Miért van a mai világban rengeteg magányos fiú és lány?

Mivel a felnőttek is magányosak, elszigeteleődnek, így a fiatalok is ide jutnak logikusan, hiszen tudatosan vagy tudattalanul, de elsajátítják ezt a szocializációs mintát.

Gondolj csak bele, mennyi házasság végződik válással, mennyi kapcsolat megy tönkre gyerekek szeme láttára, illetve felnőtt embereknek milyen felszínes baráti kapcsolatai vannak. Arra hivatkoznak, hogy sokat kell dolgozni (ami végtére is igaz), és ezáltal nincs idejük a barátokra, hiszen közben ott vannak a gyerekek, velük is törődni kell, mellette meg épp megy tönkre a kapcsolat a partnerrel.

Mi az eredmény? Kapunk egy kiégett felnőttet, aki a stresszet már nem tudja kezelni, így levezeti azt gyógyszerekkel, alkohollal, vagy a családon, barátokon stb. Így végül egyedül marad.

Ezek után csodálkozunk, hogy a gyerek mikor tinédzser lesz, nem tud szocializálódni? Hát na vajon miért nem tud? Milyen mintája van erre? Így mind baráti, mind kapcsolati téren csődöt fog mondani, mert olyan felszínes barátai lesznek mint szüleinek, és olyan partnert fog választani, mint a szülei.

Ráadásul a fogyasztói társadalom minden erővel arra visz téged, hogy magadba zárkózz, és fogyassz amíg csak lehetséges.

Mert mindenki boldog látszatra, de a szekrényben rejtőző antidepresszánsok, nyugtatók és altatók mindent elárulnak (és így minden más is, alkoholizmus, elhízás, meg egyéb figyelemelterelő függőségek).

Szerintem csak körül kell nézni ezen az oldalon...

Részletes választ ad.

A 6-oshoz kapcsolódóan szeretnék erre válaszolni.

Tehát ott van egy idegroncs szülő, aki akarva, akaratlanul is pesszimista lesz egy idő után, a stressztől már egy idő után csak a rosszat látja, vagy csak nem is látja meg a jót az életben, ennyi is elég. ( bár szerintem ha nincsenek tartalmas kapcsolatai az embernek, akkor nem nagyon lehet ok boldogságot találni... Csak úgy magadban mosolyogni meg magadon nevetni a stressz és a munka között pangva elég érdekesen nézne ki.)

Szóval adott egy ilyen ferde világképpel rendelkező szülő, aki elítél másokat kinézet, szokások alapján. Mit fog tenni a gyerek? Követi a szülők példáját. Másokat ítél el. Na akkor szoktak nagyot koppanni a gyerekek, amikor őket is ítélni kezdik. A külsőjüket, szokásaikat. És ha egyszer meghallja az ember valaki szájából, hogy ronda, vagy dagadt (ami lássuk be, az hogy ronda sosem igaz) akkor már nehéz elhinnie ha valaki tényleg szépnek, - lányok esetén csinosnak találja. Első következmény: a gyerek befolyásolható lesz, hogy olyanná váljon, amilyet a társadalom elfogad. Második következmény: a gyerek komplexusos lesz, mert bárhogy igyekszik, mindenkinek úgysem fog tudni megfelelni. Szerintem ez így már elég, hogy egy ember ne nyisson mások felé egyszerűen, és ne fogadja el, hogy valaki őt szeretni tudja, vagy ő elég jó ahhoz, hogy szeressen valakit.(igen én már találkoztam ilyennek is.)Mellette ugye a szülő példáját folytatja: elfordul az értelmes, akár baráti kapcsolatok elől is.

Barátok nélkül meg üres mindenkinek a világ... Nincs kivel elmenned bárhova, nincs kivel elmenj mondjuk egy buliba, bármi... Egyedül meg egy komplexusos gyerek minek menjen (ugye) tehát, elzárkóznak a világ elől, és hiába vágynak kapcsoltra, igaz szerelemre, elég nehéz megszerezni.

Hogy ezzel hogyan védekezik egy okos tinédzser? Igaz barátokat keres. Mert hogy ők oszlopok, vagy mankók, amikre támaszkodhatunk... És akik nevetéssel színesítik a világot.