Ha mindenben szöges ellentéte vagyok annak, ami a fiúknak bejön, akkor sosem lesz senkim?

Nem arról van szó, hogy ha nagyon erőlködnék ne lehetnék normális lány, akit megnéznek, aki bejön az embereknek, de nem szeretnék csak emiatt változni.

Szép az arcom, de ennyi, és az sem ilyen normális módon szép, inkább fura és aranyos maximum. De ez még a legnagyobb pozitívum, ennél több nincs is, olyan szempontból, hogy a fiúknak milyen az ízlése.

Mert van pár alap szabály, amit azért mindenki tud szerintem, és én az utóbbi években mindet következetesen áthágtam.

Elkezdtem olyan holmikat hordani, amik nem igazán emelik ki, hogy lány vagyok, vagyis ez nem igaz így, inkább csak nagyon sajátos lett a stílusom, aminek semmi köze ahhoz, hogy vonzó legyek. Rövidre vágattam a hajamat, és emellett kb csak fiúkkal barátkozom, de csak egy két emberrel, és nagyon magamnak való lettem.

Az alakommal sem kezdtem sok mindent, nem vagyok kövér, de senki nem fog felfigyelni rám azzal, hogy hú milyen alakja van.

Nem vagyok feltétlenül kedves, meg aranyos, persze csak nem úgy fejezem ki magam, valójában senkinek nem akarok rosszat vagy ilyesmi, és mindig lehet rám számítani, de akik ezt nem tudják, mert nem ismernek, azok nagyon sokszor bunkónak találnak, vagy legalábbis nyersnek. Ha biztonságban érzem magam nagyon kedves és jófej tudok lenni, de hát a fiúkkal nyilván nem ez a helyzet.

Szóval a ,,legyen aranyos, meg kedves’’ is kihúzva a listáról.

Nem tudok flörtölni vagy jeleket küldeni, amint erre kerülne a sor bezárkózom és elutasító leszek, még ha akarok is valamit, sőt, különösen akkor.

Ha valakivel vitázni kell, akkor az az én terepem, de ez nem kifejezetten vonzó és nem azt mutatja, hogy ,,akarok valamit’’.

Még ha véletlenül valami randi szerűségen kötök is ki, két perc alatt azt veszi le a srác, hogy én biztos csak barátkozni akarok vele.

Nem vagyok népszerű sem, de nem számítok lúzernek, inkább furának, akit mindenki bír messziről, de ennyi.

A fiúk pedig egyszerűen nem vesznek észre, nyilvánvaló okokból, nem is hibáztatom őket.

Úgy érzem, van önbizalmam, de valahogy teljesen másra korlátozódott, ha pedig fiúkkal kezdenék úgy, ahhoz más típusú viselkedés kell, amihez viszont semmi önbizalmam, tehetségem nincs.

Viszont nem akarok megváltozni úgy drasztikusan, mert szeretek olyan lenni amilyen vagyok, szeretem magam. Csak ha a fiúk szempontjából nézem magam, akkor találom magam borzalmasnak, akkor utálom magam. Meg azt érzem sosem fog senki úgy nézni rám, hogy gyönyörűnek lát és különlegesnek és csak én tetszem neki, senki más. Mert egyszerűen nem vagyok olyan, hogy ez megtörténhessen.

Így senkinek sem fogok tetszeni igaz? Mit kellene tennem?