuk. Azt mondjuk, ha "olyan", akkor próbáljuk meg azokat a szabályokat ráhúzni. Ami szabályokat addig sikerült ráhúzni, azok stimmelnek. De még nem mindent sikerült. Ezért vizsgálódunk, hogy a "robbanás" (amit csak feltételezünk, de nincs rá meggyőző bizonyítékunk, mindössze nem tudunk jobbat) korai pillanataira is minél többet mondhassunk. A lényeg, hogy a mai állapotból visszafelé haladunk a megismerésben, és nem fogadjuk el azt a "kezdeti pillanatot", amiből úgymond levezetünk, hátha kijön az, ami ma van.

Előbb a tudományos gondolkodás módszertanát kell megismerni, és ez nem könnyű. Ez is úgy történik, hogy sok mindent tanulunk, aztán próbálunk az egyre több ismeretre egy egységes szemléletet ráhúzni. De ez csak akkor eredményes, ha már nagyon sok tárgyi tudásunk van, különben rengeteg fölösleges "próbálkozásunk" lesz. A tudomány "szisztematikus haladás" a megismerésben, folyamatosan összehasonlítva a tapasztalással. A találgatás csak szórakozásból, kikapcsolódásból, vagy szenzációhajhászásból jön szóba.

> Ebből viszont következik, hogy a világűrnek majdnem fénysebességgel kell tágulnia.

Miért következne?

> És mivel nem volt ami lefékezze

És mi a helyzet a gravitációval?

> Ebből viszont az következik, hogy mi magunk is haladunk a szétáramló anyaggal együtt, tehát mi is majdnem fénysebességgel száguldunk a világűrben.

És mi van, ha éppen azon az anyagdarabkán állunk, ami éppen a középpontban volt? Mi van, ha a felfújódó lufi közepén vagyunk éppen, és nem megyünk semerre az ősrobbanás pontjához képest?

> Ebből következik, hogy a világűr belsejében (már ha van olyan), más szóval az ősrobbanáskor az összesűrűsödött anyag legbelsejében lévő anyag, viszont nem robbant szét

Ezt sem igazán értem. Miért kellene ennek így lennie? Miért kellene ott bárminek is nagyobb sűrűséggel ott maradnia, mint amekkora sűrűség bárhol van az univerzumban?

Próbálj elképzelni egy kör alakú gumilepedőt, rajta egyenletesen eloszva pontokkal. Ha minden irányban nagyon nagy mértékben kinyújtod, akkor a pontok sűrűsége ugyanúgy egyenletes marad. Ha nem látsz el a gumilepedő széléig – nota bene a világegyetemnek nincs széle –, akkor pontosan ugyanazt az állapotot látod mindenhol, a sűrűség ugyanakkora, a többi pont minden irányban ugyanúgy távolodik, minél távolabb van, annál gyorsabban.

A valódi helyzet kissé komplikáltabb, de itt most elég annyi hozzá, hogy nincs kitüntetett szerepe az ősrobbanás „pontjának” ebből a szempontból.

> Ebből következik, hogy ami nekünk fénysebesség, az a világűr közepében lévő anyagnak a fénysebességnél jóval nagyobb sebesség

És mi a helyzet a relativitáselmélettel? Ha mondjuk a Földtől távolodik egy bolygó 2/3 fénysebességgel, a bolygóról nézve távolodik egy űrhajó 2/3 fénysebességgel, akkor az az űrhajó a Földről nézve nem 4/3 fénysebességgel fog távolodni, hanem kb. 0,92 fénysebességgel: W = (v+w) / (1+(v*w)/c^2)

> Következésképpen nem a fénysebesség a legnagyobb sebesség, hanem az a sebesség, amennyivel a fény képes elhagyni a fénysebességgel haladó tárgyakat.

Lásd az előzőt. Attól, hogy egy tárgy tőlem mondjuk 0.9999 fénysebességgel halad, amihez képest egy fénycsóva fénysebességgel távolodik, az tőlem is fénysebességgel távolodik. Pont a fénysebesség állandóságából indul ki a speciális relativitáselmélet, és az általa feltárt összefüggések alapján nem simán összeadjuk a sebességeket, ahogy a klasszikus fizikában. Egy másik tárgyhoz képest máshogy telik az idő, és máshogy mérődnek a távolságok, így természetesen a sebességek is máshogy számolandók.

> Ez viszont ellent mondana azzal, amiben nem hiszek, vagyis hogy a fénysebességnél nincs gyorsabb

Nem. Pont ez a számolás, amit nem veszel figyelembe, ez határozza meg, hogy a fénysebességnél anyag nem haladhat gyorsabban. Pont ebből következik. A fenti képletben a két sebesség összege csak akkor lehetne nagyobb a fénysebességnél, ha eleve valamelyik nagyobb lenne annál. Tehát ha két tárgy a fénysebességnél eleve lassabb, akkor nem lehet sehogy sem felgyorsítani valamelyiket úgy, hogy a mért sebesség nagyobb legyen a fénysebességnél. Pont ez az oka ennek a „sebességkorlátozásnak”. Ez nem csak valami hit, hogy elhiszed, hogy nem lehet fénysebességnél gyorsabban haladni, hanem következmény.

Pont azért bravúros az, amit Einstein lerakott az asztalra, mert felrúgta a térről és időről alkotott „naiv” elképzelésünket, hogy az abban megtalált ellentmondást feloldja, mely szerint a fény bármihez viszonyítva is méred, mindig fénysebességgel halad, függetlenül a mérőeszközök egymáshoz viszonyított sebességétől. Akár távolodsz egy csillagtól, akár közeledsz hozzá, a fény ugyanúgy fénysebességgel halad el az orrod előtt.