Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol tudnám megtalálni az igazit? Bővebb téma, lent kifejtem
Sziasztok!
Úgy érzem muszáj kitennem ezt a kérdést, mert már nagyon frusztrál a dolog egy jó ideje, és itt a anonímitásba burkolózva a legkönnyebb megosztanom bárkivel.
16 éves lány vagyok és még nem volt kapcsolatom. Alapjáraton nem gondolom azt, hogy annyira szörnyű természetet vagy külsőt tudjak magaménak, hogy azért nem megy a dolog, de egyre jobban elbizonytalanodom. (Tudom, hogy az általános iskola ilyen szemmel egy óvoda, de ott például több osztálytársam is szimpatikusnak talált, erre alapozom a korábbi megállapításom.)
Az a helyzet, hogy nem tudom, hol lenne lehetőségem bárkivel is találkozni. Bálokba, bulikba nem járok mert se nem iszom, se nem táncolok (azt hiszem számomra nem létezik a ritmus kifejezés). Máshol is leszólítana egyáltalán valaki? Úgy gondolom nem csak ott lehetne ismerkedni, de akkor hol máshol? Interneten is sok olyan közösségben jelen vagyok, ami engem érdekel, szeretem hátha ott találok egy hasonlelkű férfiút, de nem. Azt meg megértem, hogy az utcán sétálva, vagy a buszon ülve senkit nem veszek rá arra, hogy megszólítson. Osztályban, suliban meg nem hiszem, hogy bárkivel is kikezdenék, mert egyszerűen rettegek bármi féle pletykától, esetleg a srác csak szórakozna velem.
Nem tudom... Ti hol ismerkedtetek meg a párotokkal? A nyár alatt egyszerűen félelmetesen rádöbbentem, hogy egyedül vagyok, hogy most már talán vagyok olyan érett lelkileg, hogy igénylem valakinek a szerelmét, aki nem barátnő vagy családtag. Félek, mert nem is tudom magam elképzelni egy kapcsolatban, ahogy ölelek, vagy csókolok. Nem tudom, ki illene hozzám, ki az akihez én illenék. Annyira felőröl ez az kettős érzés, hogy akarom is, de közben tudom, hogy rengeteg mindent nem ismerek a szerelemről, vagy inkább semmit sem.
Ehhez még hozzá jön, hogy kezdem azt érezni, hogy ez a dolog megmérgezi a barátságomat. Sokszor irigy és féltékeny vagyok, habár ezt nehéz bevallani magamnak. A barátnőmet állandóan megtalálják az emberek. Vagy egy bevásárló központban szólítják le, keresik meg facebookon, vagy az utcán, vagy a buszon. Én tudom, hogy ő szebb nálam és lány a javából, de neki is vannak olyan külső tulajdonságai, ami szerintem nem vonzó. Egy másik osztálytársamért meg rajonganak, amit nem tudok megérteni se, mert egy önálló gondolata nincs a lánynak.
Igen, lehet a gonoszság beszélt most belőlem, de még rosszabb arra gondolni, hogy engem csak elviselnek az emberek, hogy én nem férek bele a normába. Mert nem vagyok 160-70 centi, mert nem vagyok ropi, mert nem sminkelem szét magam, hogy hazudjak arról hogy nézek ki, mert nem gondolkodom teljesen úgy, mint az átlag, mert van véleményem és van egyéniségem.
Őszintén úgy érzem, hogy kilógok a sorból, hogy tényleg csak velem van valami baj és egy szégyencsomag vagyok. Mindjárt itt a suli és csak erősödik az az érzés, hogy úgy érzem, hogy a többiek árnyékban élek, hogy nem is vagyok olyan pozícióban a társaságot tekintve, mint azt hittem. Úgy érzem beleringattam magam olyan tévképzetekbe, amelyek hamisak és erre rájőve ez nagyon fáj.
Szerintetek mi van velem? Talán ez az egész monológ inkább Önismereti kérdések közé való lenne, de... az egésznek az alapja az, hogy nem tudom hogyan tovább.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Jaaj, most nézem milyen szép válaszok is érkeztek még :) Igen, ez az egyik amiért bátorkodtam mindezt kiírni, mert ha csak egy komment, akkor is meg van az a hamis érzés, hogy valaki megért, vagy pártfogol, és ad egy megerősítést.
8-as, meggyőztél. Csak én még is ragaszkodom ahhoz, hogy más. Például én nem adom ki egykönnyen a személyazonosságomat és kamu képekkel is lehet itt beszélgetni, de rávettél ;)
9-es neked külön köszönöm ezt a hosszadalmas választ, sokkal tapasztaltabbnak tűntél, szóval erősen meglepett a korod. :)
10-es neked is köszönöm a dicséretet, ha ezt lehet annak nevezni. :)
Kilencedik válaszoló vagyok,
Még egyetlen egy barátnőm sem volt, ez főleg barátaim, szüleim tapasztalataiből született+abból a minimális személyes élményből, amit eddig szereztem :).
De ettől függetlenül örülök, hogy hasznos volt a válaszom
(Az utolsó mondatot enyhén értelmetlen lett, sorry :D)
13-as, 14-es totálisan megértem a gondolatmeneted, de azt hiszem ez kicsit összetettebb. Tényleg meggyőzött a 8-as, beszéltem is már pár emberrel, de aztán berezeltem. Tudod, ez ilyen lányos tesze-tosza hülyeség, hogy akarja is meg nem is. Nem akarok mindenáron párt magamnak, mert elsőre tényleg olyasvalakivel jönnék össze, akivel tényleg úgy gondolom, hogy hosszú távon lehet jövője a dolognak, sok közös van bennünk satöbbi.
Én sok esetben nem vagyok határozott, gyűjtenem kell a bátorságot.
Teljes mértékben kifejezted az aggályaimat. Nem tudom, hogy ez megnyugtat-e, de vannak még lányok, akik ilyen helyzetben vannak.
17/L
A nyolcas vagyok:D
Drága, kicsi, szívem! Te tényleg úgy képzelted el, hogy válaszolsz valakinek és már jártok is??? Beszélgess, ismerkedj pár emberrel, és aztán úgyis szűkül a kör. Nálam a netes ismerkedés a következőképpen zajlik: mint már írtam, ez csak egy ugródeszka, innen vagy facen vagy valamilyen csevegő platformon kötünk ki. Pár nap chatelés, ha szimpik vagyunk egymásnak, akkor beszélünk élő szóban is. Ha így is minden oké, akkor láthatjuk egymás kamon keresztül is. És, ha így sem csalódtunk a másikban, akkor jöhet a találkozás is. S még ez sem garancia arra, hogy járni fogtok.
Megint jókat írt a 8-as/17-es.
Ki mondta, hogy egyből össze kellene jönnöd valakivel, főleg olyannal, akivel nincs közös témád? Senki. Nem erről volt szó, hanem arról, hogy miért nem lehet előbb megismerni a másikat, és utána eldönteni, hogy mi legyen? Miért tartod/tartjátok (elég sokan vannak ezzel így) lehetetlennek, hogy pont itt találtok egy olyan fiút, aki szimpatikus lesz nektek, lesznek közös érdeklődési köreitek, és esetleg összejösztök később?
Nagyon, nagyon ismerős az érzés, és így, hogy szépen ki van fejtve, teljesen át tudom érezni. Igaz, én egy évvel fiatalabb kiadásban működöm, de egyszerűen úgy érzem, soha nem lesz már én+ valaki. Sokszor érzem azt, hogy tetszem egy fiúnak, de aztán mindig gondolataim közé keveredik a kérdés, hogy miért? Miért tetszenék pont én?? Nem vagyok ronda, de szép se. Jó az alakom, de nem valami nagy szám. Én is kívül esek a 60- 70- en, a sminkem meg kimerül a korrektorban.
A barátnőim bezzeg nagyon vágják a témát, lazán veszik a dolgokat, összeismerkednek mindenkivel, aztán a társaságban találnak maguknak valakit. Meg sem tudom számolni hányszor irigykedtem rájuk.
De tudod mit? Pár napja rájöttem valamire. Épp az instát pörgettem, valami érdekességet keresvey erre látom, hogy egyik osztálytársam összejött egy hírből ismert, tök idegen csajjal. Hol találtak egymásra? Instán. Egy live - ban. Két nap múlva pedig tolják a smárolós képeket, true love, életem hozzászólásokkal megtoldva. Hát ... Én majdnem lefordultam a székről, annyira undorítónak találtam az egészet.
Lehet, hogy már sokszor hallottad ezt,de szerintem nem az a gáz, ha valaki nem talál igazit. Hanem az, ha nem talál igazit, mégis úgy tesz, mintha rálelt volna.
Nem vagyok bölcs, fiatalabb és talán éretlenebb is vagyok, de annyit megjegyeznék: merj változtatni. Én most megyek nyolcadikba, és most, augusztus közepén kitaláltam, hogy sulit váltok. Ezernyi indokom volt rá, a legnagyobb talán mégis az, hogy megismertem egy embert, aki osztálytársam lenne. Egy fiút. Abszolút csak barát, mégis olyan szinten megkedveltem... Jobban, mint a 9 éve ismert barátnőimet. Egyszerűen olyan emberekkel kell magad körülvenned, akik között jól érzed magad. Akik megnyugtatnak, akik bátorítanak, és irigység nélkül nézik, ha boldog vagy. Talán magad sem veszed észre, de ezen barátnőid, akik csak úgy váltják a pasikaty frusztrálnak téged. Azt hiszed, nekik jobb.
Sajnos nincs olyan jó írói tehetségem, mint látszólag neked, így nem tudom igazán kifejezni, amit akarok, de remélem, Te megérted. Sok sikert, és vigyázz magadra, nem változz meg mások kedvéért, mert a leírtak alapján ritka kincs vagy :)
Ajj!
Legyetek picit nyitottabbak! Itt nem arról van szó hogy miért pont te tetszenél neki, hidd el, egy normálisabb fiút nem feltétlenül az érdekel, hogy ki sminkeled-e magad, hogyan fésülöd a hajad!
Ha tényleg tetszik egy ember a másiknak, akkor a kisugárzása, az összes szava, és hangulatát is egybevéve fogja nézni. :)
Egyébként a véleményem szerint az ember ott találja meg azt, akit keres, ahol keresi. Mármint érted, valaki olyat szeretnél, aki hozzád hasonló, hasonlít valamiben. Aki elolvasta az üzenetedet, lehet, hogy hasonlóan gondolkodik. Valamennyire biztosan is, mivel egy platformon vagytok fent, és beszélgettek. :)
16 éves vagy, még van rá néhány éved, hogy eldöntsd hogy szeretnéd az egészet. Bár én reménykedek abban, hogy már ez a kiírásod is segített valamiben, ha másban nem, magadban 1-2 dolgot rendbe tenni.
18/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!