Mit gondoltok, csak azért számít ma is rossz tulajdonságnak a lustaság, mert még nem tart ott a technológia, hogy megengedhessük magunknak, hogy állandóan lustálkodjunk?

A lustaság egy krónikus állapot. Amikor jellemedben vagy lusta.

Lusta tanulni, lusta dolgozni, lusta hasznos tevékenységeket végezni.

Általánosságban véve minden téren a legkisebb energiabefektetésre törekedsz, avagy energiaminimumon élsz.

Márpedig a valamirevaló áttörésekhez mindig nagyon keményen be kell verni a szöget. Siker nincs erőfeszítés nélkül.

Márpedig a jövőben is aki ilyen lesz, az energiaminimumon fog élni. Hiába tartják el az automaták, attól még képtelen lesz bármi egy fokkal komolyabb dolgot elérni a tengeriuborka léten túl.

A lakosság lehet egy nagyrésze ilyen lesz. Minimális alapjövedelem, az emberek meg VR szemüvegben vagy idegi interfészekben ülnek majd egy virtuális szórakoztatóvilágban. Csövekre kötve közelíteni fogunk a Mátrix világához.

Tudod, ha kőhordás helyett tervezel egy kőhordó gépet, az nem lustaság.

De ha nem csinálsz semmi hasznosat, az már az.

Nem, a neten kattintgatás nem számít feltétlenül hasznosnak, ha nem mondjuk hasznos tudás szerzése a célja.

Amúgy a végtelen lustálkodás nem az emberiség jövőcélja, nem azért fejlesztjük a tudományt, hogy a végén így nézhessünk ki:

[link]

Nem gyűlöletesek amúgy, csak gyengék.

Én is ugyan úgy lusta vagyok. Bár nagyon szeretem a munkámat, de sokszor stresszes és inkább élvezném az plazmaállapotot.

Néha ezt is teszem, Star Trek nosztalgia maraton, 10 órán keresztül fetrengek. 😃 Mondjuk még ez is hasznosabb a céltalan internetezésnél vagy telefon nyomkodásnál... mert legalább gondolatébresztő.

...de aztán rájövök hogy nyomatni kell a dolgokat, hiányozni kezd a munka, a kollégák az új kihívások. Ez a jó ha kreatív fejlesztő-kutató-alkotó munkája van az embernek. Olyan mint egy játszótér, csak még fizetnek is érte 😃

Nem tudnék dögleni... én ha elmennék mondjuk fél évre a tengerparti városkába, akkor is keresnék valami munkát.

Én spec képes vagyok rengeteget dolgozni azon, hogy a munkám eredménye utána kényelmesebbé tegye az életemet valamiben.

És amikor egy ilyen célt megvalósítottam, állok neki a másiknak.

A komplett tevékenység célja, hogy a végeredmény valamilyen fárasztó vagy unalmas, időrabló tevékenység megszűnjön és kiváltsam valami kényelmesebb, gyorsabb megoldásra.

Akkor ez most lustaság?

Mottó:

A munka annak a tevékenységnek az elnevezése, amit az ember nem szívesen végez."

Definíció:

"Munkának nevezzük az ember (és/vagy gép) által energia (erőfeszítés) kifejtése révén hasznos, rendszerint ellenszolgáltatásért elvégzett különböző tartalmú tevékenységeket."

De:"Munka szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség."

A "lustaság" nem csak azért számít "rossz tulajdonságnak" mert a technológia még nem elég fejlett, hogy minden fárasztó/unalmas/monoton robotot kiválthasson.

Legelső sorban azért alakult így a társadalmi megítélése, mert:

"Az ember munkája áruvá vált, aminek értékét a kereslet-kínálat határozza meg. E munka ráadásul sokszor nem az önkiteljesedés érdekében végzett munka, hanem a megélhetés szükségéből végzett munka. Ez a fajta munka ezen elképzelés szerint igazságtalan, mert az embert nem segíti a fejlődésben, az emberré válásban."

Vagyis az az "értékes" ember, aki nem "lusta", azaz akkor "hasznos tagja" a társadalomnak, ha kihajtja a belét. Ezt az eberek legnagyobb része gondolkodás nélkül elfogadja.

Sőt! Itt van a munkamánia:

"Egy társadalmilag elfogadott, sőt értékelt(!) viselkedéses függőség. Egy önértékelési zavarokkal küzdő személy számára, ha nem képes tisztába jönni azzal, hogy ki is ő valójában, a munka adhatja meg azt a lehetőséget, hogy hasznosnak és fontosnak érezze magát. Mivel az önelfogadás kellemes érzését a munkától kapja meg, képtelen lassítani, a munkába feledkezéssel tartja távol a szorongást és depressziót. A munkamániás számára a tétlen hétvégék üresek és idegesítőek, szemben azzal aki szereti a munkáját, de azért ki tud kapcsolódni. A munkamániás kevésbé foglalkozik a családjával, gyermekeivel és saját egészségét is feláldozhatja a munka miatt, ugyanakkor valódi megnyugvást nem remélhet függőségétől."

De amúgy meg a másik véglet, a tartalmatlan semmit tevő, öncélú henyélés sem tesz jót senkinek. Az emberben - és úgy általánosan az élőlények mindegyikében - van több-kevesebb "hajtóerő", motivációs tényező, hogy valamiféle tevékenységet végezzen. Ezt - a tevékenykedést - megakadályozva borzasztó frusztrációt okozhatunk az "alanynak".

Na most nézzük azt, ha valaki NEM munkamániás, és NEM lusta, DE SZERETI azt amit csinál. Mondjuk szórakoztatja. Akkor a megítélése egyből kapufa...

Ez a jelenség az irigységre vezethető vissza. "Nehogy má' jól érezze magát, ha én ugyanabba beledöglök... és még fizetnek is neki..." (Emlékezzünk a mottóra "nem szívesen... tehát akkor az illető szórakozik, NEM dolgozik... :D) Vagyis lustálkodik? Pénzért? :D

"...hogy állandóan lustálkodjunk?"

Nos, ha te a "lustálkodjunk" kifejezés alatt a szó szerinti semmittevést érted, akkor azt csak nagyon kevesen engedhetNÉK meg maguknak, de nem teszik, mert az maga a pokol lenne. Már most akkor mi is a munka? És mi is az a "lustaság"? :DD Hasznossági szempontok hogyan is állanak? Mi az, hogy "hasznos"?

A lustaság rossz tulajdonság? (.) :) Kinek rossz? Az "elkövetőnek", vagy az "elszenvedőnek". Elszenvedő alatt értem a kiszipolyozottat, aki eltartja a lustát. De mi van, ha az "eltartónak" a "lusta" nélkül sem kellene kevesebbet tevékenykednie, nem törne több körme, nem töltene több időt a... "munkával"? Akkor is ugyanúgy haragudna, megvetéssel nézne a lustára? Igen.

A "lustát" mindig, és mindenkor megvetés fogja kísérni. :) Nos, azért a - "nem fogok eltartani egy ingyenélő herét" - kitétel teljesen jogos, megérthető.

A "lustaság" minden "technológiai helyzetben" negatív tulajdonságnak fog számítani. Legfeljebb nem a "munkában" hanem a szórakozásban való "lustaságot" fogják lenézni. :D

dellfil

Wadmalac: Igen ez a klasszikus :)

A programozók és a fejlesztők lusták. Főleg az automatizálóciós mérnökök.

Ez az abszolút jótékony lustaság. :)

Amúgy kit neveztek lustának?

Aki 9 óra munka után felszedi a gyerekeit, hazaviszi őket az edzéseikről, otthon tanul velük, kitereget, elmosogat és abban a maradék fél óra én-idejében holtan esik össze a kanapén?

Azt, aki 9 óra munka mellett másodállást / mellékest vállal?

Azt, aki 9 óra mellett továbbképzi magát és rendszeresen tanul az órákra járáson kívül is?

Akiknek sok napon csak fél óra szabadidőcskéjük van késő este, vagy annyi se?

Ha pedig egy olyan eshetőséget nézünk, amikor az egyénnek lehetősége van arra, hogy ne kelljen munkahelyen dolgoznia (akár egy "alapjövedelmes" utópiát, bár alapjövedelm az sohasem lesz) - sokszor inkább azokat érzem lustának, akiknek mindenképp kell egy munkahely. Akik akkor is dolgoznának, ha 100 milliárdot nyernének.

Azért érzem őket lustának, mert nincsenek olyan érdeklődési köreik és kreatív hobbijaik, amik lekötnék őket és nincs akaraterejük, hogy ha ténylegesen sok szabadidejük van, ne csak punnyadjanak. Kell nekik, hogy mások diktálják a tempót, a feladatokat, kell nekik más irányítása, különben nem kötik le magukat és unatkoznak.

Ha lenne alapjövedelem / milliókat nyernék / egyéb, akkor kétlem, hogy munkahelyen akarnék dolgozni.

Azt látom (és erről cikkek is íródtak!), hogy a munkakörök nagy része felesleges, haszontalan.

Miért lusta hát az, aki elvonul a világtól, és ugyan nem teljesen, hanem csak félig-negyedig önellátó lesz (mert bevétel van, ugyebár ebből indultam ki), részben a saját terményeit eszi, magának főz, kézműveskedik-barkácsol, sportol (már amennyit ilyen életvitel mellett kell) és igen, esténként punnyad?

Mert nem mások számára hajt hasznot (sokszor csak pénzbelit, vagy igazán még azt se)?

1. Nem számít rossz tulajdonságnak. Károsnak számít, arra nézve, aki űzi. De ez orvosi probléma.

2. Soha nem fog ott tartani a technológia. Ha mégis, akkor nem létezik emberiség.

3. Megengedjük magunknak. Sokszor. Ma és régebben is. Csak éppen nem ez az életformánk. Nem valamiféle kényszer miatt, hanem pusztán azért, mert különben meghalunk. Sokkal korábban.

4. Könnyen lehet, hogy azért gondolsz erre, mert azt hiszed sok embernél, hogy lustálkodik, mikor nem. Nem mindig könnyű ám messziről ezt megállapítani. Főleg ha ne mért hozzá az ember.