Mik a radioaktivitás jelei?

Magának a rádioaktív sugárzásnak --mint ahogyan azt korábban mások is írták-- nincs a klasszikus értelemben vett látható jele (pont ezért olyan veszélyes). Számos esetben fordul elő, hogy a nem kellő alapossággal kezelt radioaktív hulladék (olykor illegálisan csernobili szuvenírként árusított tárgyak formájában) avatatlan kezekbe kerül, aminek következtében a tárgyat éppen huzamosabban birtokló ember "érthetetlen" okoknál fogva elhalálozik (az egyik doktoros sorozatban anno egy komplett részt szántak csak ennek a jelenségnek).

Sajnos csak közvetett tapasztalatok útján lehet következtetni a jelenlétére. A korábbiakban írták már a fotókra gyakorolt hatását; nyilván ez egy azonnali értékelésre alkalmatlan módszer. A jelenség amúgy igen látványos, a csernobili reaktorbaleset során a tetőn készült képek mindegyikét sugárzás érte, mely a rajtuk fellelhető függőleges csíkozódásért lett felelős (a csíkok egyébként a film továbbítására szolgáló lyukak helyeit "jelöli"). Ha az ember képes lenne a megszokottnál sokkal kisebb hullámhosszú, és sokkal-sokkal nagyobb frekvenciájú elektromágneses sugárzást a szemével látni, akkor a rádióaktivitást a legfeketébb feketének látná (arányszám összehasonlításul hullámhosszra: ibolya-szín : rádióaktív-"szín" - 450 nanométer : 1 nanométer). A fotópapír viszont nem tesz különbséget a hullámhosszok között, mert neki mindegy, hogy a ritkásan erős látható fényben "fakul-e ki", vagy a sokszor gyenge radioaktivitásban. Tanúságul íme két ilyen kép:

[link]

[link]

A képalkotó eszközökre gyakorolt hatás természetesen nem áll meg a fotópapírnál, bár az ominózus balesetnél készült színes képeken a rádióaktív sugárzás már szemcsés életlenséget okozott (mintha egy, a számítógépeden található fotóra sharpness effektet alkalmaznál). A baleset napján készült hagyományos szinesfilmek, és az azóta a leolvadt reaktor alatt, a hasadóanyag közvetlen közelében készült videofilmek esetében lehetett felfedezni kis villódzó fehér pontokat, amelyek a film anyagát, és a képalkotásért felelős CCD érzékelőket érő sugárzás eredménye. A kérdéses filmrészletek:

CCD érzékelő reakciója (látható mikor sok rövid csipogás hallatszódik), a csernobili "elefánt lábnál", mely maga a hasadóanyag: [link]

A hagyományos filmet érő sugárzás megjelenése (kisebb-nagyobb fehér villanások): [link]

A sugárzás megtapasztalásának egy másik módja a már itt is emlegetett kvarcórás esetből, és a CCD panelek villódzásából is kikövetkeztethető: a mikroelektronikai eszközök az idő előrehaladtával egyre pontatlanabbak, és megbízhatatlanabbak lesznek a sugárzás hatására. A csernobili mentési munkálatok során lezuhant egy helikopter, mert a rotorjával beleütközött egy daru lelógó sodronyába. A mára bizonyíthatatlan feltételezések szerint a zuhanás közvetett oka lehetett a sugárzás miatt bekövetkezett megbízhatatlan visszajelzések, vagy a csökkent irányíthatóság.

A csernobili baleset során többen észrevételezték az ott dolgozók közül, hogy huzamosabb munka után kesernyés fémes ízt éreztek a nyelvük hegyén. Ez a radióaktív jodid izotóp "íze". Erről a kisebb sugárterhelést elszenvedő emberek is beszámoltak. Véleményem szerint ez egy azonnali észlelési lehetőség, igaz, meg kell említeni, hogy ez a csernobili reaktor felrobbanásakor keletkező porfelhő eredménye lehet.

A környezetben végbemenő változások közül kiemelendő, hogy a reaktort körülölelő "vörös erdőnek" nevezett védelmi sáv színe sem volt mindig vörös. A robbanást követő napokban a rádióaktív por kihullása itt ment végbe a legintenzívebben, annak eredményei itt a leglátványosabbak. Nagyjából úgy kell ezt elképzelni, mint mikor az ember egy bokor tövében rak tüzet: a bokor levelei az őket érő hősugárzás miatt a számukra elfogadható életkörülményeken kívül kerülve megszáradnak, elsárgulnak. A védelmi sáv esetében, ha a példánál maradunk, a rádióaktív sugárzás elméletileg felgyújtotta az erdőt. A későbbiekben, mikor az erdőt rekultiválták, az elültetett facsemeték torz formái, esetenként látványos gigantizmusai hívták fel arra a figyelmet, hogy az ominózus területen való tartózkodás (órás léptékben) életveszélyes.

A vörös erdő látványos elváltozása, madártávlatból (jól látható a kevésbé szennyezett területek zöldje, és a veszélyes részek vöröse): [link] [link]

A gigantizmus: [link]