Személyes példákat az emlékezet torzitó jellegéről? Például hogy a felidézés során adódhatnak tartalmi, vagy idő- és térbeli pontatlanságok.

A Snitt filmes oldalról ("Melyik az a film?" zóna) egy felhasználó így írja le egy kb. 35 éve látott ifjúsági film (Az öreg padlás titka, Tajna starog tavana, The Secret of an Old Attic) élményét:

"A jelenleg interneten kerengő, amúgy nem valami magas véleményezések ellenére egy jól megszerkesztett és figyelmet lekötő gyermekfilmről van szó, melybe sok eredeti ötletet vittek az alkotók (szájjal trombitálás, stb.). A filmet a kiadása után 3-5 évvel láthattam, és érdekes volt most megtapasztalni, hogy mi megmarad egy gyerek fejében egy olyan korból, amikor még nem volt a világ agyonszórakoztatva.

Arra például világosan emlékeztem, hogy a „barrakuda” szóval életemben először egy filmbéli hajó neveként találkoztam (ekkor még nem ismertem a halfaj nevét), de meg nem mondtam volna, hogy ebből a filmből volt az emlék. A film első harmadában hiányoltam egy olyan jelenetet, melyben látszik egy festett ablak mellett egy elhanyagolt, mely a lezárt laboratóriumhoz tartozik. A filmben később tényleg volt egy hasonló dolog, mikor a zöld ablakok után következett egy fehér – de ez egy hibás értelmezés volt, mert csak a vágás után jön az ominózus helyiség nyitott ablakának a látványa, mely már nem volt kapcsolatban az előzőekkel."

Sohasem a konkrét, objektíve pontos részletekre emlékszel a történésekből.

Az események összes szerelőjének pillanatnyi beállítódása, lelki-idegi állapota, amin átszűrődnek az események.

Attól is függ, hogy neked mi a fontos, mik a te szempontjaid.

Lehet ezzel szituációs játékot játszani, aztán azonnal leíratni a szereplőkkel, hogy ki mit látott, hogy mi történt, ki mit csinált, mondott, stb.

2-es folyt.

Tapasztalni fogod, hogy közvetlenül az esemény után milyen hiányos a szereplők emlékezete.

Hát még évek múlva milyen lesz! 😄