A szocialista és a kapitalista világrendszer között mik a különbségek?

#3! Tetszik, szellemes.

A kapitalizmus fő elve a magántulajdon szentsége, a verseny szabadsága, vagyis a természet, az evolúció érvényesülése. Csakhogy az ember gondolkodó lény, így hamar rájön, hogy - az állattal szemben - legkönnyebben a saját fajtájának kizsigerelésével lehet előbbre jutni (jobban élni). Továbbá az ember arra is rájön, hogy számára fontos a hatalom, és ez a többi ember irányítását jelenti.

Ez a technika fejlődésével egyre nagyobb különbségeket hoz létre, ezért egy idő után az alulról történő felkapaszkodás nem lehetséges (egy kevés kivételes tehetségtől eltekintve).

Ezt a kapitalizmusban a távolabbra látó emberek csoportjai megpróbálják mesterségesen ellensúlyozni, mert rájönnek, hogy bizonyos mértékű különbségeknél nagyobbak már gátolják a fejlődést is, és kényelmetlenek is (pl. a nagyon szegénynek már lopni, rabolni kell az életért, a nagyon gazdag meg területeket szigetel el tőlük komoly pénzekért, és már csak ott mozoghat szabadon és gondtalanul)

A kapitalizmus egy szintjén elkezdtek azon gondolkodni, hogy a generális megoldás a kapitalizmus elvetése, helyette egy másik rendszer kidolgozása, de ez igazán tudományosan soha nem lett megalapozva, csak részleteiben. Viszont a legszegényebbek képviselői ingert éreztek ennek az új rendszernek a létrehozására.

A szocializmus (a ki nem dolgozott) végső új rendszer egy közbülső állomása volt. Ez egy kényszerű megfogalmazás, hiszen senki nem tudta, hogyan kell a nem pontos célhoz az átmenetet megteremteni.

A szocializmus fő elve a közösségi cselekvés, a túlzott magántulajdonból eredő "kizsákmányolás" ellensúlyozására. Vagyis ebben látták a kapitalizmus fő problémáinak megoldását. Ez jól hangzik, a gyakorlati kidolgozása már nehézséget okozott. Ezért ki kellett mondani, hogy a közösségi cselekvést közös tulajdon alapján egy, a legszegényebb rétegből (az aktív munkásságból) kiválasztódó réteg fogja irányítani. Itt két fő probléma adódott. Az egyik, hogy ennek a rétegnek a jellegénél fogva nem volt nagy tömegek irányításának sem ismerete, sem tapasztalata. Jó szándékkal akár, de így hibát hibára halmoztak, fényes példáját adva, miért nem szabad egy dolgot hozzá nem értőkre bízni (az irányítás és döntéshozatal is szakma, sőt nagyon bonyolult szakma, ezért sok tanulás után lehet csak eredményesen művelni). A másik gond, hogy nem volt kidolgozva, hogyan lehet eredményesen átvinni a kapitalizmust (ahol sok nagy vagyonú és nagy hatalmú emberek volt) a közös tulajdonú szocializmusba. Hozzá nem értők erre az államosítást, központi ellenőrző hálózatot, és a kezelhetetlen dolgok feletti totális felügyeletet látták jó eszköznek. Nem számoltak az ellenhatással, és a természetes reakciókkal. Fokozni kellett az ellenőrzést, miközben figyelmen kívül hagyták azt a természettörvényt, hogy az emberek cselekedeteit saját érdekeik vezérlik.

Az már csak hab a tortán, hogy a szocializmusban néhány különösen buta, ezért védekezésképpen szadista elem került a legfontosabb pozíciókba, a kapitalizmusnak pedig a saját életfeltételeinek biztosításánál is fontosabb céljává vált a szocializmus lejáratása, tönkretétele (ez természetes, hiszen a legnagyobb létező konkurencia volt).

Egy kicsike adalék: talán Gorbacsov volt az első, aki felismerte, hogy a szocializmus ezen formája életképtelen, sürgős változtatásokra van szükség. De ehhez nyugodt légkör és elég hosszú idő kell, ilyen a dolog természete. Éppen ezért esélye sem volt a végrehajtásra.