A hőmérséklet befolyásolja egy mechanikus wekker járását?

Igen, az olyan olcsóbb készülékekét, mint egy közönséges vekker, jelentősen.

A prémiumkategóriás mechanikus órák hőmérsékletileg kompenzáltak, így azok elérhetik az átlagos kvarcórák pontossági osztályát is.

Az a lemezből sajtolt fogaskerekes mechanika finoman szólvan nem az óraépítés csúcsa. A 20 másodperces eltérés még nem is annyira rossz.

Emlékszem, amikor régen a kossuth rádió 8 órás hírei kezdetén állítgattuk az órákat. A három pittyenés a pontosidőt jelentette.

Igen. Ezeknél az időmérés ütemadója egy torziós rugó által periodikusan oda-vissza forgatott kerék. Ha a kerék melegebb, megnő a hőtágulástól, lassabban fog járni.

De az olcsó vekkerek még olyantól is máshogy járnak, hogy hányszor mikor és mennyire húzod fel őket.

Igen, a hőmérséklet változása befolyásolhatja egy mechanikus wekker járását. Mechanikus wekkerek általában mechanikus alkatrészekből készülnek, és a hőmérséklet változása hatással lehet az óra működésére. Ennek oka az, hogy a mechanikus szerkezetek anyagai, például a fém alkatrészek, hőmérséklettől függően kiterjedhetnek vagy összehúzódhatnak.

Amikor a hőmérséklet változik, a kvarcóra és a mechanikus wekker alkatrészei különböző sebességgel változhatnak meg, ami befolyásolhatja az óra pontosságát. Például hideg hőmérsékleten a mechanikus anyagok hajlamosak összehúzódni, míg melegebb hőmérsékleten kiterjednek. Ennek eredményeként az óra járásában lehetnek kisebb változások.

Ezért a kvarcórák általában pontosabbak és kevésbé érzékenyek a hőmérsékletváltozásokra, mivel a kvarc rezgéseket használ az időméréshez, és kevésbé függ az anyagok hőmérsékleti változásaitól. A mechanikus wekkerek hőmérséklet-érzékenysége a konstrukciójuktól és az alkalmazott anyagoktól is függ.

Ezért előfordulhat, hogy a hőmérséklet változása befolyásolja a wekker pontos járását, és néha a csengő hang előbb vagy később szólalhat meg a megszokott időponthoz képest. Ha pontos időmérésre van szükséged, akkor inkább kvarcórákat vagy pontos időmérő eszközöket használj, mivel ezek általában kevésbé érzékenyek a hőmérsékletváltozásokra.

A lemezből sajtolt olcsó vekkereknél is már a legtöbb márkaneves gyártó adott arra, hogy invaracélból gyártsa le a torziós inga lendkerekét.

Az invaracél sűrűn volt használva az ipari (és háztartási) termosztatikus kapcsolók konstrukcióiban is (a mikrokontrolleres korszak előtt), ezért az könnyen hozzáférhető és filléres anyagnak számított, így csak a különösen bóvli cuccoknál nem adtak az ilyen részletekre. Ki volt fejlesztve olyan rugóacél is, melynek a tulajdonságaira kevésbé hatott a hőmérsékletváltozás, de ennek inkább csak a komolyabb kronométereknél volt jelentősége.

A világháború előtti korszakban gyakran használtak bimetálos oszcillátor-lendkerekeket, melyek felismerhetők a hasított peremekről és a trimerelmést szolgáló apró csavarokról vagy csapokról.

Az órák történelme bizonyítéka a csodálatos emberi találékonyságnak. Ha egy konstruktőr kitalált egy hasznos és tömeggyártásban is jól alkalmazható részletet, az szinte az egész világon néhány éven belül elterjedt.

Vegyük észre például azt, hogy egyszerűsége ellenére milyen zseniális kialakítású a mechanikus órák energiaellátását biztosító laprugós egység! Gyakorlatilag közel azonos erővel hajtja a mechanikát annak ellenére, hogy egy közönséges rugó ereje lineárisan változik a feszítettségi állapota függvényében.

A laprugó anyaga az egész hosszában maximálisan ki van használva, és ennél stabilabb hajtást csak a stacionárius órák súlyhajtása tud biztosítani, ha nem vesszük figyelembe az extrém bonyolult mechanikai kialakításokat. Ezzel a trükkel megoldották, hogy a hétköznapi hordozható (tetszőleges pozícióban használható) órák oszcillátorához ne kelljen külön amplitúdóstabilizátort használni!