11 milliárd lakható bolygó csak a mi galaxisunkban?

Nem. Az élet kialakulásának pontos valószínűsége nem ismert.

Így becsülni sem tudjuk, hogy mennyi bolygón létezhet.

Mi számít lakható bolygónak? Pl. legyen kőzetbolygó? Vagy gázóriásokban is elképzelhető az élet kialakulása? Passz. De oké, legyen kőzetbolygó. Legyen olyan távolságra a csillagától, hogy lehessen rajta folyékony víz. Ez feltétele az élet kialakulásának? Passz. De oké, vegyük ezeket a bolygókat. Mennyi ezek közül az, amin valóban van víz, és nem csak potenciálisan lehet rajta víz?

Ha jól tudom a 11 milliárd bolygó kb. ezeknek a kritériumoknak tesz eleget. De azért még van, illetve lehet számos kritérium. Pl. légkörrel rendelkező bolygón alakulhat ki csak értelmes élet? Ha igen, akkor kell a bolygónak lennie saját mágneses terének. Mennyi bolygónak van ilyen? A földi élet kialakulásában mennyire volt szerepe a Hold által okozott ár-apály jelenségnek? Mi a helyzet a többi elemmel, azok milyen előfordulási tartománya szükséges az élet kialakulásához?

Egyetlen életet ismerünk a világegyetemben, így nem tudunk általános ismérveket arra nézve, hogy sok-sok különböző összetevő milyen intervallumába kell esnie egy bolygónak ahhoz, hogy kialakulhasson rajta élet. Milyen szűkebb intervallumok kellene, hogy értelmes élet alakulhasson ki? Ha ezek a paraméterek adottak, akkor mekkora az esélye, hogy nem csak potenciálisan, hanem ténylegesen ki is alakul rajta élet?

Ezek mind-mind nyitott kérdések. Hogy van a galaxisban értelmes élet rajtunk kívül? Szerintem eléggé meglepődnénk, ha nem lenne, eléggé valószínűtlennek tűnik, hogy az egész galaxisban a mi bolygónk volt az egyetlen, ami alkalmas volt arra, hogy kialakuljon az élet, és valóban ki is alakult rajta az élet, és ebből kialakulhatott értelmes élet, és ki is alakult értelmes élet. Viszont bár ez valószínűtlen, mégsem zárható ki teljesen. Nyilván ezért is kutatjuk az exobolygókat, és próbálunk minél többet megtudni róluk.

A "lakható" itt inkább azt jelenti, aránylag(?) könnyen terraformálható. Tehát a csillag sugárzás, gravitáció, felszíni víz, légkör kb. hasonló a Földihez, de attól még nem biztos, hogy pólóban szaladgálhatnánk rajta, vagy hogy nem mérgező-e a talaj vagy a víz. Azt pláne nem tudjuk, hogy az élet milyen valószínűséggel jön létre egy ilyen bolygón.

A másik, hogy az élet és az értelmes élet az két dolog. A földi élet 3-3,5 milliárd éves, rengeteg tényező befolyásolta, az ember pedig ezek együttes eredményeként jött létre, és mondjuk pár tízezer éve tekinthető olyan értelemben értelmesnek, ahogy mi ezt általában értjük. Fogalmunk nincs, hogy ezek a tényezők így együtt mennyivel csökkentik más értelmes élet létezésének az esélyét. (Vagyis statisztikai megközelítések vannak, de nincs alátámasztva megfigyelésekkel.)

És azt honnan tudhatjuk, hogy nem nálunk alakult ki először élet? Az is lehet, hogy „átlag” 20 milliárd év kell az élet kialakulásához, de nálunk pont olyan szerencsésen alakult minden, hogy jóval kevesebb is elég volt.

A hangsúly azon van, hogy honnan tudhatjuk.

És ha úgy nézed, hogy egy értelmes civilizáció élettartama véges (mondjuk pár millió év - nézd csak az emberiséget, a mai értelembe vett értelmes élet uszkve 50.000 éve létezik és csak az elmúlt 100 évben csak a puszta véletlenen múlt kb. egy tucatszor, hogy nem puszítottuk ki a fajunk.

Ha van is (hiszem, hogy van) értelmes élet a galaxisunkba, akkor vélhetően az értelmes civilizációk nagy részének (mondjuk 99,9%) az életciklusa galaktikus mércével rövid, pár százezer vagy millió év. Nehéz párhuzamosan létezniük.

#8, Azért ez az "intelligens fajok véges élettartama" kb akkora tenyérjóslás, mintha Jolika cigányasszony csinálná az aluljáróban.

Semmi, de semmi következtetés nem vonható le az emberiségből, más fajokra nézve.

Eleve 200 év technika alatt oda jutottunk, hogy kb papíron létezik a Mars kolonizálásának terve.

Ha egy civilizáció nem irtja ki magát rövid időn belül, akkor eljut a naprendszere bolygóira, telepeket létesítve. Ez pedig egy olyan ugrás, ahol mentesíti a nagy katasztrófáktól magát. Aszteroida, szupervulkán, atomháború...

Ha 1000 évig is lakhatatlanná válik a bolygó, utána visszatérhetnek az önfenntartó telelekről a lakók. Akár mindez megtörténhet földközeli nagy űrállomásokról is.

Aztán itt van még a lehetősége, hogy egy jelenkori technikával mondjuk 10000 db csillagközi szondát indítunk, a közeli M kategóriás kőzetbolygókhoz. Mindegyikben ott van 1000 génmódosított embrió ami várja a megszületést, az emberiség kollektív tudásával együtt.

Miért ne tehetné ezt meg más civilizáció?

Ez a 11 milliárd azért tuti eros tûlzás. Az emberek többsége a lakható bolygót úgy képzeli hogy mindenféle védofelszerelés nélkul, nyugodtan mászkálhatnánk rajta. Közben meg általában kérdéses hogy milyen összetételu a légkör, mennyire ritka vagy épp vastag?! ( Ez dönti el a felszíni légnyomást) Van-e rajta víz, vagy legalább vízjég attól hogy lehetne?

Azt is sokszkor látom hogy ezek a "gyakorlatias" csillagászbácsik kb. Leszarják hogy mondjuk három és félszer akkora a felszíni gravitáció mint a Földön vagyis egy százkilós ember 350 kilósnak érezné magát ott, attól jó lesz az még lakhatónak. Nem igazán tartom valószínunek hogy egy ember tartósan el tudná ezt viselni bármiféle biotechnológiai, és/vagy kibernetikai módosítások nélkül. Az viszont - hiába a transzhumanista propaganda - az én szememben már nem ember.