Mi a megnevezése az ilyen embernek?

Kedves Berta!

> NEM általánosítottam.

Tulajdonképpen szó szerint tényleg nem. De egy cseppet olyan mellékíze volt. Lehet, hogy csak én láttam bele, ha így van, akkor bocsi.

> A magyar lakosság kb. 10%-a alkoholista. Emiatt

> vagy egyéb szenvedélybetegségek (pl. drogok,

> játékszenvedély) miatt több százezer magyar

> gyerek nélkülözi akár az alapvető élelmiszereket is otthon.

> Szóval a _rendszeres_ (mondjuk napi) alkoholfogyasztás igenis alkoholizmus.

A két kategória egy kalap alá vonását firtattam csak. Abban a 10%-ban benne van nem kevés olyan személy is, akik ugyan a naponta fogyasztott alkoholmennyiség alapján, függőségük alapján alkoholistáknak számítanak, mégis normális, egész életet élnek, a gyereküknek is van mit enni.

Itt saját példámból kiindulva gondolkodom. Volt időszak, amikor szokásommá vált esténként 2-3 egész korsó sör elfogyasztása mondjuk este nyolc és éjfél között. De nem voltam soha részeg, buliban sem ittam többet és maradt pénzem erre-arra. (Nota bene nem kerestem abban az időszakban rosszul, és családom sem volt. Kólával sem jöttem volna ki olcsóbban és így is jutott pl. külföldi nyaralásra.) Persze a statisztikák szempontjából én is gondolom belekerültem az alkoholista kategóriába, tulajdonképpen teljesen jogosan. Persze én is láttam, hogy azért ez még ha a környezetem által elfogadható is, valahogy nem az igazi, így szépen lassan lefaragtam kettőre, majd 1-2-re, majd egyre, stb… Szóval az alkoholista és az igazi nagyivó között van némi különbség. Ismerek pár embert, aki hasonló cipőben jár. Jól szituált, intelligens emberek, de rendszeres alkoholfogyasztók, viszont nem a sokszorosát fogyasztják a „mértékletes” mennyiségnek.

Lapozva: A százezer nélkülözni kényszerülő gyereket kicsit soknak találom, de másik oldalról valószínű tényleg nem áll távol a valóságtól.

> Nem kevésszer beszélgettem / vitatkoztam "mélymagyarokkal", akiknek a valóságtól valami félelmetes mértékben elrugaszkodott, idealisztikus képük van a magyarságról

Önmagában ez nem feltétlenül baj, mert akkor azt tekintik normának, aminek meg akarnak felelni. Persze annyiban igazad van, hogy nem árt ismerni a reális képet, de hát ugye a saját focicsapatod mindig jobb, mint a többi. :-) Magamat is idealistának tartom, és önmagában ezt nemhogy bűnnek nem tartom, de egyenesek követendő példának vélem.

Bizonyára én sem vagyok persze elfogulatlan a témában, mert valóban azért válaszoltam, mert valahol érzelmileg negatívan érint az, amit írtál, még ha tényleg utánanézve valóban azt találjuk, hogy amit írtál, az nem valótlan. Pusztán nekem túl negatív kép, mert hiányoznak ebből azok, akik szerencsére többségben vannak körülöttem, akik építenek, akik önzetlenek, stb… De ez ugyanúgy elmondható a cigányságról lefestett képről. Hiányzik az a cigány barátom, aki két idegen nyelven beszél, művelt, intelligens, több közösség elismert, megbecsült, építő tagja.

Magyarán valószínű nem is azzal van bajom, amit leírtál, hanem azzal, amit nem. :-)

> Magyarországon közismerten alacsonyabb

> az adózási morál, mint a környékben; de hát

> ugye a többség szerint ez nem is csoda ilyen

> körülmények között.

Huhh… Ez hosszú téma, de alapvetően van benne nem kevés igazság.

Bár azt is hozzá kell tenni, hogy egy társadalom alapvető normáit a többség határozza meg, akár tetszik, akár nem. Igen, ma nem kell szégyellni, hogy elcsalsz némi adót, hogy bliccelsz, hogy torrentezel, pedig ezek is bűncselekmények, de etikai szempontból is megkérdőjelezhető tettek. Persze nem vagyunk tökéletesek. Viszont bármilyen közösségben vannak dolgok, amiket a közösség elnéz, van, amit dicsőít, és van, amit elítél. Ha valaki bármilyen szempontból kisebbség egy közösségen belül – és nem csak illetve nem elsősorban az etnikai hovatartozásra gondolok –, két utat választhat. Vagy belefér a normák által meghatározott mozgástérbe, vagy átlépi azokat és akkor szembe kell nézni a közösség megítélésével.

Kedves 2xSü :)

"Tulajdonképpen szó szerint tényleg nem. De egy cseppet olyan mellékíze volt. Lehet, hogy csak én láttam bele, ha így van, akkor bocsi."

Őszintén: többnyire "előre megfontolt szándékkal" direkt úgy szoktam megfogalmazni a mondókámat, hogy ne lehessen rám fogni, hogy általánosítok. :D

Persze előfordul, hogy az igyekezetem hiábavaló. A "mellékíz" meglétét pedig nem tagadom, feltéve, hogy ugyanazt értjük ez alatt. [A kommunikációs problémák egyike ugyebár az eltérő értelmezés az adó és a vevő részéről... :( ]

Részemről az lenne általánosítás, ha úgy általánosságban írtam volna (a "sok" jelző nélkül), vagy kifejezetten a "minden" jelzővel.

Remélhetőleg most már sikerült tisztáznom magam, és túlléphetünk ezen. :)

"A két kategória egy kalap alá vonását firtattam csak. (...) a gyereküknek is van mit enni."

Nincs köztünk nézeteltérés, idézem saját magam: "Ezt az összeget pedig mindenképp a családtól veszik el; persze kérdés, hogy mennyire fér bele a családi költségvetésbe. Ha nem okoz problémát, akkor senkit sem zavar szerintem, de ha emiatt nem jut elég étel vagy ruha a gyerek(ek)nek, az már súlyos gond..."

"A százezer nélkülözni kényszerülő gyereket kicsit soknak találom, de másik oldalról valószínű tényleg nem áll távol a valóságtól."

Szó szerint "több százezret" írtam, viszont okként nem csak az alkoholt jelöltem meg. Ismét idézem: "Emiatt vagy egyéb szenvedélybetegségek (pl. drogok, játékszenvedély) miatt több százezer magyar gyerek nélkülözi akár az alapvető élelmiszereket is otthon."

Egyébként megemlíthető még a dohányzás is, ami szintén havi tízezreket húzhat ki a családi kasszából, ill. alacsonyabb számban egyéb "mániák" is, mint pl. vásárlási szenvedély, túlköltekezések (luxuscikkekre)...

Nem tudok egyébként pontos statisztikát mutatni, lehet, hogy nincs is, szóval ez csak saját becslés. [Ha az 1M problematikus személy közül csak 4-500.000 van szülői korban (kb. 20 és 50 év között), és ezeknek csak a fele súlyos alkoholista (ill. kevésbé súlyos, de a család rovására megy az ivászat), az 200-250.000 főt jelent; evidensen _legalább egy_ gyerekkel máris helyben vagyunk. De akkor is, ha mondjuk "csak" 100.000 fő érintett, de figyelembe vesszük, hogy egy családban több gyerek is szokott lenni; továbbá akkor is, ha figyelemmel vagyunk az említett egyéb szenvedélyekre is (drogok, játékszenvedély, nikotin stb.).

A másik kiindulási pont egy "hivatalos" adat: a Gyermekétkeztetési Alapítvány közel 380.000 gyermek hétvégi ellátásáról gondoskodik, akik egyébként nem kapnának otthon enni. Természetesen nem állítom, hogy ezen családok mindegyikében vagy akár csak a többségében is valamely szenvedélybetegség okozza a problémát, de bizonyára szép számmal vannak ilyenek is a tartósan munkanélküliek mellett.

Ezzel kapcsolatban tudok mutatni egy "kiváló" példát az említett "mélymagyar" viselkedésre, igen tanulságos volt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-ker..

És ők csak azok, akikről "hivatalosan" is tudnak...

Személyes ismeretségi körömben is nem egy család volt már, amelyek nem kaptak ilyen segítséget, pedig a gyerekek éheztek.

Pl. egy játékgépes "apa", aki eleinte "csak" a saját fizetését játszotta el egyre rövidebb idő alatt, egy időben már a fizetésnapon; aztán már a felesége fizuját is elszedte, a rezsitartozásaik pedig néhány év alatt több millióra nőttek. A gyerekeket mi, szomszédok kajáltattuk felváltva, amíg be nem telt a pohár; ekkor kezdeményeztük a gyerekek védelembe vételét. Ez meg is történt, és később - mivel a szülők nem tartották be a szabályokat - a gyerekeket kiemelték a családból. Az apa egyik megjegyzését, amit a gyámhivatalban tett, amikor az ügyintéző már elég ingerülten próbálta vele megértetni, hogy ha nem változtatnak, akkor el fogják venni a gyerekeket, soha nem fogom elfelejteni, amíg élek: azt mondta, hogy ő is megkapta az élettől a maga pofonjait, kapják meg a gyerekei is.

Egy másik család, amelyben heten éltek együtt, és a nagymama és a kisgyerek kivételével mindenki alkoholista volt. A gyerek osztályfőnöke mesélte nekem, hogy a fizetések körüli pár napot leszámítva a gyerek éhezik; volt, hogy látta, ahogy a gyerek a szemetesből szedte ki a többi gyerek által bedobott ennivalót, és azt ette. Természetesen a tanító megindította a hivatalos eljárást; tudomásom szerint a gyereket bentlakásos intézményben helyezték el.

Szerintem ennyi megint elég lesz egy napra, pedig még tudnám sorolni a negatív példákat sajnos... :(((

"Önmagában ez nem feltétlenül baj, mert akkor azt tekintik normának, aminek meg akarnak felelni."

Ha azt tekintenék normának, és igyekeznének megfelelni, akkor valóban nem lenne baj, sőt. De itt megint az a tapasztalatom - nem általánosítok :) -, hogy sokaknak esze ágában sincs ilyesmi. Kifejezetten visszás pl. a verőcei Magyar Sziget fesztiválon és hasonló rendezvényeken sokak által tanúsított viselkedés, ami aztán cseppet sem követendő példa sem erkölcsileg, sem semmi más szempontból.

"Persze annyiban igazad van, hogy nem árt ismerni a reális képet"

Így van. Sajnálatosan sokan vannak, akik egyáltalán nem ismerik. Ezért is szoktam leírni/elmondani, még ha azt is mondjá(to)k, hogy negatív vagyok, vagy hogy csak a sötét oldalt látom. Szerencsére nem, azért látok pozitívumokat is :), de nem tudom és nem is akarom szemellenzősen csak azokat látni, ill. azokat úgyis mindig leírják mások. :D

Így meg végül csak kialakul az a reális összkép. :)

"Hiányzik az a cigány barátom, aki két idegen nyelven beszél, művelt, intelligens, több közösség elismert, megbecsült, építő tagja."

Az ilyen pozitív példák többnyire valóban hiányoznak. Nekem több igazán becsületes és normális roma ismerősöm is van/volt, akik keményen, szorgalmasan dolgoztak, ha volt rá lehetőségük. (Sajnos voltak, akiket diszkrimináltak ezen a területen is.)

Vagy pl. volt egy főiskolai tanárom három diplomával, aki plusz egy másik intézmény igazgatója volt. "Echte" roma származású.

Egyébként ugyanúgy tudnék negatívumokat is írni a romákról, még saját tapasztalatot is, de hát ezen a téren többnyire megintcsak az "ellensúly" funkciót szoktam betölteni. :D

"Magyarán valószínű nem is azzal van bajom, amit leírtál, hanem azzal, amit nem. :-)"

Remélem, így már nagyjából érthető, hogy miért nem...

Az életnek nem csak napos oldala van, és úgy látszik, én az átlagnál többet látok és ismerek az árnyékosból a magyarokat illetően (is).

"Ez hosszú téma, de alapvetően van benne nem kevés igazság. (...)"

Ezek mind-mind hosszú témák, amikkel külön szakemberek foglalkoznak (szociológusok, közgazdászok, pszichológusok, pszichiáterek, pedagógusok stb.), akik kutatásokat végeznek, statisztikákat készítenek, tanulmányokat és könyveket írnak; mi meg itt a GYK-n próbálunk néhány mondatból okosodni meg ugyanennyiben észt osztani, ki-ki a maga ismeretei és tapasztalatai szerint. :D

Reflektálni soha nem kötelező, szóval ahogy érzed. :)

Vitathatatlan előny, hogy így legalább megmenekültél még néhány kiakasztó sztoritól. :D

Üdv neked. :)