Hogy fogadjam el, hogy valószínűleg soha nem lesz senkim?

OFF: 16 éves vagy, még fiatal. Nagyon sok változás jöhet az életedben. Az, hogy különc vagy, egyedi, nem negatívum, legalább kitűnsz a tömeg közül, jobban észrevesznek.

Az önbizalomhiány nem jó. Fejleszd az önbizalmad, ha megtetszik valaki, kezdeményezz te is nyugodtan. Max visszautasít, de akkor sincs semmi gond, lehet próbálkozni a következőnél. Értsd meg, hogy nem tetszhet mindenkinek mindenki, de ettől függetlenül legyen kedved és erőd próbálkozni :)

Nem mindenkinek az az ideál, amit leírtál. Ne akarj másra hasonlítani, csak azért, mert azt hiszed, hogy úgy jobban kelendő lennél - nem éreznéd jól magad, ha csak megjátszanád. Ha még kevesebb is a fiúk mennyisége, akinek bejönnél, akkor sem nulla és soha nem is lesz.

Fogsz te is találni valakit. Nyugodtan kezdeményezz, ha tetszik valaki. Az önbizalmat pedig próbáld meg egészséges szintre hozni.

---

ON: Mennyire fontos neked az életedben egy párkapcsolat? Ha erre építed a boldogságod, nem fogod tudni elfogadni még egy jópár évig, aztán megunod az egészet és nem fog érdekelni.

... és lehet, hogy pont akkor jön valaki. :)

Fel a fejjel!

Biztos vagyok benne, hogy fogsz találni. Ha ez megnyugtat, egy csónakban evezünk. Csak én 18 éves vagyok. 😅.

Nagyon sokszor megkapom hogy "Úristen neked még nem volt barátod? Hogy lehet ez?". Hát igen. A szarkasztikus "humor" ismerős😄, és én se vagyok lányos, hülyét kapok a valaki sminkről meg "pasikról" kezd el beszélni.

Sokak szerint rideg, kimért, megközelíthetetlen vagyok, de én csak kétszer meggondolom mit mondok, és eléggé komolynak gondolnak, pedig csak nem szeretek csacsogni a semmiről. Amin ha változtatnék, színészkedés lenne. Te se tedd.

Majd eljön Ő, aki kíváncsi Rád és minden nap a fejében jársz.😄 Valószínűleg értékelni fogja, hogy nem "ismered" fél várost.

Legyen tartásod, ne ez határozza meg a mindennapjaid. 16 évesen nem ez a legfontosabb. Később meg fogod köszönni magadnak.

Az osztályomban zajló lamúrok alapján ezekről a fantasztikus dolgokról maradtunk le: Műhisztik, balhék, sz*rkavarás, cicaharcok, barátságok féltékenység miatti tönkremenetele, 1 hónapig tartó "járás", látszatkapcsolatok, amik csak addig tűnnek szépnek jónak amíg ki nem lépnek az iskola kapuján. Én inkább várok minthogy ilyenbe bonyolódjak. Úgyhogy ne sajnáld annyira. Amennyit dobna az önbizalmadon, annyi is esne vissza egy csalódás során, mert a kamaszfiúk nagyrésze - hiába vannak kivételek -cél nélkül, villogni keres barátnőt.

Egy jó idézet:"Maradj meg bimbónak, amíg csak lehet, mert kinyílott rózsának nincs többé kikelet."

Legyel büszke arra, hogy bimbó vagy!😊

Szia! Sajnos én is elég hasonlóan gondolkodom ezzel a témával kapcsolatban. Ugyan éppen csak egy kevéssel vagyok idősebb nálad, mégis gyakran érzem esélytelennek, hogy rátaláljak a páromra, aki egyben úgymond a lelki társam is lenne. Egy olyan személy, aki teljes mértékben elfogad, a külső és belső negatívumaimmal egyaránt, akivel bármit megoszthatok, nyugodtan kitárulkozhatok előtte. Természetesen, ezeket én is viszonoznám az ő irányába. Összességében véve nem mondom, hogy annyira kilógok a kortársaim közül, de azért bizonyos tekintetben mégis. Személyiségben rendkívül különbözöm tőlük, az átlagnál jóval visszahúzódóbb, félénkebb vagyok, tele komplexusokkal és önértékelési problémákkal. Az utóbbiakon nemrég elkezdtem dolgozni, illetve változtatni a szemléletmódomon és előtérbe helyezni az előnyös tulajdonságaimat a hátrányosakkal szemben. Továbbá egy kissé meg kellene erőltetnem magam kommunikáció terén is, bár bevallom én nem kedvelem ezeket az üres, felszínes csevegéseket, mint amik például az osztályomban folynak. Lehet, hogy velem van a gond, nem mondom, hogy nem, de én egyszerűen ilyen vagyok. Ami az ismerkedést illeti, igazából még én sem találkoztam olyan fiúval, aki tetőtől talpig, úgy egy az egyben megfogott volna külsőre is belsőre is. Talán egy-kétszer éreztem hasonlót, de ezek csak kisebb fellángolások voltak és nem szerelem, illetve mind csak plátóiak maradtak. 1-2 éve interneten próbálkozom, mert anonim felületeken, mint például ezen az oldalon, bátran merek írni. Mondjuk eddig még nem jártam sikerrel, de talán ami késik, az nem múlik. :)

Visszatérve rád:

Ne aggódj, még bőven van időd, fiatal vagy. Úgy gondolom, hogy semmin nem szükséges változtatnod, sem a szarkasztikus humorodon, (úgy vettem észre, hogy ez amúgy bejön a fiúknak :)) sem az öltözködéseden stb. A fiúk között is rengeteg a visszahúzódó, aszociális típus, csak szemfülesnek kell lenni és észrevenni őket. Ha valakit szimpatikusnak találsz, (akár üzenetben) próbálj meg kapcsolatba lépni vele. Sosem tudhatod, hogy később nem bánod-e meg, hogy elszalasztottál valakit.

Sok sikert! :)

17/L

Tizenhat évesen ne gondold, hogy nem lesz senkid soha. Még sehol sem tartasz az életben, annyi minden vár rád, nyilván lesz valakid, talán nem is egy.

Jó, hogy nem vagy tömeg, de nagyon rossz, hogy az akarsz lenni. Épp ez a jó benned, csak nem a tucat fiúkra kéne várnod. Egy hasonlóan furcsa fiú kell, és hidd el, létezik, és majd valahogy valamikor meg is találod.

Tudom, hogy most az a divat, hogy tizenhat évesen mindenkinek öt barátja volt már, de ez nem egy követendő példa. Attól még, hogy még nem volt senkid, nem vagy rosszabb, mint a többiek. Amúgy sem egészséges ilyen hamar kezdeni. Nekem tizenhat évesen volt az első párkapcsolatom, de vannak barátnőim, akik 19-20 évesek, és még mindig nem volt senkijük. És nincsenek annyira elkeseredve, mint te. És sokakat ismerek, akik meg boldogtalanok a párkapcsolatukban, és nem mernek kilépni, mert mi lesz, ha nem találnak utána senkit.

Ne egy párkapcsolatra alapozd a boldogságod. Szeresd a különcséges, építsd önmagad, növeld az önbizalmad, aztán majd jön magától. (Én is utálom, ha ezt mondogatják, de attól még igaz. Nem tudod felgyorsítani a folyamatot, de azért még 16 évesen ne menj el apácának.)

Teljes mértékben átérzem a helyzetedet, én nem hiszem, hogy valaha találok valakit akinek pont én kellenék és engem tartana a legszebbnek. És sajnos én sem vagyok se kedves, se aranyos :D Veled ellentétben viszont nem vagyok antiszoc, sok barátom van és így még nagyobb a nyomás rajtam, mivel a barátaim 98%a párkapcsolatban él. És állandóan azzal zaklatnak, hogy mikor lesz már egy rende kapcsolatom :D A másik, hogy én meg pont nagyon átlagosnak tartom magam, talán átlagon alulinak. Semmi extra, semmi különleges....egyedül a stílusom jó, azt mindig dicsérik. De ennyi. Az arcom nem kifejezetten szép, olyan semmilyen. Eddig jól megvoltam egyedül is, de mostanában egyre többször gondolok arra, hogy jó lenne, ha lenne valaki mellettem. A barátaim közül sokan már a párjukkal költöznek össze, most így érettségi után, én meg megyek egyedül a koliba egy tök idegen városban :D Hurrá :D

Na mindegy, ennyit rólam. :D

Viszont te ne aggódj, nagyon fiatal vagy még :) A személyiséged is fog változni még, érettebb leszel. Próbálj meg nyitni mások felé, mert egy nyitott, érdeklődő ember mindig jó társaság. Amúgy meg élvezd csak ki nyugodtan a fiatalságodat, mindenféle kötöttség és elköteleződés nélkül. Próbáld meg elfogadni magad, az soha nem hátrány. És gondolj bele...még csak 16 éves vagy, előtted az élet. Nem kell elfogadnod ezt a helyzetet, mert hidd el hogy találsz valakit aki pont olyannak szeret, amilyen vagy. Van aki fiatalon is talál már magának ilyen illetőt, és vagyunk mi, akik csak később fogunk (de fogunk, ne aggódj!!!! :)) Ne gyötörjenek kétségek, légy pozitív ezzel kapcsolatban. :)

Minden jót! :)

19L