Az ókorban hogyan építették a 30-40 méter széles szakadékokat átívelő függőhidakat?

Volt olyan szakadék, amit nem tudtak átdobni, mégis építettek rá hidat. A menete majdnem ugyanaz, mint amit #1 írt, csak kő nélkül :)

A híd alapját képező kötelet lelógatták a szakadékba, a másik oldalról meg egy madzagot. Egyvalaki lement a szakadék fenekére, összekötötte a két kötelet, a másik oldalon pedig felhúzták a vastagabb kötelet. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag bármilyen széles és mély szakadék fölé tudtak hidat fabrikálni - a szakadék hossza pedig lényegtelen volt.

Ismerték a forgatónyomatékot, vagyis képesek voltak a szakadék szélén elkezdeni egy fölé nyúló szerkezetet. A dolog addig működött (amennyiben a mélység miatt nem lehetett alátámasztani), amíg a szerkezet "törékenysége" (szakítószilárdsága) nagyobb volt, mint a súlyából és a benyúlás hosszból számítható forgatónyomaték. Ha sikerült két oldalról elég közel kerülni egymáshoz, akkor a két szerkezet közé egy megfelelő stabilizáló elemet tettek (mint a kupoláknál a zárókő).

A technikai kivitelezésben rendkívül találékonyak voltak, és az elemi fizikai törvényeket és a geometriát meglehetősen jól ismerték. A találékonyságuk annyira jó volt, hogy sok építménynél ma sem tudjuk, hogyan oldották meg. De megoldották, mert az objektum ott van.

"Hogyan építettek volna hidat (a példa kedvéért) egy átugorhatatlan, végtelen hosszú és végtelen mély szakadék fölé?"

Ezen valószínűleg akkor kezdtek volna gondolkodni, ha találtak volna ilyet :)Azért maradjunk meg a realitások talaján. Eddig az ókorról volt szó, vagyis létező korról, egy végtelen mély és végtelen hosszú szakadék viszont nem tartozik sem az ókor, sem a létező dolgok tárgykörébe.