Mekkora számítási teljesítmény kéne ahhoz hogy egyetlen egy részecskét valós időben szimulálni tudjunk?

Lehetetlenséget kérsz.

Egyrészt a modellek mindig csak közelítik a valóságot. A kvantummechanika valóságát nem lehet "pontosan" szimulálni, elméleti szinten sem.

Valamilyen közelítés lesz csak ez a modell.

Másrészt numerikus módszereket használnak a gépek, így eleve hibaszázalékkal számolják ki a modelleket.

Nem ismerjük és nem is ismerhetjük egy részecske minden tulajdonságát, pláne "valós időben".

De ha ismernénk is, csak hogy érezd: egy fluktuáló részecske követéséhez olyan időközökre kellene felbontani az eseményeket, ami idő alatt az információ fénysebességgel haladva sem jut el a processzor egyik tranzisztorától a mellette lévő másikig. Pedig azok elég közel vannak egymáshoz. :)

Eszembe jutott egy másik példa: Mondjuk olyan elektronok mozgását akarjuk szimulálni valós időben, amik mozgása egy igen gyors processzor valamelyik (bármelyik) tranzisztorát épp vezetésből lezárásba viszi, vagy fordítva. (Pl. az órajel le vagy felfutó élét követő egyik tranzisztor.)

Nem folytatom, szerintem érthető az ellentmondás lényege.

A kérdező vagy nem arra gondolt, mint amit kérdezett, vagy a válaszok nem arra vonatkoznak. Nem követésről (megfigyelésről, az állapot azonnali ismertetéséről) van szó a kérdésben, hanem a szimulálásáról, utánzásáról.

Egy részecskének megvannak a maga tulajdonságai. E tekintetben a kicsiségéből következik számtalan megismerési nehézség, de objektív megismerhetetlenség is. Ebből következik, hogy egyfelől a szimulálása lehetetlen, másfelől csak ugyanakkorával volna lehetséges, hiszen való világunkban egy "jóval nagyobb" éppen emiatt soha nem tudna ugyanúgy viselkedni.

A kvantumfizika világossá teszi (bár kétségtelen, e "világosság" csak nagyon kevés embernek adatik meg), hogy a részecske néhány tulajdonsága (függetlenül, hogy ismerjük-e vagy sem) objektíve nem figyelhető meg. Nem arról van szó, hogy még nem tudtunk alkalmas eszközt csinálni, hanem arról, hogy mi nagyok vagyunk, az értékelésünkhöz rengeteg áttétel kell, és eközben el fognak veszni információk. Amit kapunk, az nem egyezik az eredetivel ezekben az esetekben. Soha! A természettörvények nem teszik lehetővé. Tehát se részecske minden tulajdonságának megfigyelés, se másik "test" azonos módon való viselkedése, azaz szimuláció objektíve nem lehetséges. Egyáltalán nem a jelenlegi ismereteink hiányosságáról van szó.

"Nem követésről (megfigyelésről, az állapot azonnali ismertetéséről) van szó a kérdésben, hanem a szimulálásáról, utánzásáról."

Szerintem én arra válaszoltam. Ha nem ismerjük, szimulálni sem tudjuk "tulajdonságában és viselkedésében és minden komplexitásában teljesen megegyező" módon. Másképp: ha nem ismerjük a jelenségek mögötti törvényszerűségeket (csak az eredményt, statisztikailag), akkor a szimuláció sem lehet elég pontos.

A válaszom további része a "valós időben" részre vonatkozott.