Vannak a fizikának axiómái?

"Viszont egy mazochistának nem feltétlen rossz a szenvedés, így az axióma már fel is borult."

Pontosan ez a példám lényege. Az axoiómák nem azért vannak, mert ezek megkérdőjelezhetetlen igazságok. Egyszerűen csak megegyezünk abban, hogy egy adott beszélgetés erejéig nem kérdőjelezünk meg pár alap igazságot.

"És egy nem elméleti, létező rendszerben lehet axiómákat megalkotni?"

A létező rendszer az úgy viselkedik, ahogy viselkedik. Nincs haszna axiomatikusan gondolni rá. Az elméleti (filozófiai, matematikai) rendszereket be kell határolni, erre vannak az axiómák. Hogy mielőtt elkezdünk érvelni, meghatározzuk hogy mi az amiről érvelünk és mi az, amiről nem érvelünk.

A fizikailag létező rendszerek a természetüknél fogva be vannak határolva. Az történik, ami történik. Nincs haszna axiómákat felállítani. Egyszerűen csak kijelentések vannak, amik vagy igazak, vagy nem.

Pl. én kijelentem, hogy az energiamegmaradás egy axióma, és aztán találok egy olyan rendszert, ami nem felel meg neki, akkor értelmetlenné válik az axiómám. Akkor most építsek fel egy új axiomatikus rendszert? Sokkal hasznosabb úgy gondolni erre, hogy az energiamegmaradás az aktuális tudásunk szerint igaz. És ha találunk egy rendszert, ami nem felel meg neki, akkor rugalmasan tudjuk változtatni az aktuális tudásunkat.

Nem látom hasznát annak, hogy axiomatikusan gondolkodjunk valós, fizikailag létező rendszerekről. Legalábbis nekem ez a nézetem a témában.

Erősen vitatkoznék az axiómákról alkotott nézetekkel.

Szó nincs arról, hogy az axiómákat kitaláljuk. Különösen nincs arról, hogy bármi lehet axióma.

A tapasztalatunk a világról az, hogy hierarchikus. A "tapasztalatunk" itt azt jelenti, hogy minden ember tapasztalata ez, aki kellő értelmességgel áll a kérdéshez. Vagyis azon emberek, akik ezt nem fogadják el, valójában semmiféle rendszerrel nem rendelkeznek. Ennek több oka lehet, szempontunkból ez most lényegtelen. A lényeg az, hogy minden releváns ember konszenzusban van e téren. Ebből pedig az következik, hogy kereshetünk olyan elemi ismereteket, amelyekről mindenkinek (ez a legfontosabb ismérv) ugyanaz a tapasztalata, aki veszi a fáradságot, hogy erről elmélkedjen. Ezek az úgynevezett apriori, magától értetődő tulajdonságok.

Axiómarendendszer ott van, ahol létezik hierarchia, ennek van olyan mindenki számára nyilvánvaló része, amelyből alkalmas módon levezethető az összes többi létező tapasztalat. Sőt, a majdan megismerendő tapasztalatok is.

A tudományok lényege az ismeretek rendszerezése. Itt kettéválasztandó a fizikai világ jelenségeinek megtapasztalása, és az erről alkotott emberi (szellemi) elképzelés. Előbbi egy tőlünk független jelenségrendszer, önálló belső szabályrendszerrel. Utóbbi az ezekről szerzett emberi tapasztalás rendszerezése (modellalkotás) abból a célból, hogy egyfelől az ember képes legyen áttekinteni, másfelől ennek elősegítéséhez képes legyen kommunikálni.

A természetben (való világban) vannak szabályok, de nincs e szabályok között rendszerezés-kényszerítő szabály. Csak működtető (kölcsönható) szabályok vannak. Ezzel szemben az emberi szellem előbbit modellezni kívánó rendszere hierarchikus és ezért axiomatikus. Vigyázzunk, bizonyos területeken látszólag nincsenek axiómák. Ennek oka, hogy e területek ismeretrendszere származtatható más területekéből.

Tehet ara a kérdésre, hogy "És egy nem elméleti, létező rendszerben lehet axiómákat megalkotni?" a válasz. A létező rendszer önmagától működik, ettől "létező". Itt a "megalkotás" egy emberi cselekvés, azaz ennek a rendszernek a modellezése. Vagyis amint alkotni kezdünk, a létező rendszer tapasztalatait összegezzük, nem a létező rendszert. Alapvető a különbség a működés és annak megtapasztalása, majd ennek megmagyarázása között. Összekeverni azért szokták, mert az ember önmaga is e működő világ része. Csakhogy az axióma egy szellemi termék, az emberi gondolkodás terméke. Az energiamegmaradás nem lehet axióma, ám az erről összegyűjtött tapasztalatokat rendszerezve juthatunk arra, hogy abban a rendszerben egyes elemeket nem kell bizonygatni, hiszen minden eddig létező embernek ugyanaz volt róla a tapasztalata, nincs ok mást gondolni (de ha majd mégis lesz ok, mást fogunk gondolni - például azt, hogy gyűjteményünk hiányos volt).