Miért van, hogy a hidrogén-flouridnak több összegképlete is van? És mikor hol használjuk?

A nagy ΔEN elektronegativitás különbség következménye, a HF hidrogén-fluorid molekulában a töltéseloszlás nagymértékben egyenlőtlen: a F atom a kötő elektronpárt maga köré sűríti, így rajta δ- részleges (parciális) negatív töltés, a H atomon δ+ részleges pozitív töltés jelentkezik. A "lecsupaszított" H atom olyan módon igyekszik elektronhoz jutni, hogy a F egyik magános elektronpárjával hidrogén kötést (H-híd) létesít:

...---H-F---H-F---H-F---H-F...

Valójában ez a képződmény (asszociátum) nem lineáris, de most nem is ez a lényeges, jöjjenek az adatok:

Forráspont alatt, atmoszférikus nyomáson: a folyékony fázisban gyakorlatilag minden HF molekula egymással H-híddal kapcsolt, élhetünk az egyszerű HF megjelöléssel.

Forráspontján, atmoszférikus nyomáson: gőzének molekulatömege az egyszerű HF képletből számítottnak ~3,5-szerese, azaz gőzében különböző mértékben asszociált molekulák vannak.

Jóval forráspontja felett, atmoszférikus nyomáson: gőze már csak HF monomer molekulákból áll.

T<293 K, p=101 kPa: HF (egyszerű megjelölés)

T=293 K, p=101 kPa: (HF)n , ahol n=1-6 (gőzre)

T>373 K, p=101 kPa: HF (gőzre)

/Adatok forrása:

Dr. Bodor Endre: Szervetlen kémia, Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 1994./