Félek, hogy már nem látom?

Ez a legnagyobb hülyeség. Van egy olyan láthatatlan logikai vonulata az életnek, ami azt mindja ki, hogy az a feltevés, hogy párkapcsolatban vagyok, így helyrejövök lelkileg, helytelen, mert helyesen így szól, helyrejöttem lelkileg, így lett párkapcsolatom.

Nem másoktól kell elvárnod a jót, hanem magad kell helyretedd az életed és küzdeni a saját boldogságodért.

Ne haragudj, de a sok válaszod és kérdésed alapján, amit itt látok, nekem nem ez jön le. Nekem az jön le, hogy áhítod a szeretet, azzal, hogy mindenkinek segtíeni akarsz, reméled, hogy megkapod, mindenki írhat neked privátot, mert te kész vagy, van időd mindenkire, ami nem egészséges, mivel ez azt jelenti, hogy az élted zömét a gyakori előtt töltöd. Hol marad a szociális élet, ami az embernek egyik alapszükséglete?

Mindenki más, mivel minden ember egyedi, így van kódolva. Én is más vagyok, pszichológiát tanulok, szeretek furán színes ruhákban járni, gyakran nem feltétlenül az elvárt szerint viselkedem, sokan nyíltan a szemembe mondják, hogy fura vagyok, de ettől még a barátaim, és sok ember vesz körül. Erre nem foghatod. Könnyű azt mondani, hogy félénk vagyok és a "gonosz" világot hibáztatni, mint kicsit összeszedni magad.

Ez a gond, te azt várod, hogy lesz barátnőd és minden egy csapásra megoldódik, s meg fogod látni, hogy nem így lesz, mivel ha meg lesz barátnőd, akkor valószínűleg féltékenytípus leszel, mert nehogy elveszítsd, társfüggő, ami azt jelenti, hogy meg fogod folytani a szereteteddel és azzal, hogy a személyiséged alapján vett következtetésekből ítélve folyton csak vele akarsz majd lenni, ami lehet, hogy neki viszont nem lesz okés. Ebből végül az lesz, hogy lesz barátnőd, ideig-óráig boldogok lesztek, te megőrjíted a bizonytalanságoddal, szakítotok és méginkább magad alatt leszel, mint a kiinduló pontban.