Esztergálásnál mekkora lehet a legkisebb előtolás, illetve fogás?

Ez függ a szerszámgéptől, annak állapotától.

Általában amilyen kicsi előtolást a gépen be lehet állítani, azt lehet használni, feltéve, hogy nincs a gép teljesen lestrapálva, kikopva.

Amit írtál előtolást, az egy tized, az simán működik, bár lehet, hogy máshová szántad a tizedesvesszőt.

Nagyon kis fogást sem érdemes venni, nagyon jó kotyogásmentes gépnek kell lennie, ahol a két tized még működik, általában 0,5 a legkisebb fogásmélység, amivel még a felületminőség tartható.

A kés nem feltétlenül törik el, hanem az történik, hogy nincs a szerszám állandó nyomás alatt, bele-beleharap a fémbe és a felület lesz így gyalázatos, maga a szerszám feltehetően nem törik el, amíg meg nem kopik.

Egy idő után viszont, ha az él megkopik, lepattanhat a hegye.

A fordulatszámot se felejtsük el, az elég fontos azért. De tegyük fel, hogy elég gyorsan forog az anyag.

Nos, az én rendkívül mély tapasztalataim szerint (eléggé automata marógépen dolgozom, szóval fene tudja mi van már a hagyományosabb esztergákkal), ha olyan mocskos lassan tolod neki, a kés el fog csesződni, és sikítani fog mint az állat előbb-utóbb.

"Illetve mi a helyzet, akkor hogyha az előtolás nagyon kicsit lenne (például: f=00,1 mm/), ám a fogásmélység lenne mondjuk a,p= 2 mm?"

Mi szoktunk néha éjszakai műszakban végezni szerszám tűréstesztet, csak épp nem késekkel, hanem marókkal / fúrókkal. Azt tudom neked elég biztosan mondani, hogyha a 315-ös tárcsamarót beküldöd egyetlen lapkával (a 20 helyett) viszonylag lassú előtoláson, 2mm-es fogással, ott nagyon érdekes dolgok történnek. Végigmegy az, még a felületi minőség is meglepően sima, de a végére egészen megsül az a lapka, és olyan a hangja, mint a vonatnak, hallani a periódusos püffenéseket, amint a lapka eléri az anyagot.

Remélem sokat segítettem.

Még a Ganz Mávag dugattyúműhelyében a mozdonyok alumínium dugattyúit simították egy spéci gépen, több ezres fordulaton, úgy nyolcezer körül, nagyon kis fogással és kis előtolással, gyémántszerszámmal.

Tükörfényes volt a felület, folyamatos petróleum ráporlasztással.

Mellesleg a dologban az volt az igazán problémás, hogy a dugattyú ovális volt, a keresztszánnak nem lehetett kotyogása, fordulatonként kétszer ki-be járt, mert a mozdony hengereinek az igénybevétele ezt kívánta, ráadásul hordó alakú is volt, mert a hőtágulás során alul, felül jobban kitágult a dugattyú.

Mindezt a CNC technológia előtt kellett megoldani mechanikusan, mondhatom, gyakran szervízelték a gépet.

Körülbelül jól látod.

Igazándiból a fordulatonkénti szerszámfogankénti előtolás és fogásmélység ebből a szempontból azonos, hiszen a kettő a forgácskeresztmetszet két méretét adja meg, a szerszámél két dolgozó része a "hegyéig".

Valóban az élrádiusszal van összefüggésben.

De nem csak azzal, hanem az élszöggel is. Meg persze munkadarab anyag, hűtés-kenés stb.

És ezek miatt nincs általános érték, hogy a fogás, előtolás nem lehet egy fix érték alatti.

Ismered az Ingersoll simító marókat?

Na azok pont abban a nagyon kicsi fogásmélység zónában dolgoznak, ahol már marószerszám már csak túr.

Amúgy ez is.

Forgácsol is, de "vasal" is.

Általánosan, ökölszabályként a szokásos szerszámokkal nem nagyon jó dolog tizedes fogás alá menni és hasonló a mérték fordulatonkénti, fogankénti előtolásban is.

De mondom, szerszám- és anyagfüggő, meg sok egyében is múlik.