Mióta van hálózati villamos energia, mikor álltak át egyenáramról váltóáramra, 110 V-ról 220 V-ra? Mondjuk Magyarországon.

A 110-ről 220 voltra való átállás az 1950-es évek végétől (a legkorábbi forrás talán 1957-es) tartott - nem volt egy sétagalopp, erről tanúskodnak a korabeli lapok. A Hungaricana-n:

[link]

kereshetőek a "110 volt" keresőkifejezéssel.

"A 110-ről 220 voltra való átállás az 1950-es évek végétől (a legkorábbi forrás talán 1957-es) tartott"

Budapesten 1935-től tartott az.

"Az elso magyar eromu a kelenfoldi volt 1903ban"

Egy fenét. Mi ez a sok hülyeség? A Budapesten 1893-ban meginduló áramszolgáltatás sem dörzselektromossággal működött. A Kelenföldi erőmű meg jóval később épült.

A x7 által belinkelt cikkben meg azt írják, hogy utolsónak 1963-ban Aporligetet villamosították.

"az első erőmű pedig Kelenföldön volt"

ja, hát ez az észtvesztő ostobaság. A tudatlanság párosodása az arroganciával. :D A Kelenföldi erőmű 1914-ben kezdett energiát adni. Addigra már a két budapesti szolgáltató társaság erőművei 2 évtizede termeltek.

Az utolsó villamosított község meg mindenki szerint Aporliget volt, 1963-ban:

[link]

[link]

„100 - 110 V-os egyenáramú rádiónál 110 V-ról 4 diódás (2 utas), 220 V-ról 1 diódás (1 utas) egyenirányít is megoldás lehet”

Ezeket nevezték „univerzális” rádióknak, amelyek egyen és váltakozó feszültségről is üzemeltethetők voltak, több esetben nem csak 110 és 220 V-ról. Ezek mindegyike egyutas egyenirányítással működött. A különböző feszültségekre való átkapcsolást ellenállásokkal oldották meg. Ez veszteséget okozott, de akkor más megoldás nem volt. Egyenáramú hálózat esetén az egyenirányító csőnek nem volt szerepe, ilyenkor egyenirányításra nem volt szükség. Kezdetben a televíziók is ilyenek voltak, azzal a különbséggel, hogy azok már csak 220 V-ról működtek. Később az egyenirányító csöveket felváltotta a szelénoszlop, majd a félvezető dióda. Addig amíg minden funkciót elektroncsövekkel oldottak meg az összes cső fűtése sorosan volt kapcsolva, ez általában közel kiadta a 220 V-ot. Aztán mikor részben elkezdték a félvezetőket alkalmazni, akkor probléma adódott a csövek fűtésével. Mivel a csövek száma csökkent a fűtőfeszültségek összege már jóval kisebb lett a 220 V-nál. Ezt úgy oldották meg, hogy a csövek fűtésével sorosan kapcsoltak egy félvezető diódát (a tápfeszültség előállításához egy másik diódát használtak), esetleg még valamekkora ellenállást, így a csövekre a megfelelő fűtőteljesítmény került. Ez csak váltakozó áram esetén működik, de akkor már nem volt egyenáramú hálózat.

„persze lehet hogy egy jó erős fojtótekercs is kell”

A fojtótekercs nem a feszültség csökkentésére, hanem az egyenirányított feszültség szűrésére szolgált.

„és nem tudom, volt-e már akkor is félvezető dióda, illetve megfizethető volt-e.”

Annak idején nem volt félvezető dióda, egyenirányító csövek voltak, majd később a szelén egyenirányítók.