Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyenkor mit lehet tenni? 19/F
Van egy lány, akit eszméletlenül vonzónak találok. Már több, mint fél éve szeretnék vele beszélni, de közben szembesültem azzal a ténnyel, hogy van barátja. Elég gyakran látom őt. Nem tartom magamnak tisztességtelennek, becsületes embernek tartom magam. Nap, mint nap megfordul a fejemben, mi lenne, ha kezdeményeznék felé, ez azonban nem túl erkölcsös dolog. Vagy egy kezdeményezés, hogy hogyan reagál, még belefér?
Igazából, régen (értem úgy, hogy anno 30 éve), hogy történtek az ilyenek? Akkor is gerinctelenségnek tartották fiatalok körében egyaránt, ha egy kapcsolatba beleköp egy másik ember? Értem úgy, hogy ez "megszokott" dolog volt akkoriban, vagy csak napjainkban történnek ilyenek?
Az az igazság, hogy lassan itt vagyok 20 éves fejjel, és még egyetlen egy lány-fiú barátságot sem sikerült kötnöm, nemhogy kapcsolatot. Eléggé introvertált személyiségű vagyok, nehezen ismerkedek, főleg lányokkal. Eddig maximum 2-4 lány volt az életemben, akibe ténylegesen beleszerettem vagy csak vonzónak találtam. (Ezért gondoltam a fentebb leírt kezdeményezést) Egyik se jött össze. Vagy töketlen voltam odamenni, és beszélgetni, vagy nem tudom önmagamat adni. Vagy pedig barátja van, mint a fent említett leánynak. Már kezdem feladni, hogy sosem jön össze semmi, akármilyen türelmes és becsületes vagyok. És ez nem önsajnáltatás, akárhogy is hangzik. Vannak még rajtam kívűl ilyen srácok, fiatalok, vagy tényleg én vagyok ennyire életképtelen?
Hirtelen ennyi, ami eszembe jutott, és leírtam..
Válaszaitokat előre is köszönöm!
válasza:Velem is most ez van. Egy előadásra járok egy csajjal, szimpinek néz ki, múltkor be is ült mellém (néztem is, hogy wat :D), de nagyon kedvem sem volt kezdeményezni, meg töketlen is voltam. Nem az én módszerem az ilyen, hogy ismeretlen emberrel elkezdek beszélgetni és lesz valami, inkább társaságban szeretek "ismerkedni". Bár úgy vagyok mostanság vele, hogy nyilván jó lenne egy barátnő, de az egyetem mellett nem lenne sok időm foglalkozni vele, illetve most vagyok túl egy szakításon, szóval nem is lenne annyira jó időben. De az is elképzelhető, hogy ezzel csak altatom magam, hogy nem annyira gáz, hogy félek nyitni új emberek felé csak úgy random.
Szóval utolsó kérdésre a válasz: Nem vagy életképtelen, vagy én is életképtelen vagyok :D. Igazából introvertált személyiségként baromi nehéz józan állapotban elkezdeni csak úgy ismerkedni, így jogos a félelem tőle.(Bár nyilván nem harap a leányzó). Igazából csak a közhelyes tanácsokat tudom adni, hogy csinálj valami hobbi, sport, tanulás bármit, aztán akarva-akaratlanul úgyis találkozol új emberekkel. Aztán lehet lesz köztük egy olyan lány aki megtetszik, és mivel ugyanazt a dolgot csináljátok, így lesz még téma is.
Csak legyél bátor aligátor, mert azt elvileg értékelik a lányok. Bár könnyebb mondani, mint csinálni.
Bocsánat, hogy az életképtelen szót használtam:) Csak már idegességemben nem jutott más eszembe. Hát, hobbi?? Horgászni járok és motorozok. Nem éppen azok a tevékenységek, ahol emberekkel lehet találkozni.:)
És igen. Gondolom nem lehet könnyű egyetem mellett kapcsolatot ápolni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ne csináld.
Ha te eltudod csábítani a csajt úgy,hogy kapcsolatban van,akkor tőled is eltudják venni ha együtt vagytok.
Nem vagyok modern pávagyerek, aki havonta cserélgeti a lányokat és azzal menőzik a haverjai előtt, hogy hány barátnője volt. Én az a fajta vagyok, aki hisz abban, hogy egy lánnyal, igaz szerelemben végig lehet élni egy teljes életet.
Azonban ott van a fejemben, hogy itt vagyok 19 évesen, és vonzódom ehhez a lányhoz, már több mint fél éve. Eleinte mindent az a bizonyos "rózsaszín köd" borított, aki volt már hasonló helyzetben, az tudja miről beszélek. Elkezdtem lassú, romantikus zenéket hallgatni, és minden nap Ő járt a fejemben. Egészen addig, mikor értesültem róla, hogy van barátja. Ekkor mintha valami összetört volna belül, amit már soha nem érek el, csak néhány zeneszám egy-egy másodperce tudja életre kelteni ezt az érzést egy szekundumra... Más. És félek az idő múlásától. Félek, hogy ott leszek kb 25-30 évesen, ha nem is egyedül, egy párkapcsolatban, esetleg gyerekkel. És félek, hogy az az érzés nem lesz olyan "élénk" és "rózsaszín", mint most. Ráadásul most fiatalon, azt hiszem, lazább kapcsolatok jöhetnek létre, mint 30 évesen, ahol már szóba esik a házasság és a többi. Remélem értitek miről beszélek..
És bocsánat a sok "nyáladzás" miatt, de csak az érzésemet írtam le.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!