Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vagyok ilyen furcsa?
Van egy srác, aki 3 hete tetszik.Nagyon.
Konkrétan egész nap őt nézem, imádom a hangját, ha csak megszólal, bizseregni kezdek, ha meg hozzám szól, akkor borzasztóan boldog vagyok.
Van a héten pár óra, amire együtt megyünk meg olyanok is, ahol padtárasak vagyunk.
És itt a gond.
Régebben(egészen hétfőig) nagyon sokat beszélgettünk, szinte minden tanítási napon 3-4 szünetben, akkor is, ha a terem két legmesszebbi padjában ültünk.
Most(3 napja), jó, ha a köszönésen kívül napi 3-4 mondatot váltunk egymással.
Egyébként nem az a menő srác, de nem is visszahúzódó, hanem olyan átlagos. Velem viszont mindig félénk volt, szinte mindig én kezdeményeztem a beszélgetést. Most viszont hozzá se merek szólni, ha kérdezni akarok valamit, elakad a hangom, ha mondok valamit, magas lesz és nagyon vékony, elcsukló.
Miért van ez? Szeretnék újra mosolygós és magabiztos lenni a közelében, mint régen. Hogy csináljam?
Akkor tényleg csak ennyi?
És miről tudnék vele beszélgetni, miről szeretnek beszélni a fiúk?
Azt pl tudom, hogy szereti a video meg számítógép játékokat, a motorokat, meg a haditechnikát, de én egyik témában sem vagyok otthon.:(
:( pedig olyan kedves, meg okos, és tényleg tök jól elvoltunk.:(
egyébként semmilyen fiúval nem találok közös nevezőt az a baj.
Vele egy ideig volt, aztán most kifogytam mindenből, de majd akkor mondok valamit random, ami a számra jön, jobb, mintha kussban ülnék és várnám a sült galambot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!