Más is érzi úgy, hogy nem fogja megtalálni a lelki társát, azt a fiút/lányt, akivel az egész életét le tudná élni, akivel bármit megoszthat, megbeszélhethet és aki feltétel nélkül szereti és elfogadja?

Én is így vagyok ezzel,már nem érdekel .Ha lesz párom akkor lesz ,ha nem akkor nem.Igen ez a :"Olyam fiatal vagy még,biztosan megtalálod majd az igazit"XD

Sziasztok! Kérlek, ne csüggedjetek. Ez ki fog alakulni! Mert ráutaló magatartással bevonzod. Nekem 2 komolyabb kapcsolatom is volt (mind2 2,5 év) aztán 2 és fél évre egyedül maradtam. De kulcsa az volt az egésznek, hogy megértettem azt, hogy az élet megtanít egyedül boldogulni. Ne keressétek kétségbeesetten mindenhol a kapcsolatot! A barátnőtök már szül? Kit érdekel?? Anyátok rágja a fületeket, hogy mikor lesz unoka? A TI életetek! Minél görcsösebb az ember, minél jobban akarja ezt, annál jobban párolog a pórusain keresztül a 'kétségbeesés' aromája, ami elől fejvesztve menekül minden férfi és nő. Vegyetek mély levegőt, felejtsétek el az időt, azt a szót hogy szingli, azt hogy kell és muszáj és menjetek az árral, szagoljatok bele az utca közepén abba a virágba, menjetek el emberek közé, történjen valami az életetekben és ezek a dolgok magukat fogják alakítani! 26 vagyok és 1 éve kb. megismertem azt, akiért röhögve vágnám el a saját torkomat és akibe minden másnap még jobban beleesek. :) Nincs reménytelen helyzet, csak beletörődő emberek.

Én is úgy érzem sajnos. De ha meg is találnám, akkor nem hiszem, hogy sokáig együtt lenne velem. Nem sok önbizalmam maradt már... sok csalódás ért az elmúlt években. Nem tudnék már elhinni semmilyen fajta hitegetést sem.