Létezik olyan, hogy az ember megérzi, hogy tetszik valakinek?

az ember egy csomó mindent megérez “csak úgy a semmiből”, minden racionális ok nélkül. egy csomó mindent pedig megfigyelések alapján kikövetkeztet, összerakja a feltételezhető okokat és motivációkat a kisebb jelekből. a megérzéseket és a megfigyelésekből levont következtetéseket pedig sokszor nehéz megkülönböztetni egymástól, mert sokszor nem is tudatosul az emberben, hogy megfigyelések és következtetések nyomán alakul ki a benyomása valamiről, vagy csak egy megérzése van minden racionális igazolás nélkül.

a megérzésekben és a következtetésekben az a közös, hogy egyáltalán nem biztos, hogy igazuk is van. az apró jelek sem biztos, hogy tényleg jelek, az összefüggések, amiket mögéjük sejtesz nem biztos, hogy valóban összefüggnek és valóban azt jelentik, amilyen magyarázatot te találsz rájuk. minél tapasztaltabb vagy, annál jobb esélyed van tudni, úgy a megérzéseid, következtetéseid mennyire szoktak helyesek lenni, sőt tudatosan fejleszthető is, hogy az ember jobban figyeljen és helyesebben tudjon értékelni ilyen megfigyeléseket és következtetéseket, de érdemes mindig figyelembe venni, hogy amíg nincs biztos visszajelzés a másik féltől, addig csak feltételezésekre hagyatkozol és nem tekinthet és biztosnak.

hogy egy dolognak mennyi féle oka lehet és az ember milyen könnyen választja ki önmaga igazolsására a számára legszimpatikusabbat, azt a pszichológia tudománya kognitív torzítás címszó alatt tárgyalja, Luc Besson pedig nagyon szépen bemutatja a Jean d’Arc című filmjének börtön jelenetében:

[link]

Ez a Jean d’Arcos részlet pont jól mutatja az istenhit félreértését ill. azt hogy a pszichológia is csak egy “fantasztikus” magyarázat ti. hogy van fizikai oka egy eseménynek de nincs semmilyen magasabb szintű jelentése.

Csak a legprimitívebb istenhit olyan hogy megnyílik az ég és lelibeg belőle egy kard. Kicsit is magasabb szintű istenhitnél Isten nem mint egy különálló lény operál hanem az embereken vagy akár állatokon keresztül cselekszik. Kb Isten=Élet. Tehát igen, van egy fizikai előzménye annak hogy az a kard hogyan került oda, de az hogy pont oda került, azok a feltételezett emberek pont arra szaladtak és ott hagyták el a kardot és utána Jean d’Arc pont arra járt és észrevette és utána valami arról eszébe jutott és irányította onnantól a cselekedeteit, na pont ezek a kis finom apróságok amin keresztül Isten cselekszik és pont ezeket az apróságokat tartjuk mi kiszámíthatatlannal, megjósolhatatlannak, kifürkészhetetlennek, úgy mint ahogy a kvantummechanika is csak valószínűségeket tud adni, nem tud belelátni az anyagba egy bizonyos szint alatt, nem láthatunk a függöny mögé.

Az hogy megérzed hogy valakinek tetszel vagy nem, tök mindegy hogy igaz, soha nem fogod megtudni hogy mennyire precíz egy megérzésed, csak az a lényeg hogy ez téged mire motivál, mit teszel emiatt.

Minden kiszámíthatatlan és Isten képe arra való hogy ezt a totál bizonytalan világot tudjuk valahogy “ép ésszel” kezelni.