Gépipar. A forgácsoló szakmában használt mérőhasábok esetében, ha két darabot összerakunk, azt milyen fizikai jelenség tartja egyben?

A kohéziós erő lesz a jó. Valójában a súrlódási erő mikroszkópikus hátterét kell megértenünk. A súrlódóerő u.is alapjában véve az érintkező felületek között föllépő erő.

Mérőhasábok esetén a felületeket összeszorítva a felületi atomok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy a két fémdarab erősen összetapad.

Amit itt még megemlítenék, hogy Coulomb megfigyelése szerint a surlódási tényező növekszik a testek érintkezési idejének függvényében, az érintkező felületi pontok "összeforradását" segíti, ha a két felület hosszú ideig ugyanazokon a helyeken tapad össze.

Amikor a felületeket elmozdítjuk egymáson, akkor az érintkezési helyek erős kötéseit fel kell törni. A tapadás megszüntetéséhez minden összehegedt pontban el kell törni a kötést, a csúszás során aztán folyamatos összehegedés-feltörés következik be. Az újraalakuló kötések száma azonban érezhetően kevesebb kell hogy legyen, mint a tapadást létrehozóké. (Ezzel magyarázható az is, hogy a csúszósúrlódási tényező kisebb mint a tapadási.)

Ezt a fajta anyagszerkezeti elképzelést radioaktiv nyomjelzős kísérletek is is alátámasztották. A kísérletek pedig meggyőzően igazolták, hogy a surlódó felületekről mozgás közben mikroszkópikus anyagdarabkák törnek le.

Volt már:

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__alkalmazott-tudom..

Volt bizony. Jelen van egy kohéziós és egy adhéziós erő is.

Ezek arányát ki kéne mérni, sajnos nem találok pontos adatot.

A vákuummal az a baj, nincs jól definiált térrész, amelyben a légnyomás számottevően mérhetően alacsony lenne. Az persze igaz, hogy a két hasábra a külső légnyomás is nyomóerőt gyakorol, de ez szerintem nem jelentős.

Ezt könnyen beláthatjuk ha a pneumetikus elven működő felületi érdességvizsgálatra gondolunk. A mérőfej és a vizsgált minta között folyamatosan szökik ki a levegő, a legfinomabb felületi simaságok esetén is. Ez azt jelenti, hogy két mérőhasáb között ha vákuum lenne, akkor oda meg befelé szökne a levegő. Így viszont vákuum nem lehet, a nyomás kiegyenlítődik.

Második ellenérvként pedig azt hoznám fel, ha a mérőhasábok felületét finom műszerolajjal bekenitek és úgy szorítjátok egymás mellé, akkor az összetapadás még intenzívebb lesz. Ilyenkor ugyanis a hasábok felületi egyenletlenségei olaj által vannak átfedve, és a molekuláris erők is jobban játszanak.

#5:

Ez így azért nem teljesen igaz.

Az iparban rengeteg helyen használnak fém-a-fémen gáztömítést, ahol csak a felületi simaság önmagában megoldja a gázmolekulák megállítását.

Az sem igaz, hogy a vákuumnak térfogaton kell hatnia, hogy a külső nyomás összenyomja.

A nyomás felületen hat.

A hiányának is felületen van nulla ereje, amit viszont kívülről a légnyomás nyom.

Számold csak ki, hogy egy pár, mondjuk 10X40 mm-es felülettel összeérő mérőhasáb-párra mekkora légnyomás hat kívülről, mekkora erőt jelent ez.

Én nem nevezném jelentéktelennek.