A póker az szerencsejáték vagy matematikával elérhető, hogy gyakrabban nyerjek mint veszítsek?

Egy pokerstars reklámból idézek: Lehet, hogy a póker szerencsejáték, de akkor miért találkozunk ugyanazokkal az arcokkal a döntőasztalon? (Nem biztos, hogy szó szerint idéztem.)

Egyébként a póker egy olyan stratégiai játék, amelyben a szerencsének is szerepe van, de nem csak annak.

Nyerő képlet pedig nincs. Nyerési valószínűségeket lehet számolgatni, de mivel a stratégia befolyásolja a végkimenetelt, nem biztos, hogy az nyeri a menetet, akinek a legjobb esélyei vannak.

" Lehet, hogy a póker szerencsejáték, de akkor miért találkozunk ugyanazokkal az arcokkal a döntőasztalon?"

Van, h azért, mert el van adva az egész.

Ismerősöm is eladta a második helyet 4 millióért, szal nicsn ebben semmi.

Nos a matekkal ha nem is sokat de valamennyit tudsz vele nyerni.

Ha ismered a lapkombinációkra az esélyeket, akkor egy kicsit pontosabban tudsz tippelni, hogy kinek milyen lapjai lehetnek hozzávetőlegesen. Tehát a 3 lapból amit ismersz egy pontosabban meghatározhatod az esélyeket, így időben bedobhatod a lapjaidat, hogy ne veszíts.

A másik: a pókerjátékosok azért mondhatják, hogy póker nem szerencsejáték mert pl. az emberi tényező elég fontos.

Ha szemtől szembe játszol x emberrel, és valakinek magasabb lapjai vannak, akkor az nyilván gyorsabban emel tétet jelent. Ha a matekot ehhez hozzáveszed akkor ismét időben be tudod dobni a lapjaidat. Vagy éppen emelni tudsz. Ha ismered a játékosokat tudhatod ki mikor blöffől stb. Online játéknál más a helyzet, ott ezt nagyon gyorsan meg kell tenni, felismerni ki hogy reagál a nagy lapra stb.

Minden kártyajátékra (és szerencsejátékra) igaz az, hogy egy aktuális körben ugyan nagyon függ a lapjárástól a dolog, de hosszútávon a szerencsefaktor kiegyenlítődik, vagyis mindenkinek lesz előbb-utóbb jó és rossz lapja is. A kérdés, hogy hogyan használja ki.

A póker matemetikailag elvben leírható, de nem nagyon egyszerű képletekkel, szóval valószínűtlen, hogy a játékosok fejben deriválnának és integrálnának minden körben, minden egyes lapnál.

A hosszútávú nyereség akkor lesz garantált, ha kevesebbet vesztesz, mint amennyit nyersz. Ez idióta trivialitásnak tűnik, de valójában az a nagy igazság benne, hogy mindenki veszít néha, csak tudni kell többet nyerni. Sőt magához a nyeréshez is kell veszteni, mert ha mindig csak jó lapnál emel az ember, akkor elárulja magát, és amikor emel, akkor a többiek kiszállnak (jó lapnál sem lesz nyereség).

Az ilyen típusú játékoknál az igazán profik valójában intuitív stratégiákat alkalmaznak, ami nagyban épít a többiek metakommunikációjának értelmezésére (reading), és persze megpróbálják elnyomni a saját metakommunikációjukat (pokerface), vagy még inkább, hamis metakommunikációs jeleket küldeni (blöff).

A blöffölés aránya nagyon fontos. Már régóta megmutatták matematikailag, hogy lennie kell egy optimális blöffölési aránynak, amitől akár felfelé akár lefelé nem érdemes eltérni, de hogy konkrétan kiszámolták-e már, azt nem tudom (valószínűleg nem is egy egyszerű szám, hanem egy függvény). Itt jön a képbe az intuíció, ami által az ember anélkül tud optimális stratégiát elérni (megfelelő arányban blöffölni), hogy pontosan tudná, miért pont úgy cselekszik.

Első ránézésre a póker szerencsejátéknak tűnhet, hiszen teljesen a szerencsén múlik, hogy jó lapot kapsz, vagy rosszat.

Első ránézésre…

Anno a backgammon játékba szerelmesedtem bele, és láttam egy filmet, amiben a főszereplő egy backgammon játékos volt. Ő azt mondta: Az, hogy a kocka melyik oldalára fordul, az szerencse dolga. Az viszont, hogy mihez kezdesz vele, az kizárólag rajtad múlik.

A pókernél ez hatványozottan igaz. Az, hogy milyen lapot kapsz, az szerencse dolga. Hogy mihez kezdesz vele, kiszállsz, játékban maradsz, mennyivel emeled a tétet és mikor, hogyan reagálsz mások lépéseire, az rajtad múlik.

Anno volt egy barátom, aki komolyan elkezdett tanulni pókerezni. Néha persze velünk, teljesen laikusokkal is leült játszani. Ő mondta, hogy összeállítottak egy listát arról, hogy milyen szempontok alapján kell meghoznod a döntéseidet. (Pl. ki a kis vak, mit szokott tenni a kis vak, amikor ő a kis vak, mennyi pénzed van, mennyi pénz van a potban, stb…) Valahol a tizensokadik szempont volt az, hogy milyen lapok vannak a kezedben. Ő mondta azt viccesen, hogy ha jó napja van, megverne minket pókerben úgy is, hogy van a kezében egy makk alsó, meg egy fordítókártya az Uno-ból. És amúgy igaza volt.

Elég megnézni, hogy egy profi pókerjátszmában hány leosztás esetén derül ki egyáltalán, hogy mi volt a játékosok kezében. Sok esetben a leosztás úgy ér véget, hogy mindenki kiszáll, senki nem mutatja meg a lapjait. A szerencse ezekben az esetekben nem nagyon érvényesül.

Valahogy úgy van, hogy ha valaki éppen csak megtanulta a póker szabályait, és leül játszani, annak a játék 95%-ban valóban a szerencsén múlik. A profi pókerjátékos meg attól profi, hogy az ő esetében a szerencsét, mint tényezőt le tudja szorítani, mondjuk 20% alá. Pont ettől profi, pont ezért van értelme amatőr és profi játékosról beszélni.

Írtad, hogy elkezdenél pénzben játszani. A kérdésed alapján azt mondom, hogy még ne tedd. Ha ismernéd eléggé a pókert, nem tetted volna fel a kérdést. De mivel feltetted, így valószínű nagyon sok dolgot nem ismersz, így csak veszíteni fogsz. Ha tényleg nagyon érdekel, akkor tanulj. Ha pénzben játszol, akkor nagyon figyelned kell a saját statisztikádat, szigorú bankroll managementet kell tartanod, stb… Ugye írtam, hogy volt ismerősöm pénzben játszott. Össze is kártyázott szerintem nagyjából milliós nagyságrendű összeget. Persze szépen lassan. De ő is abbahagyta, mikor a mutató nem az elvárt ütemben növekedtek. Tudta, hogy nem folytathatja, mert annak biztosan az lesz a következménye, hogy elveszíti az addig megnyert összeget. Szóval valahogy így kell ezt. Lehet pénzben is játszani, de a befektetett pénzt ne kezeld annak. Az a pénz nem a meggazdagodásodat szolgálja, hanem a játékban való előrehaladásodat. Ha némi nyeremény után elkezded elkölteni, akkor előbb-utóbb sírás lesz a vége.

„Az ilyen típusú játékoknál az igazán profik valójában intuitív stratégiákat alkalmaznak, ami nagyban épít a többiek metakommunikációjának értelmezésére (reading), és persze megpróbálják elnyomni a saját metakommunikációjukat (pokerface), vagy még inkább, hamis metakommunikációs jeleket küldeni (blöff).”

Egyébként ezt is túlértékelik. Ez a pókerarc egészen addig fontos, amíg meg nem tanulod elrejteni az érzelmeidet. Egy jó játékos tudja, hogy mire alapozza a másik a döntéseit, és ennek megfelelően cselekszik. Nem is a metakommunikáció a lényeg profi szinten, hanem a tétemeléssel, a tényleges tettekkel való variálás, hogy abból ne tudjon olvasni a másik.

A blöff is érdekes kérdés, a blöff fogalmát is meg kell érteni. A kezdő játékos azért blöfföl, hogy úgymond „csaljon”, tehát akkor nyerjen, ha nincs jó lap a kezében. Egy profi játékos esetén meg akkor térül meg a blöff, ha azzal le tud bukni. Egy profi játékos kis összeggel blöfföl, szándékoltan azért, hogy ez kiderüljön. Mikor térül meg ez? Mikor valóban jó lapja van. Mert akkor a többi játékos úgy fog hozzáállni, hogy „biztosan, már megint blöfföl”, és emelik, megadják a tétet. Csakhogy játékosunk biztos benne, hogy ő fog nyerni, így tulajdonképpen ő nem kockáztat semmit.

Röviden: A blöff nem arról szól, hogy átverd a másikat, ha rossz lapod van, hanem arról, hogy elhitesd a másikkal, hogy blöffölsz, mikor valóban jó lapod van.