Ha úgy érzem megvan a közös szimpátia akkor miért lesz a végén semmi az egészből?

Két napja utaztam vonattal lényegtelen merre, és leültem egy 4fő-s helyre. Átnéztem a mellettem lévő másik oldali helyre ahol egy nagyon szép lány ült. Volt egy pillanat mikor egymásra néztünk és mindketten egy pici mosolyogtunk egymásra. Valami visszafogott belülről...Éreztem, hogy ő más mint a többi lány, egyszerűen félelem fogott el, de ezt próbáltam nem kimutatni. Eldöntöttem hallgatok zenét le kell nyugodjak. Elővettem a fülhallgatót, és átnéztem megint, és azt láttam, hogy pont ő is zenét akar hallgatni. Rámnézett elmosolyodtunk mindketten. Meguntam a zenehallgatást elraktam a fülest, és fél percen belül ő is elrakta. Nem történt semmi csak utaztunk tovább. Átszállás következett, és ő elkezdett készülődni, és kiment az előtérbe. Erre fogtam magam rá félpercre elkezdtem öltözködni, és kimentem énis oda. Ahogy kinyitottam az ajtót mosolyogtunk mégegyszer egymásra azt hittem elolvadok a mosolyától. Átszálltunk egy szót se szoltunk egymáshoz, és onnantól nem is tudtunk egymás mellé ülni. Ugyanúgy ültünk egymástól csak most nem ellenkező oldalon voltunk, és egyszer se nézett felém. Facebookozott, és a végállomásnál elváltak útjaink. Nagyon szomorú voltam. Rájöttem, hogy egy hihetetlenül ügyetlen ember vagyok. Miután hazaértem másnap kerestem facebookon, és meg találtam. Gondolkodtam mi legyen ha bejelölöm biztos meglesz a véleménye, hogy csak így vagyok erre képes. A történtek után másnap bejelöltem a barátok rávettek, és eltelt egy nap és nem jelölt vissza. A mai napon ráírtam de arra se reagál. Teljesen elveszettnek érzem magam. Úgy éreztem ő az akit már annyi ideje mindenkiben keresek, és elrontottam. Elveszettnek, és reménytelennek érzem magam. Igazából kérdés sincs bennem, csak azért írtam mindezt le, mert úgy éreztem, hogy ezt ki kell adjam magamból. Aki elolvasta annak köszönöm, hogy szakított rám időt, és ha ti egyszer ilyen szituációba kerültök az életben MINDIG merjetek lépni ne féljetek, mert sokkal jobban fáj, ha később azon szomorkodsz, hogy miért nem tetted meg! Köszönöm, hogy elolvastad! 19F