Hogy lehet megmérni, hogy egy nagyító, távcső, mikroszkóp mennyit nagyít?

Fókusztávolság [link]

Optika [link]

Pl. távcső:

[link]

A nagyítás nem a "lencsére jellemző" tulajdonság, hanem az optikai rendszeré, ahol a lencse fel van használva. Egy gyűjtőlencsével lehet egyenes állású nagyított virtuális, illetve fordított állású nagyított vagy kicsinyített valós képet is létrehozni. A nagyítás függ a kép/tárgy távolságtól és a lencse fókusztávolságától (ezek persze nem függetlenek hanem a leképezési törvénynek engedelmeskednek).

Amennyiben a rendszered valós (=ernyőre kivetíthető) képet tud létrehozni, úgy jó megoldás amit a 3-as válaszol írt, hogy veszel valami ismert nagyságú tárgyat és egyszerűen leméred hogy a kép hányszor lesz nagyobb.

A szimpla, egy lencséből álló nagyítók nagyítását az ember közelnézési távolságára adják meg az alábbi módon:

nagyítás = 250 mm / f

ahol f a lencse fókusztávolsága.

(Egy lencse fókusztávolságát le tudod mérni például úgy, hogy leméred hogy milyen távolságra képez le egy igen távoli tárgyat, pl a napot)

Tehát ha egy lencse kb 25mm távolságra ad éles képet egy távoli tárgyról, akkor 250mm/25mm = 10x a nagyítása amit megegyezés szerint ráírnak.

Csillagászati távcső vásárlási útmutató [link]

"Távcsövek legjellemzőbb paramétereTanácsok kezdőknek

A csillagászati távcsövek legfontosabb paramétere az objektív átmérő. Minél nagyobb az átmérő, annál nagyobb teljesítményű a távcső, illetve annál nagyobb élményt nyújt a megfigyelés. Nagyobb átmérő több fényt gyűjt a szemünkbe, így annál halványabb égitesteket, és apróbb részleteket is megpillanthatunk vele (pl. galaxisok spirálkarjai). Az átmérő a felbontóképességet is befolyásolja, minél nagyobb, annál részletgazdagabb képet kaphatunk pl. a Hold és bolygók felszínéről.

Mit mondanak a számok?

A távcsövek optikai paramétereit mindig egyféleképp adják meg, típustól függetlenül. Ha azt látjuk, hogy pl. 200/1000, az 200 mm-es objektív átmérőt jelent 1000 mm-es fókusztávolság mellett, melynek a nyílásviszonya (vagy fényereje) a két szám hányadosa, tehát f/5.

Milyen nagyítású a távcső?

Minden csillagászati távcsőnek van egy ideális nagyítástartománya, melyen belül a különböző fókusztávolságú okulárok cseréjével állíthatjuk be a kívánt nagyítást. A nagyítást úgy kapjuk meg, hogy a távcső fókuszát elosztjuk az okulár fókuszával. Tehát egy 1000 mm-es fókuszú műszer egy 10 mm-es fókuszú okulárral 100×-os nagyítást ad. Általánosan elmondható, hogy

egy távcső javasolt maximális nagyítása az objektív mm-ben mért átmérőjének a kétszerese, ideális körülményeket feltételezve.

A legnagyobb nagyításról

A távcsövek a nagyítástartománya egy javasolt (optimális) érték. Érdemes tudni, hogy bármelyik távcsővel elérhető több erezszeres nagyítás is, ha a megfelelő kiegészítőt használjuk (okulár és barlow lencse) - ez azonban teljesen felesleges. Túlzott nagyításokon a kép életlen lesz, és semmivel sem látunk apróbb krátereket a Holdon, vagy halványabb égitesteket, mint egy ideálisan beállított nagyításon, ahol sokkal szebb és élvezetesebb látványt kapunk.

Miért nem mindig a legnagyobb nagyítás a legjobb?

Minél nagyobb nagyítást használunk, a távcsőben annál halványabb lesz a kép. Ezért halvány, vagy nagyobb látszó méretű objektumoknál (pl. ködöknél, galaxisoknál) legtöbbször a kis, vagy közepes nagyítás a legjobb. Kettőscsillagokhoz, a bolygók és a Hold apró részleteinek megfigyeléséhez a nagyobb nagytások jobbak, ám az elméleti (ajánlott) maximum nagyítást befolyásolja a légköri turbulencia. Ha turbulens légkörünk (szeles, frontos idő van), akkor már ezen a nagyításon is homályosabb, életlenebb lehet a kép, ezért az épp kihasználható maximális nagyítás erősen függ a körülményektől is."

Tanácsok csillagászati távcső vásárlás előtt [link]

A csillagászati távcsövek típusai [link]

Távcső "kisokos" Távcsővásárlási tanácsok [link]