Ti nem éreztek minden embert ugyanolyannak?

Számomra mindenki egyforma, semmi egyedit nem vagyok képes felfedezni egy emberben, mindenki követ valamit/valakit... Régen egyedinek tartottam az alternatív embereket, már azt gondolom ők is csak majmolnak egy stílust, ennek következtében hamar ráunok mindenkire. Mindenkiben ott vannak a társadalom okozta gátlások, nem mondják ki amit gondolnak, nem nyitnak semmi új felé, nem akarnak mások lenni, a saját életüket élni és keresni, megelégednek egy bizonyos különbségi szinttel, és ott stagnálnak, mert elhiszik, hogy például a színes haj teszi őket különlegessé, és nem az, ha művelődnek és bővítik az érdeklődési köreiket, vagy felszínre hozzák a vágyaikat.

Magamat sem értem, hogy miért unok rá az emberekre, miközben nagyon "színes egyéniségek" vesznek körbe. Nem is tudom mit akarok megtudni ezzel a kérdéssel, talán csak ki akartam írni magamból, hátha, ha egyszer megváltozik az elcseszett agyam, vagy valaki meglep vele, hogy érdekesnek tartom, akkor majd nevetve olvasom vissza, hogy milyen buta voltam.

Mit gondoltok, mi lehet az oka?

A kategóriához az kapcsolja hozzá, hogy a párkapcsolataimat is sztornózza ez a dolog, mivel megunom őket, így már bele sem kezdek, mert nem akarok egy lányt sem bántani az én baromságaim miatt, viszont nagyon vágyom egy társra, főként olyanra, aki véglegesen felkelti az érdeklődésem...ezzel a gondolkodással viszont elképzelhetetlennek tartom.