Hogyan lehet, hogy a rendszerváltás után a szocialista eszméket követő politikusokból lettek a legnagyobb kapitalista pénzhajhászok?

Úgy, hogy nekik, illetve szüleiknek volt a legjobb kapcsolati tőkéjük. A "párttitkár elvtárs", "ifjúkáder", "szakszervezeti bizalmi", "főmérnök elvtárs" mind-mind befolyásos poszton volt, sok mindent el tudott intézni és tudta, kiket és mivel kell megvenni ahhoz, hogy minden az elképzelései szerint sikerüljön. És sikerült is: a privatizáció során fillérekért vettek meg üzemeket, amiket aztán jó haszonnal adtak tovább. És mivel a rendőrségen, VPOP-n, APEH-nál, ügyészségen korábbi jó elvtársaik dolgoztak (azért a rendszerváltás idején nem volt könnyű egy teljesen új, "tiszta" államapparátust előhúzni a semmiből), ezért ismerték a kiskapukat és ha nagyon nagy baj volt, "odaszóltak", hogy valahogy intézzék már el az apróbb stikliket. Ezt hol az MSZMP-ből az MSZP-be átmentett fiatal pártmunkások (mára már nem annyira fiatalok), hol az ő meggyőződéses kommunista szüleik oldották meg - a lényeg, hogy a mai baloldalon (meg a jobbon is, de ezt nem annyira reklámozzák) sok olyan ember gyűlt össze, akik a rendszerváltásból gazdagodtak meg.

Erre az ellenzékieknek esélyük sem volt. Őket idegenként kezelte az államapparátus, nem voltak mindenhol ismerőseik, nem voltak közel a tűzhöz a cégekben sem (hiszen ott a vezetést jó elvtársakra bízták). Persze itt is volt néhány ember, aki BM-es vagy párttag apuka-anyuka mellett volt divatellenzéki, nekik azért csurrant-cseppent valamicske a kapcsolatok révén.

Úgy, hogy ők tudták a közvagyont "privatizálni" így már másnap tőkések lettek.

A népnek csak a rozsdás vasak maradtak, meg a szétszebdalt parcellál - abból nehéz nagytőkéssé lenni.

(mire privatizációra került sor, a hasznos dolgok már szét voltak osztva)

eszméket itt soha sem követett senki. Magyarországon soha senki sem hitt a szocialista eszmékben - ez csak a túlélés feltétele volt, ezt mondani.

Azelőtt is a párttitkárok meg a tsz-elnökök voltak gazdagok, és azután is. A vagyoni helyzet nem fordul meg csütörtökről péntekre csak úgy - és itt nem volt forradalom. A gazdagok elébve mentek, meghirdették önként a reformot - átáltak maguk a túloldalra(szavakban kellett csak) - így elmaradt a hatalom megdöntése, vagyis maradt a vagyon ott, ahol volt. Csak nyíltan a nevére vette, aki addig is birtokolta, használta.

Vagyis nem történt semmi, csak beetették a népet, nehogy fellázadjon. Jó fogás volt.

Olyan, aki hinne ezekben az eszmékben, az egy Tümmeren kívül nincs, és nem is volt.

[link]