Az inteligencia miért nem fejleszthető?

Kis mértékben fejleszthető még felnőttkorban is, de a gyermekkori körülmények számítanak igazán sokat. Viszont a genetika erősen meghatározó, tehát ahogy a népi bölcsesség is állítja:

"Aki hülye, az is marad!"

Az intelligencia kicsit olyan, mint mondjuk a futás. Hogy ki milyen gyorsan tud elvileg futni, azt részben genetikai tényezők által meghatározott, részben meg a gyerekkori fejlődéstől függ. Van, aki megfelelő edzéssel 10 másodperc alatt lefutja a 100 métert, van, aki meg akármennyit edz, akármit eszik, akármit csinál, ha fejre áll, akkor sem tud 12 másodperc alá menni, mert biológiai, anatómiai okok miatt képtelen rá.

Persze itt külön kell választani a lehetőséget és a tényleges helyzetet. Lehet, hogy valaki genetikai, biológiai szempontból amúgy képes *lenne* 10 másodperc alatt lefutni a 100 métert, de mivel ülőmunkát végez, nem sportol, elhízott, így ténylegesen nem képes rá, örül, ha egyáltalán végig tud cammogni azon a 100 méteren. De ha edzene, ha kihozná magából a maximumot minden szempontból, akkor amúgy képes lenne rá.

Az intelligenciával viszont az a helyzet, hogy az elméleti maximuma és a tényleges képesség elég közel áll egymáshoz. Az iskolai oktatás, sokszor a munka is, az ilyen-olyan hétköznapi problémák, amik szembe jönnek a modern életben, eléggé edzésben tartják az intelligenciánkat. Mert pl. ahhoz is az intelligenciánkat használod, mikor mérlegeled, hogy ha előbb elmész bevásárolni, akkor már nem lesz időd odaérni a postára zárás előtt. Ha viszont előbb a postára mész, akkor vásárolni még mindig marad időd, hiszen a bolt tovább van nyitva. Ez tipikusan egy olyan dolog, amire nincs ráírva, hogy „megoldandó probléma”, tehát a probléma mibenlétét, egyáltalán a létét is fel kell ismerned, és – főleg ha kicsit több tényező is van, pl. a gyerekért is el kell menni az óvodába, viszont a gyerekkel nem tudsz bemenni a dohányboltba, így a dohányboltot mindenképpen előtte kell letudnod – nincs rá kész recept, amivel a problémát meg tudod oldani (vagy ha van, nem azt használod). Ide kell az intelligencia, amivel megtalálod a megfelelő ütemezést. Nyilván nem kell hű, de magas intelligencia hozzá, de valamennyi kell.

Ha intelligenciát igénylő hobbit választasz – a sudoku-tól a sakkozásig, a programozástól a barkácsolásig – akkor lehet, hogy azt a minimális különbséget, ami a tényleges intelligenciád és a potenciális intelligenciád között van, azt ki tudod magadból facsarni, de néhány IQ pontnál többre nem nagyon fogsz menni vele.

Röviden az intelligenciát alapvetően azért nem lehet fejleszteni, mert a mai, modern életünkben folyamatosan edzésben tartjuk, ameddig fejleszteni lehet, addig kvázi fejlesztjük is nap mint nap, annak ellenére is, hogy ez nem is feltétlenül tudatosul bennünk.

Az igaz, hogy van egy határa, amivel mindannyian születünk, de ezt a határt a legtöbb ember nem fogja elérni élete során, mert nem egy ideális világban élünk, ahol mindenki a számára legjobb fajta oktatást kapja, megtalálja azt amiben a legjobb ÉS szereti is azt csinálni, megfelelő családi hátterel rendelkezik stb…

Tehát ha az intelligencia határának kitolását érted intelligencia fejlesztés alatt, akkor az tényleg nem lehetséges. Viszont ha azt érted intelligencia alatt amire egy átlag ember gondol, akkor az nagyon is fejleszthető, mert szinte senki nem éri el a saját maximumát.

Egyébként az intelligenciát nem is nagyon tudjuk definiálni meg mérni, ezekre csak teóriák vannak. Nekem a kedvenc ilyen teóriám Howard Gardnertől származik, ami arról szól, hogy több fajta intelligencia létezik.

Igen, mint már jól írták, a genetika nagy hatással van a fejlődés lehetőségére, meg a családi háttér is.

Én azonban még azt is fontosnak látom, hogy az ember kikkel (miket tevékenykedő, miken gondolkozó, hogyan gondolkozó emberekkel) veszi magát körbe. Értelmes közegben az ember tud fejlődni.

A primitív filmek, meg a primitív játékok, meg a szórakozások sokfélessége egy burkot képez az ember gondolkozásmódjában. Állítom, hogy sokaknak azért bénul meg a józan eszük, mert értelmetlen és erkölcstelen dolgokkal foglalkoznak. Azok nem előre viszik a gondolkozásban, mivelhogy azok nem késztetik gondolkozásra az embert, és, ha valamit huzamosabb ideig nem használunk kellőképpen – jelen esetben az agyat –, akkor az elsorvad, megsínylődik, elveszítődik a kreativitás és a kombinálás. Szükség van tehát helytálló! bejövő információkra. És ebből nem kevésre, hanem sokra. Sokra!

Változatosságra is mindenképpen szükség van.

Meg még egy dologra mindenképpen: hozzáállásra. Mert úgy nem lehet, hogy az ember megvakítja magát olyan tekintetben, hogy negatív önigazolások sokaságát magyarázza be magának és próbál másokat is meggyőzni arról anélkül, hogy reálisan vizsgálná meg a dolgokat.

(Még egy dolog: Az életkor függvényében nem törvényszerűen nő az intelligencia, de nyilván a tapasztalat és az új dolgok megismerése segítHETi azt. Azét "HET", mert ugye a hozzáállás, a negatív önigazgolás...)