Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Aszexuális vagyok, vagy mégis mi a baj velem?
17 éves lány vagyok, és még soha nem voltam szerelmes (legalábbis nem emlékszek rá, hogy bármikor is az lettem volna). Nem tetszik senki egyszerűen, ahogy egész eddigi életemben sem tetszett.
Tavaly történt, hogy összebarátkoztam egy fiúval. Nagyon jó barátok lettünk, a legjobb barátomnak mondtam, aztán bekövetkezett amitől legjobban féltem, rám nyomult, és mikor megakart csókolni, én undorodva löktem el magamtól. Ez végleg tönkre vágta a kapcsolatunk, hiába mondtam neki, hogy nem érzek iránta semmit, meg konkrétan senki iránt, úgy vette, hogy nem tetszik nekem, azóta minden kapcsolatot megszakított közöttünk. Undorítónak tartom a más emberekkel való bármilyen testi érintkezést.
A korombeli lányok többségének van valakije, vagy legalább volt már, szóval nem tudom nálam mennyire mondható normálisnak ez. Irigykedve veszem tudomásul, hogy a barátnőim is felszedegetnek maguknak barátokat, inkább azért, mert így még inkább magamra maradok, nem lesz rám idejük. Szeretek ugyan egyedül lenni, de kéne a társaság, valami olyan társaság, ami elfogad olyannak amilyennek vagyok, hogy nem igénylem a testi kontaktust.
Ez szerintetek fog változni, vagy ilyen maradok örökre? Túl fiatal lennék ahhoz, hogy kijelenthessem magamról ezt? Szeretnék szerelmes lenni, csak szerintem nincs olyan fiú aki elviselné, hogy nem nyúlhat hozzám, illetve csak nagyon minimálisan. Nagyon szeretnék tenni ez ellen valamit, de egyszerűen nem megy...
úgyanígy vagyok én is de igazából én nem is keresem a szerelmet mert még fiatalnak tartom magam hozzá:D meg én elsőnek arra a lelki szerelemre vágyom dehát ebbe a világba olyat már nem lehet találni sajnos
16/L
Nem feltétlenül aszexuális vagy. Aszexuális akkor vagy, ha nem kívánsz meg soha senkit úgy, hogy le akarsz feküdni vele. Ismerek olyan aszexuálist, aki imádja a taperolást, ölelkezést, csókot stb. csak a szexre nincs semmiféle indíttatása, egyszerűen nem érdekli.
Amiről te beszélsz, az esetleg aromantikusság lehet. Ez járhat együtt aszexualitással is, de létezhet magában is, pl. emiatt vannak olyan emberek, akik csak szexkapcsolatot szeretnének, romantikus párkapcsolatot nem, ők értelemszerűen nem aszexuálisak, viszont valószínűleg aromantikusak.
Én pl. egész életemben aszexuális és aromantikus voltam, én se szeretem, ha hozzám érnek, sem azt, ha valaki romantikus velem. Mikor annyi idős voltam, mint te, állandóan mondogatták nekem, hogy ez tök jó dolog, mert így nem lesz belőlem terhes tiniribi, meg hogy csak nem találtam meg a megfelelő embert, és majd úgyis találok valakit, akinél fogom kívánni a fizikai kontaktust. Most vagyok 27 és még mindig nem volt ilyen ember az életemben, de olyan se nagyon, akivel szívesen találkozgattam volna rendszeresen párkapcsolat céljából.
De egyébként nyugodtan kijelentheted magadról, ha úgy érzed, hogy az vagy, mert ezek az orientációk változhatnak is idővel. Lehet, hogy ilyen maradsz, de az is lehet, hogy nem. A lényeg az, hogy koncentrálj arra, hogy most épp mit szeretnél.
Kicsit régi kérdés, de azért írok én is :)
Egyszerűen utálom ha hozzám érnek, mármint arra gondolok, amikor mondjuk ülünk egy asztalnál és összeér a lábunk, nem akarom elhúzni, mert nem akarom, hogy azt higyjék, hogy undorodom tőlük, nem az emberrel van baj, hanem egyszerűen senkihez sem szeretek hozzáérni. Hallok ilyeneket, hogy naponta nem tudom hány ölelés kell a boldogsághoz... még a szüleimet sem ölelem meg.
Szerelmes sem voltam még én se
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!