Van e okunk félni a technológiai szingularitástó? Vajon bekövetkezik?

Igen, 2040-2045 körül, lehet pár évvel előbb, nehéz megtippelni az exponenciális fejlődés miatt, plusz a gazdasági mutatók is haladnak tehát egy kevesebb Mb/Usd memóriájú géppel fejlesztenek majd 2030-ban, mint ma.

Egy csillapodottabb hangvételű elmélet szerint az MI soha nem fog fellázadni (pl Terminator), hanem csak segíti, gyorsítja az emberi munkát. Agy feltérképezése, káros génmolekulák kiiktatása ami rákot okoz, megoldások pénzügyi és környezetvédelmi szoftverekhez, űrutazás elősegítése. Ami egy embernek 1 évbe telne, egy géphálózatnak 10 perc, majd ezt az adatot újra felhasználva újabb számításokat végez, és megint előállít valamit ami emberi kézzel 5 év lett volna stb.

A végső cél a teljes Földi információk tárolása, továbbítása, felhasználása. A gének is információtárolók, nem bitekben, csak majdnem. Sok ezer éve öröklik az emberek. Az irány az űr, ide kell terjeszteni az információinkat, nem is ez a végső cél, hanem maga a kezdet. 2045 év kellett hogy egy ember-számítógép maximális biotech kapcsolat beteljesüljön, ebből kb 1965 év egy szinte semmi volt. Megnyomjuk a biotech gépen a Bekapcsolás gombot és elindul.

Semmi Star Trek, ezt úgy olvastam, de számomra hihető. Ray Kurzweil-től.

Munkát hogy elvesz, hát van benne valami, de én azt mondom max a Föld negyedéét, de addigra az emberek meg átállnak infós szakmákra. Pék meg ilyenek szerintem maradnak.

Még a környéke se fog bekövetkezni.

Nem szabadul ki, nem igáz le, de aki nem érti, azzal elhitethetik nagyotmondó senkik.

E pillanatban sokan beszélnek MI-ről, főleg olyanok, akik definiálni se tudják. Vannak kiváló célgépek. MI nincs. Az okostelefonod nem MI, pusztán egy jól szerkesztett eszköz. Semmiféle okosakármi nem MI.

Az intelligencia felismeri a környezete hatásait és a megfelelő válaszokat adja rá. Erre még sok ember se képes, és ilyent jelenleg előállítani se tudnak, de rengetegen esküsznek rá, hogy igen. Csak meg ne kérdezd tőlük, hogy mondjanak egy konkrétat, mert jön a süket duma. Téged akár el is kábítanak, de ha tényleg létezne, akkor MINDEN ÉRTELMES EMBERrel el kellene hitetniük, hiszen ők megértenék. De ilyent sem fogsz tudni mutatni.

Azt viszont elismerem, hogy rohadtul jól hangzik. Sok ilyen mese van.

Van itt néminemű összemosás a tech szingularitás és egyéb jövőtippek közt.

Kicsit szedjük szét.

Maga a technikai szingularitás kábé azt jelentené, hogy a folyamatosan gyorsuló technikai fejlődés olyan szintre gyorsul egy egyre meredekebb görbe mentén, hogy már követhetetlenné válik.

Ez sok mindent jelenthet egyszerre.

Például azt, hogy mire egy termék először lejön a gyártósorról, már el is avult, mert van addigra jobb, eladhatóbb új másik.

Ez valamilyen szinten már ma is így van.

De ettől állatira nem dől össze az ipar, a kereskedelem, mert nincs olyan, hogy valami mindenben jobb.

A mobilpiacon látjuk, hogy tucatnyi gyártó csúcskészülékei licitálnak egymásra napi szinten, mégis mindenek megvan a saját vásárlóköre és eltérő igények alapján vagy ez, vagy az továbbra is jobb.

Sok dolog a technikában éppen hogy már annyira kiélezett a jelen technológia mellett, hogy éppen hogy a fejlesztési lehetőségek ellapulnak, elfogynak.

A chipek további miniatürizálása már kvantumfizikai problémákat vetne fel, nincs tovább, új irány kell.

Ha meg új irány kell, lesz is, annak meg ISMÉT lesz egy felfutása, nem azonnal űberlegfacábbként jön létre.

"Az MI úgymond "kiszabadul" és leigáz minket?"

Az MI fejlődése jelenleg lassabb, mint a leehtséges veszélyeinek előre kalkulálása. Nincs igazán belátható veszélye "elszabadulásnak".

De a terrorizmusnak viszont egy nagyon veszélyes új útja lehet a szándékosan veszélyes MI-k létrehozása.

Ha eljutunk oda, hogy úgy tudjon valaki otthon egy netre jutásra képes veszélyes MI-t programozni, mint ahogy ma vírust tud, akkor elég kemény kiberbiztonsági fejlődésre is szükség lesz (és meg is lesz, lévén ugyanazon fejlődésre alapul).

"Minden munkát elvehet majd és bejön a munka nélküli társadalom?"

Hát mindent biztos nem.

Minimum az emberi kreativitásra, művészeti érzékre alapuló terület meg fog maradni, illetve sok olyan munkakör, aminek a kiváltása nem fogja megérni.

De még ez sem biztos. Eddig minden gépesítés hozta magával a születő újabb emberi munkaterületeket is, szóval az eltűnő munkakörök helyett jöttek az újak.

De összességében valóban, az ipar és kereskedelem egyre inkább tudni fog egyre magasabb profitot produkálni egyre kevesebb emberi munkával.

Akkor viszont el is fogja tudni tartani a társadalmat.

Előbb-utóbb létre fog jönni a hiperjóléti kapitalizmusból valami a kommunizmusra hasonlító helyzet, a történelemben először megfelelő alapokon.

Ez véghelyzetben biztos, hogy JOBB lesz mindenkinek, mint ma.

Amivel a gond lesz, az az átmenet illetve az az igen hosszú időszak, amíg a világ eltérő területein jelentős szintkülönbség lesz ebben.

Ehhez az egész világgazdaságnak is lassan át kell alakulnia.

"Tényleg 2045-be fog ez bekövetkezni?"

Ez van annyira jó vagy rossz sacc, mint bármilyen másik.

Már csak azért is, mert itt láthatóan egy komplex dologról van szó, ezer aspektussal, aminek minden egyes tétele máskor fog (vagy nem fog) bekövetkezni. És mivel folyamatos változásról van szó, nem is lehet egyértelműen kitűzni mindenről, hogy na MOST következett be.

Röviden összefoglalva: ez az egész szingularitás dolog a köztudatban rosszul van kezelve.

Úgy van kezelve, mint EGY esemény, ami majd valamikor jön.

Nem. Ez nem egy esemény lesz. És nem egy bizonyos időpontban jön el.

Ez egy rengeteg elemből álló, hosszadalmas folyamat lesz.

És a társadalom, a gazdaság, a kultúránk vele együtt fog változni.

Nem lesz semmiféle robbanásszerű, gyors változás, ami katasztrofális lehet.

Mint írtam, a két dolog nem egy és ugyanaz.

A kreativitás, érzelmek, öntudat megválaszolhatatlan kérdések.

Fogalmunk sincs, hogyan lehetne létrehozni illetve azt sem tudjuk, mi különböztetné meg ezek esetleges szimulálását a valóstól.

Szóval fene tudja.

Sajnálatos, hogy exhibicionisták tudományos köntösbe öltöztetett maszlagot öntenek a kevéssé járatos világ nyakába. Ezzel iszonyatos károkat okoznak, mert jobb sorsra érdemes valódi kutatók nem győzik cáfolni a hülyeségeiket.

Csak zárójelben, mert többet nem érdemel annaál. Ez a Kurzweil nevű fazon borzalmas mesét ad elő, csupa látszólag szenzációs banalitás, a témában kicsit is járatos ember szégyellne ilyesmit elmondani. Az már csak hab a tortán, hogy egy 2005-ös hatalmas előadás keretében jóslásokra is vetemedett. Akkoriban roppant meggyőző lehetett. Azok számára, akik nem tudják, felelős tudós semmiképpen nem vállalkozik ilyen előrejelzésekre, mert tudja, nem becsülhetők, éppen ezért bármilyen hülyeség is tűnhet hihetőnek. Szerencsére azonban ma 2020-at írunk, és 15 évről szóló jóslatainak -mint józan paraszti ésszel is látható volt - az ellenkezője következett be.

A gépekről. A gépeket az ember alkotja, az átlagember számára mára talán kissé misztikusra is. A gépek mindig konkrét célok kielégítésére készülnek, mert erre adnak pénzt (ma már korántsem olcsó mulatság a tudomány). Ebből következik, hogy az adott célt vélhetően az embernél jóval hatékonyabban látják el. Megismétlem: a CÉLT!!! Nem pedig mindent! Ma vannak kiváló automatáink. Ez volt a cél! És nem is tudnak többet. Kártékony mese a gondolkodó gép. Hozzá nem értő, szenzációhajhász újságírók kreálmánya. És középszerű, ám éteri magasságokba vágyó kutatók adják el hozzá ugyancsak olcsó nevüket. Ahhoz, hogy egy gép (tehát emberi csinálmány) érzelmekkel, kreativitással, és mindenféle emberi tulajdonsággal (olyannal, amely az embert elválasztja minden mástól) rendelkezzék, készítőinek, tehát az embernek isteni képességekkel kell rendelkeznie. Tudnia kell olyasmit alkotni, mint az emberi agy (miközben persze egyáltalán nem ismeri, még szerkezetét is alig, nemhogy működését), mint az örökítés, mint az asszociáció (a környezetnek adott helyes válasz alapja) és számos más dolog. Azt képzeljük, a gép majd örül (egyik legegyszerűbb érzelem), miközben éppen csak tudjuk, mi hordozzza ezt a tulajdonságot, de fogalmunk sincs, hogyan jön létre, mi táplálja, mi bomlasztja. Ötven éve már jó sokat tudtunk az agyról, ma lényegileg alig többet. Olyan ez, hogy egyről eljutottunk kettőre, és azon rettegünk, mi lesz, ha átlépjük a százmilliárdot (nem akartam nagyobbat mondani, de a hasonlat hibás, távolabb vagyunk). Igen, vannak,akik e rettegésből milliárdokat tesznek zsebre dollárban. Hiszen milliárdok hiszik el meséiket. Jó buli ez, vitathatatlan.

Megjegyezném, az internet hemzseg ezektől az áltudományoktól. "Szerzőik" nevére rákeresve ezrével dob ki a kereső vonatkozó honlapokat. CSAKHOGY! Igazi tudós szaklapokban publikál. Időnként ő fizet, hogy megjelenhessen (mert a szaklap visszaél hatalmával), amit itt firkászok követelnek időnként, hogy jogdíj, az abban a körben még csak vágyálom se, annyira irreális). A szaklap a megjelenés előtt lektorokkal ellenőrizteti, valódi és érdemleges újdonságról van-e szó, ami megállja helyét. Ha nem, visszadobják. Szaklapok szerzői, a publikációkban hivatkoznak mások eredményeire (amivel az övék kapcsolatban van). Egy tudós elismertsége ez a hivatkozási szám, ami függ attól is,mennyire nívós folyóiratban jelent meg a cikk. Nos ha az ember e rendkívül népszerű nagyszerű emberek nevét keresi, nem találja. Akkor se, ha történetesen olyan keresési joga van, ami átlagembernek nincs, és amit éppen az elismertsége okán kap. Szóval ezek a nagyszerű emberek sehol sincsenek a tudományvilágában, ott a kutya se figyel meséikre. Az e fórumon népszerű ilyen mesemondók (nem népszerűsítem őket én is neveik említésével) nem tudósok. Nincsenek neves lapban publikációik. Összeollózzák és elmesélik szájtátva hallgatóiknak. Ők egy dolgot tudnak jól a tudományból, az agy azon viselkedését, hogy van annak egy úgynevezett gyors része, amely, ha számára lenyűgöző (vagy elrettentő) és szimpatikus (értsd: a hallgató számára hihető) dolgot hall, azt úgy hiszi el, hogy semmit nem ellenőriz és a továbbiakban nem képes észérvekre figyelni, mert az agy védekezik az ellen kellemetlenség ellen, hogy kiderül: tulajdonosa hülyeséget hitt el. Ez ezen csepűrágók népszerűségének, ezáltal hatalmának titka.

Egy kicsit mélyebben és nagyon rövided a MI -ről vagy AI -ről .

A MI nem képes az ok-okozati dolgok felismerésére

(kauzalitás) és ez magában foglalja az emóció ,a kreativitás és öntudat lényegét is.

Egyetértve pár fentebb hozzászólóval MI -nek mondják az is aminek semmi köze hozzá.

Különböző rendszerek automatizálása még nem MI.

És sokan áltudományosan és öncélúan a témát kevéssé ismerőket vakítják vele.

Szóval még nagyon nagyon messze van , hogy öntudatára ébredjen.