Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
1/11 A kérdező kommentje:
Az a baj, hogy manapság a fiúk nem nagyon mernek odamenni lányokhoz, és nincs is annyi lehetőség ismerkedésre. Régen eljártak az emberek bálokba, vagy lementek játszani/bandázni a térre, manapság nincs ez meg. Mindenki a telefonját nyomja, amikor ki akarok mozdulni, sokszor nincs kivel, mert mindenki otthon mereszti a seggét. Mindenki rohan, a saját dolgával van elfoglalva, nem érdekli a külvilág. Nem érdekli a többi ember. Nem érdekli semmi, csak a saját kis beszűkült világa. Hajnalban az utcán senki nem veszi észre milyen gyönyörű a napkelte, csak duzzog magában, hogy újra iskolába/munkába kell mennie. Figyelem az embereket a villamoson, mogorva arcok mindenhol. Felszáll egy idős ember, alig bír járni, sehol egy ülőhely, senki le se szarja. A korombeli fiúk többsége cigizik, drogozik, vedel a haverokkal, és minden hétvégén kibulizza a lelkét. Csak a farka vezérli, minden más mellékes. Lóg az iskolából, szemtelen a tanárokkal. Manapság nehéz ismerkedni, de még nehezebb megismerni egy normális fiút. Nagyon hiányzik egy kapcsolat, de még jobban hiányzik az, hogy egy normális világban éljek. Szerintem én rossz évszázadba születtem.
2018. jan. 11. 19:20
Hasznos számodra ez a válasz?
2018. jan. 11. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
#2 full igazad van. Én nekem is ez a gond hogy nem merek kezdeményezni, viszont se cigi se alkohol. A telefont is akkor veszem elő amikor hívnak meg néha amikor unatkozok
2018. jan. 11. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
#2 nekem csorog a nyalam hogy a 60as 70es 80as években éljek
2018. jan. 11. 19:27
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 A kérdező kommentje:
ez mind nagyon jó gyerekek, tökéletesen egyetértek, de most nekünk itt kell boldogulnunk. Hiába siránkozunk, ide születtünk.
Azta, nem hittem volna, hogy lesz aki egyet ért velem. 4-es: Mondjuk megértem, hogy nem mersz kezdeményezni, hisz nem olyan könnyű az, és elég félelmetes egy dolog, de semmi vesztenivalója nincs az embernek. Legyél kicsit férfi :D Viszont az király, hogy nem cigizel, és nem iszol. Tartsd meg ezt a jó szokásod. Nekem nem is a telefonnal van a bajom, csak azzal, hogy az emberek nem bírnak tőle elszakadni, és ha két barátjuk zuhanna le a szikláról, akkor egyiket sem mentenék meg, mert előbb posztolnák ki facebookra, mint segítenének. 5-ös: Ugye? Annyira kár, hogy nem akkor éltem.
2018. jan. 11. 19:38
Hasznos számodra ez a válasz?
De legalább emlékezem hogy amikor megszülettem akkor még jobb volt minden. El sem tudom képzelni hogy ilyen baxxxxott nagy telefonokkal játszottunk volna. Amúgy is mit? :D Passzolgatni? Nálunk ami ment az utcában a biciklizés, furikban toltuk egymást. Fára másztunk. Stb. Most vissza gondolva de jó is volt az.
Telefon? Dehogy is. Azért volt nálunk ha a kedves szülő akarta tudni hogy mikorra ér haza (nagyvalószínűleg poros ruhás gyereke akinek van vagy 15 seb a lábán pl bicikli stb. De még akkor is mosollyal az arcán, és meséli hogy mit játszottak.
Sebek? Ma már egy karcért mentőt hívnak, mi a fáról le estünk is fájt de senki nem kezdett pánikolni. Órákon át írhatnám még.
2018. jan. 11. 19:42
Hasznos számodra ez a válasz?
4;5;8; egy ember vagyok. Telefonnal kapcsolatban: amikor elmentem Aszódra, nagyszülőkhöz, se internet semmi. 1 hétig annyira nyugodtan kipihenten voltam hogy leírni nem tudom.
2018. jan. 11. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
8-as:
Szerencsére még nekem is volt gyerekkorom. Imádtam. Azt sem tudtam mi az a telefon, néha láttam a szüleim kezében ilyen gombosat, de nem igazán érdekelt. Ma már az 5 évesnek ipohe-ja van, én 5-10 éves koromig a barátaimmal játszottam a játszótéren. Mi is másztunk fára, bár én óvatosabb gyerek voltam, szóval annyira nem mertem. Fiús lány voltam, mindig srácokkal barátkoztam, és állandóan rosszalkodtunk. Mi is bicikliztünk, meg sokat fogócskáztunk, ipiapacsoztunk. Az első telefonomat 12 évesen kaptam, egy olyan gagyit, amin még fotózni sem lehetett, és csak azért, mert onnantól közlekedtem egyedül. Állandóan tele voltam sebekkel, mégis 1000x boldogabb voltam, mint egy mai 5 éves, pedig nem történt az olyan régen. Mindig úgy néztünk ki, mint az utcagyerekek, anyukám állandóan dühös volt a sok homok miatt, ami a cipőmből kijött. És igen, ma már a szülők is halálra féltik a gyereket, pedig anno a legnagyobb probléma ami történt, hogy az egyik fiú eltörte a kezét amikor fogócskánál leesett a mászókáról, és mit ad isten? Él és virul a srác, sőt, pár hónap múlva már ugyan úgy játszott velünk tovább. Azok voltak ám az igazán boldog idők.
2018. jan. 11. 19:59
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: