A régészek hol szoktak elkezdeni ásni?

Vagy egy adott terület egészét feltúrják, például egy építkezés, vagy útépítés helyén, ekkor letolják a talaj felső húsz-harminc centijét, és különböző jelek alapján látják, hol érdemes tovább ásni. Vagy a konkrét dolgot keresnek (pl. egy templomot), akkor több kutatóárkot csinálnak, és ezek eredménye alapján ásnak tovább.

Saját kertjükben.

Azt még hozzátenném, ha konkrét dolgot keresnek, akkor kutatómunka előzi meg a feltárást, ami alapján- jó esetben- nagyjából be tudják lőni a helyét, hol kell ásni.

Építkezések, és autópálya építések előtt,mivel van valamilyen törvény, hogy régeszekkel át kell nézetni bizonyos területeket. De lakossági bejelentéseknél is, ha találnak valami arra utaló jelet, tárgyat aminek a jelenléte arra utalhat, hogy ott lehet régészeti lelet. Nálunk apukám talált avarkori öv veretet. Ki is jöttek a régészek megnézni a területet, ahol találta. De kiderült a terület meg volt bolygatva, így nem végeztek ásatást. Viszont avarkori törött cserépedény darabokat találtak. Az mondták az avarok kicsit magasabb helyekre temetkeztek, és volt is egy olyan terület ami magasabban volt, bár nem domb volt. Egy helyet ki is jelöltek a közelben régészeti lelőhelynek. Ezenkívül már ismert várak romok közelében is túrnak. Úgyhogy van elég munkájuk. Vannak magáncégek is, akik vállalnak régészeti feltárásokat, egy ismerősöm elég jó bevételeket szerzett ebből.

Kezdeni mindenekelőtt archívumokban szoktak. Miután elképzelik a célt, utánanéznek (ha még addig nem tudták), hogy az adott kor adott dolgairól mit lehet tudni. Ez pedig kijelöli a helyet elég nagy pontossággal. Hát ott kezdenek el ásni.

Nagyberuházások esetén (amennyiben zöldmezős beruházás) először a régészek terepbejárnak. Ez abból áll, hogy végigjárják pl. a tervezett autópálya nyomvonalát és a széntás által bolygatott területen összegyűjtik a kiszántott kerámiatöredékeket és fémeket. Ezeknek a szóródását jelölik, amik a térképen kirajzolják az lelőhely hozzávetőleges méretét. A terepbejárás mellett vannak egyéb, roncsolásmentes vizsgálatok is, amikkel lelőhelyet térképeznek fel (pl. légifényképezés) és talajradar. Ezen kívül használnak régi térképeket; Magyarországon jellemzően az első katonai felmérést, ami a török kor utáni településhálózatot ábrázolja, de a vízrajzi adatai visszavetíthetők a régészeti időszakra is (nincs értelme olyan helyen ásni, ahova a térkép vízet jelöl. Ezt követi az ún. próbaásatás (ezt már nem csak a pusztában, hanem a városokban is alkalmazzák). Ekkor 50 m hosszú szondákat nyitnak, hogy lehatárolják pontosabban a lelőhelyet, illetve a lelőhely belső részének megnézzék az intenzitását (ha nem volt terepbejárás, akkor esetenként lehet teljesen negatív is). A szondákban előkerült régészeti objektumokat feltársják, dokumentálják és készítenek egy jelentést. A jelentésből kiderül, hogy teljes felületű feltárás kell-e (tehát a nyomvonalba eső lelőhelyrészt teljesbe feltárják (néhány ezer nm-től több hektárig terjed általában), vagy csak régészeti megfigyelést írnak elő. A megfigyelés során kint van a régész a humuszt érintő talajmunkák során. Ha előkerül valami, akkor feltárja dokumentálja, ebben az esetben nem áll le a munka. A teljes felületű feltárás esetén a régészek lehumuszolják a területet és feltárnak mindent ami előkerül (a humuszolás végétől számítva 30 munkanap áll a régészek rendelkezésére)

Hát ott ásnak ami az előzetes "áskálódás" szerint érdemes a kiásásra. Ha semmi jel nem utal rá, ami szerint a sok évszázados ékszerek a szomszéd kertjében vannak, akkor ott tuti nem. :))