A földön nem tudunk életben maradni?

A marsi kolóniák minimális szintjét régóta tanulmányozzák, hogy valóban önfenntartó legyen. Vannak eredmények, de valójában még nem tudnánk összeállítani olyan "kezdőcsomagot", ami biztosan és hosszú távon működne a Marson.

"Nem egyszerűbb lenne, hogy élünk itt ameddig tudunk, aztán kihalunk."

Ez egy primitív, dekadens, nihilista, depressziós, szuicid (stb.) megközelítés.

A Marson található vízből és nyersanyagokból fent lehet tartani egy kolóniát. Feltéve ha jön támogatás a Földről.

Idővel talán kialakulhat olyan kompakt gyártéstechnológia amivel helyben le lehet majd gyártani azokat a gépeket amivel további gépek építhetőek. Pl a szénszálas 3D nyomtatás, szén-nanocső, grafén anyagok elterjedésével a jövőben áttörések érhetőek el, sok fémalkatrész és vezető anyag kiváltható lehet.

"Nem adunk mi semmit az univerzumnak, hogy pótolhatatlanok legyünk."

Dehogynem. Növeljük az entrópiát. Az mondjuk magától is működik az univerzumban, de mi még ráteszünk egy-két lapáttal pluszban. Ha elég sokáig és elég nagy mértékben fogjuk ezt csinálni, akkor bizony akár még számottevő mértékben is befolyásolhatjuk az univerzum létének majdani alakulását.

Persze, ez ma még csak távoli sci-fi, de ki tudja, ha még egy darabig nem halunk ki, akkor mire lehetünk majd képesek, mint értelemmel biró, környezetátrendező létforma.