Régebben miért hitték azt lehetetlen hangsebesség feletti repülés?

1947-ben már sikerült hangsebességnél gyorsabb kísérleti repülőt gyártani, és át is törték vele a hangsebességet. Szóval a 60-as években ezen már nagyon régen túlvoltak. (Ami azt illeti, katonai repülők az 50-es években már rendszeresítve röpködtek hangsebesség felett, de a 60-as évek végére már a Concorde is elkészült.)

És mivel '47-re már elkészült a hangsebességnél gyorsabb kísérleti gép, világos, hogy előtte sem gondolták, hogy lehetetlen a dolog.

A hangsebességet már a 2. világháborúban megközelítették. Az ugyanis 1200 km/h, ami a magassággal csökken, 15 000 méteren már csak 1060 km/h.

Adolf Galland 1942 ben repült egy ME 262 kísérleti példánnyal és igazoltan túllépte az 1000 km/h sebességet, a sorozatban gyártottaknak viszont csak 900 km/h volt a maximális sebessége, mert növelte a súlyát a fegyverzet és a páncélzat, illetve ennél nagyobb sebességnél nem volt stabil a sugárhajtású repülőgép.

Ezt követően mindenhol megkezdték a kísérleteket a sebesség növelésére, a cél a hangsebesség túllépése volt.

Azt nem hitték, hogy lehetetlen, de tudták, hogy a meglévő aerodinamikát ki kell egészíteni, anélkül nem fog működni. Emiatt volt technikailag kihívás, de nem gondolták, hogy lehetetlen.

Csak hirtelen, amit találtam:

"A sebesség további növelésével a profil környezetében az áramlás helyi sebessége eléri a helyi hangsebességet, és lokálisan szuperszonikus sebességterű zónák alakulnak ki. Ez a jelenség jelentősen befolyásolja a profil körül kialakuló áramlási viszonyokat. Szuperszonikus repülésre csak a szubszonikustól jelentősen eltérő alakú, hegyes belépőélű profilok alkalmasak.

Nagyobb sebességeken a szuperszonikus sebességterű zónák megjelenésével jelentősen módosul a nyomáseloszlás, illetve a nyomástényezőnek a profil húrhossza szerinti eloszlása. (1.16. ábra). Az ennél is nagyobb, szuperszonikus sebességeken már ezektől eltérő viszonyok vannak.

A szuperszonikus áramlások megjelenésének a felhajtóerő-tényezőre gyakorolt hatását a szubszonikus tartományban az ún. Prandtl-Glauert-szabály, szuperszonikus tartományban pedig az ún. Ackeret-szabály határozza meg"

[link]

"A hang terjedési sebessége (Ma=1, kb. 331,5 m/s) fölötti sebességeknél a levegőt már nem lehet összenyomhatatlannak tekinteni, és így más szabályok lépnek érvénybe, ezeket tárgyalja a szuperszonikus aerodinamika."

[link]

Ezek tévhitek.

Akkoriban is tudták, hogy a madarak nehezebbek a levegőnél - de az akkori anyagokkal nem tudtak repülőgépet készíteni.

Sikló gépeket azt igen, de az nem tudott önerőből felfelé repülni.

1. Amit nem tudunk, könnyen ráfogjuk, hogy lehetetlen.

2. Egy konkrét dolog technikai kivitelezésénél elég sok feltételt kell teljesíteni. Például nem ismerjük a technológiát. Ha igen, nem tudjuk egyes alkatrészek elkésztését. Bonyolultabb esetekben még az alkatrészeket vagy elkészítési módjukat se. De még ekkor is csak a kevesebb tudásúak mondják ezt (akik könnyen lezárnak egy problémát a nem lehet megcsinálni formulával, így nincs több gond).