Hogyan írnátok helyesen, azaz kis v. nagy kezdőbetűvel a föld, nap, ill. hold szavakat? Minden ember vágya egy föld körüli utazás. A Napunk nem tartozik a legnagyobb csillagok közé. Felhőtlen nyári éjszakán szépen világít a hold.

Mindhárom esetben kis kezdőbetűvel helyes.

Mutatom az Akh. 185. pontját:

"A csillagnevek

A csillagok, csillagképek, bolygók, holdak stb. nevét nagy kezdőbetűvel írjuk: Ikrek, Fiastyúk, Orion, Tejút, Merkúr, Plútó, Vénusz stb.

Ha a föld, a hold és a nap szót tulajdonnévként használjuk, nagybetűvel kezdjük: a Hold távolsága a Földtől stb. – A mindennapi írásgyakorlatban azonban az ilyen tulajdonnévi szándékú szóhasználatot fölösleges erőltetni, tehát: föld körüli utazás, a hold szépen világít, a nap sugarai stb."

Forrás: [link]

Miután valaki linkelte a helyes választ, szeretnék egy-két hasznos ökölszabályt is megosztani a kérdezővel:

Irodalomórán mindig kisbetű (kivéve mondat elején, természetesen).

Fizikaórán ha nem a Föld napjára – a Napra – vagy nem a Föld holdjára – a Holdra –, hanem csak úgy általánosságban egy naprendszer napjára (például a HR8799-re [link] ) vagy egy bolygó holdjára (például a Titanra) szeretnénk utalni, akkor kisbetű. Akkor is kisbetű, ha a talajt akarjuk így kifejezni: a labda a földre esett. Akkor nagybetű, ha a Napra, Holdra vagy a Földre gondolunk.

(Berta, a másodiknál szerintem jó a nagybetűs Nap is.)

Hát nem tudom... Nekem valahogy a kisbetűs tűnik jobbnak, de ez csak "megérzés", indokolni nem tudom.

Briiiingaaaa, ilyenkor hol vagy? :D

(Ha esetleg nem ismeritek: BringaManó, a Helyesírás kategória egyik fő-fő észlénye. :D)

Ja, most nézem, hogy a kérdés az Alkalmazott tudományokban van. Akkor majd írok neki privátban.

Végül is… Alaposabban végiggondolva tényleg jobb a kisbetű. Így nagybetűvel kétszer is benne van, hogy a Napra gondolunk, ami felesleges. Egyrészt mert a mi napunk a Nap, másrészt mert ez a nagybetűs Napunk.

Fene tudja… Ezért nem szólnék rá senkire.

Na, ilyesmin én is filóztam. De arra jutottam, hogy olyanokat is szoktunk mondani néha, hogy "a mi Bodrink"; sőt, "a mi Szilvikénk", mégis marad a nagybetű, holott (elvileg) csak egy-egy van belőlük, és teljesen beazonosíthatók. De aztán lehet, hogy rossz irányban indultam.

A mondat egyébként eleve nem jó, mert így nem kellene a névelő. (Akkor meg mindenképp nagybetűvel kezdjük a szót, mivel mondatkezdő szó. :D)

Ha marad a névelő, akkor viszont: "A mi napunk/Napunk ...".

De így a probléma még mindig megvan, a megoldása az éjszakai műszakra vár. (Már írtam neki. :)

Jó estét! Itt az éjszakai műszak. De nem vagyok ám akkora megfellebbezhetetlen "orákulum", csak tettetem. ;-)

(Azért nem jöttem hamarabb, mert akkor nem tudtam volna, hogy jó napot, vagy jó Napot kívánjak. :-)

Első és utsó nekem is jó így, a középsőről meg én is hasonlókat gondoltam (a mi Bodrink), de én arra jutottam, hogy jó lesz az így, naggyal (bár kicsivel sem kifejezetten hibás, de inkább nagy, ha lehet választani).

[Csak kötekedés következik Bertával, ugorgyunk...]

Azt egyáltalán nem értem, hogy "nem kellene a névelő", ezt egy kicsit magyarázd el, légy szíves! (Remélem, nem abba a hibába estünk bele, amikor azt hiszi valaki, hogy semmilyen tulajdonnév elé nem szabad névelőt tenni – hiszen ez alapvetően csak a személynevekre igaz, meg néhány más esetre is (pl. a településnevek, az országnevek nagy részére), de korántsem az összes tulajdonnévre általában.

Személynév esetén igaz, hogy "Szilvikénk" vagy "a mi Szilvikénk", de más tulajdonnév működhet "mi" nélkül is névelővel, sőt:

"a Suzukink kék" / "a mi Suzukink kék" (de *"Suzukink kék"?...)

Tudom, itt (látszólag) más szerepe van a "mi"-nek: több közül jelöljük ki vele.

Akkor legyen ez:

"a Városligetünk klassz hely", "a mi Városligetünk klassz hely" (de *"Városligetünk klassz hely"?...)

Vagy ez:

"a Rubik-kockánkat az egész világ ismeri", "a mi Rubik-kockánkat az egész világ ismeri", és még esetleg-talán-talán akár így is: "Rubik-kockánkat az egész világ ismeri".

[Innentől csak haladóknak :-)]

Az utóbbiról még azt szeretném mondani (tehát nem "tudományos" okosság, hanem csak most jöttem rá :-), hogy valami miatt "könnyebben csúszik" névelő nélkül, mint a többi tulajdonnév, ld.:

"A Parlamentünk csodás látványosság, az Unicumunk világhírű, (a) Rubik-kockánkat az egész világ ismeri."

De nem rakosgathatjuk összevissza a névelőket: a "Rubik-kockánk" előtt mindegy, de a többi kettő elé odakívánkozik (a három tagmondat sorrendjétől függetlenül).

Miért van ez így?... Valaki fejtse meg, lécci. :-)

(Talán mert az egy (jelöletlen) birtokos(?) összetétel? De a birtokviszony (legalábbis ha jelölt), éppenhogy igényelni szokta a névelőt. Itt fordítva lenne?

Vagy mert személynév van az elején? Az még lehet.

Nem is, most rájöttem: van annak a tulajdonnév + köznév kapcsolatnak (Rubik-kocka) egy enyhe jelzős szerkezet fílingje, és jelzővel ellátva a többi tulajdonnév is elnévelőtlenedik:

"Hatalmas Parlamentünk csodás látványosság, finom Unicumunk világhírű, furfangos Rubik-kockánkat az egész világ ismeri."

Na, ezt megbeszéltem magammal. Nincs több kérdésem? Nagyszerű, akkor térjünk nyugovóra. Jóéjt mindenkinek!

:-)

> „Miért van ez így?… Valaki fejtse meg, lécci.”

Tipp: Azért, mert a „Rubik-kockánk” személynévből származik, és amikor azt mondják, hogy „Rubik-kocka”, akkor csak egy dologra gondolhatunk. Viszont parlament az minden országban van, és ott fontos rámutatni, hogy melyik; és nekem az „Unicummal” kapcsolatban is hasonló érzésem van, miután a nem tudom milyen nyelvű „egyedi” szóból származik.

Amúgy a Nap – nap, Föld – föld, Naprendszer – naprendszer, Hold – hold, Sun – ???, Solar System – planetary system, Moon – satellite, Earth – world, ground,… dolgokról nem sokat írtál. Sőt, elég keveset.