Az idegkimerülést miért nem ismeri el az orvostudomány, mint valós betegséget?

Ott kéne kezdeni, beutalót a háziorvos ad.

Aztán majd a szakorvos megállapítja, valódi idegi fáradtságról van-e szó, vagy depresszióba hajló munkaundorról.

Amúgy a rendesebb körzeti dokik ilyenkor valami kamu könnyű betegséggel ki szokták írni az embert egy hétre, hadd szusszanjon.

Csak most ez nem az ideális időpont ilyesmire. Rögtön covid-gyanús leszel.

Attól meg, ami azzal jár, nem nyugodtabb leszel.

A fizikai kimerülés sem betegség. A nevében benne van: kimerülés. Semmire se alkalmas. Ahogy az elem se, ha lemerül. De a lényege: visszacsinálható, ennek neve pihenés. Sokféle van, természetesen a helyeset kell megválasztani.

Az idegkimerülés pontosan olyan sokféle dologtól lehetséges, mint a fizikai. Lehet túlhajszoltság, rettegés, szellemi gyengeség és ezer más. A terhelés tartósan sokkal nagyobb a cselekvési képességnél. Ennek megállapítására találták ki minden járóbeteg ellátáson az ideggyógyászatot. Ahová a háziorvos utal be, és ami nem pszichiátria. Az majd akkor lehet, ha az ideggyógyász ezt megállapítja.

És ezt ne keverjük a munkahelyi problémákkal, az más természetű probléma.

Az biztos, hogy az aktív kikapcsolódás, sport, hobbi segít.

Az sem kerül feltétlenül vagyonba meg olyan rengeteg időbe.

17: néhány alkalom kell ahhoz, hogy legyőzd magadban a lustaságot, és fixre elhatározod, hogy de igen, elmész bicajozni/nordic walkingolni/futni/stb. vagy csak sétálni.

Aztán ráérzel arra, hogy milyen pozitív hatást érsz el, és onnantől fogva már győzködni se kell magadat.

Így van. Nulláról indulva minden változás kényelmetlen kitépődés a komfortzónádból, szinte fizikai fájdalmat okoz változtatni az életvitelen.

Viszont ha a változás nélkül a helyzet alapból xar, akkor némi akaraterővel ki kell mozdulni.

Ha az ember idegei ki vannak strapálva, nem tudja igazán megkülönböztetni a fizikai és agyi fáradtságot.

A sportba belekezdés után veszed csak észre, hogy meglepő módon erre mégis van energiád.