Nektek van/volt plátòi szerelmetek? Ha igen mi lett a vége?

Szia:)

Másfél éve élek "plátói szerelemben", és nem tudok egyszerűen továbblépni. Ő egy híresebb srác, de annyit kutakodtam, míg végre megtaláltam, mire eltelt fél év.. na és 1 év alatt szinte mindent megtudtam róla, kiderítettem mindent amit lehetett.. a szívemhez nőtt, és a mindennapjaimba szép lassan beleépült. Kerestem az összefüggéseketa sorsunkban, a számokban, a nevekben (sikeresen persze...), és olyan véletlen történések által kerültem "közelebb" hozzá, ami keveseknek adatott volna meg...:) de a beszélgetésig nem jutottunk el. Olyan tulajdonságokkal ruháztam fel, amikkel lehet hogy nem is rendelkezik. Már néha nagyon unom magamat, amikor 0-24be nem tudok másra gondolni, és akármire nézek, Ő jut eszembe.. rengetegszer próbáltam elfelejteni, de nem ment... pedig nem is ismerem.. mégis olyan. Szerinte erre csak az lehet a megoldás, ha egyszer a olyan fiút találok, aki elérhető számomra.. neked is ez lehet a megoldás. Sok sikert, kívánom hogy találd meg a Nagy Őt:D

16/l

Én gimi első osztályában zúgtam bele nagyon egy srácba, de már akkor felejtős volt az ügy, 2 évvel idősebb volt, teljesen más társasága volt, nem is illettünk össze. Nem tudom hogy tisztában volt e vele hogy az a pár szó amit váltottunk egymással nekem milyen sokat jelentett😅 de mindenesetre össze néztünk egy párszor, én meg minden egyes alkalommal majd összeestem lol

Ki tudja, még az is lehet hogy én is tetszettem neki, volt olyan barátnőm aki meg volt erről győződve. De mindegy mert végül egyikünk sem lépett, meg tényleg nem is lettünk volna jók egymshoz. aztán egyszer csak azt vettem észre hogy már nem érzek semmi különlegeset ha ránézek, csak egy kis nosztalgiát. Idén pedig elballag🤷 szóval ennyi, elmúlik magától. Bennem is csak azért hagyott egy kis nyomot mert hát mégis ő volt az első fiú aki valaha komolyan tetszett.

17/l

Volt és van. Nagyon rossz, és már nagyon unom. Egyszer majd el fog múlni, mert majd nem látom többé és "elfelejtem", de addig is, nagyon vágyakozom utána, de tudom, hogy csak egy álom:(

Ahigy mondják, az idő majd segít:)16/L

Nos... Én is sokak közé tartozom, akiknek tetszik egy híresség. Már 2-3 éve követem a munkásságát, látom, hogy mennyit változott évről évre.

Soha nem találkoztam, még csak beszélő viszonyban sem voltunk (egyébként is amerikai, én meg még rajongói levelet se tudok írni angolul...). Hát, tanulságot nem tudok levonni az ügyből, mert még mindig szeretem. Sokszor próbáltam olyan srácokat keresni a környezetemben, akik hasonlítanak rá, de rá kellett jönnöm, hogy olyan stílusa csak neki van. Ma már persze lett felesége, úgyhogy totálisan vesztett ügyem van. Személyesen nem is ismerem, csak azt az oldalát látom én is, amit a kamerák felé mutat. Pedig nem is biztos, hogy olyan valójában.

Hát, ez lenne az én esetem. Azt tanácsolnám, ne gondolj rá (ha esetleg mégis elérhető, mondjuk osztálytárs, akkor valamiképpen kezdeményezz... Nem is tudom, kérj egy tollat, kérdezd meg milyen órátok lesz stb.), ne nézegess róla oldalakat, ne hallgasd az általa énekelt zenét/filmet. Próbáld meg elfelejteni. Bár, azt mondják, mindenki életébe kell egy plátói szerelem...

Én legszívesebben már elfelejteném. De nem igazán sikerül. Próbálok új társaságokba keveredni, új arcokat megismerni, hátha rátalálok valakire. Neked is ezt tanácsolnám.

15L