Milyen alkalmazott eljárásokat ismertek a régészeti kormeghatározásra?

Hát az első a radiokarbonos meghatározás:

Ez azon alapul, hogy a szén 14-es izotópjának felezési ideje 5760 év. Egy egyszerű képletből ki lehet számítani az adott lelet korát, amennyiben tartalmazott szén izotópokat.

N=N0*2^(t/T)

Ahol nagy T a felezési idő, kis t az idő, N az izotópok száma, N0 pedig a kezdeti izotópok száma. A műveleti hibák, illetve mérési hibák miatt olyan max 10-12000 éves nagyságrendben alkalmazható.

Efölött más izotópokat vesznek alapul.

pl. Kálium-40-es, thórium-233, urán-234 alapú kormeghatározást alkalmaznak. Kálium-40 izotóp felezési ideje: 127 millió év

thorium-233: 140 millió év

urán-234: 245000 év

urán-238: 4,5 milliárd év körül van

A leggyakoribb a C-14-es módszer, ezután függ attól, hogy milyen leletről van szó kálium-40 második a sorban, és utána csökken az alkalmazása, gyakran szokták a C-14-et pontosítani a többi módszerrel. Ezzel lehet csökkenteni a hibaszámítást.

Ez idáig az elmélet

gyakorlatban:

égetett edény korát termoluminenciás módszerrel végzik( azaz ha valamit kihevítenem, akkor az izzani kezd veszik ennek színképét, ebből meg lehet határozni közvetett módszerrel az edény korát( a színképből meg lehet kapni az edény atomjait-> bomlás esetén módosul a szinkép mert tudják, hogy eredetileg milyen vegyület kellett volna hogy legyen- > 10-15% pontossággal működik.

-> egyre gyakoribb az NMR spektroszkópia:

Ez azon alapul, hogy páratlan spínű atomot ha rádióval "megvilágítanak" erős mágneses mezőben akkor az elkezd visszhangot generálni-> meg lehet tudni az atomok mibenlétét, pontosabban meg lehet tudni,a radioaktiv atomokat( ugyanis ezek spinje páratlan)

-> részecskegyórsítós technika:

Fogják a mintának egy kis részét, majd gerjesztik molekuláit, atomjait ezután felgyorsítják a fénysebesség 10%-nál lassabbra egy full egyenes csőben. A cső végére helyeznek két mágnest( melynek pólusa észak és dél) ismert erőségű mágnest A töltések eltérő sugarú kör pályára kerülnek. Ezután a következő képetet alkalmazzáK.

q*v*B=m*V^2/r

m=q*B*r/v( ahol m a részecske tömege amit keresünk, B a mágneses indukció tehát a mágnes erőssége. r az a sugár amire az adott izotóp került, v pedig az a sebesség amire gyorsították a részecskét. Az egyszerűség miatt, hogy a relativisztikus hatásokat kikerüljék általában fénysebesség 10% alá mennek, de pontosabb a műszer, ha ezt is figyelembe veszik, ilyenkor nincs ez a megkötés, hogy fénysebesség 10%-val működjenek. Ezt hivják tömegspektrográfnak

-> ezen kívül vannak még módszerek

ez lehet a fák évgyűrűinek használata

obszidián hidratálásán alapuló( azaz vulkáni homokban ismerjük, hogy mennyi vizet vesz fel. Azonban ha sokáig tud pároloni, akkor ez as mennyiség csökken. Bemérik, hogy mennyit kell hozzáadni, hogy az eredeti mennyiséget megkapják-> ebből lehet következtetni a párolgás üteméből az lelet életkorára.