Miért van az, hogy azt gondolom hogy lányok nélkül minden jobb?

Részben igazad van, de ha te csak szexre fogod használni a nőket, akkor te se leszel az átlagon felüli.

18/L

Először is, egyetlen dologban igaza van az elsőnek, hogy ne higyj az ittenieknek, mert kb olyan hasznos válaszokat adnak mint ez komolytalan válaszoló. Tehát gyakorlatilag ha nem értesz velük egyet, akkor egyből degradálnak, segítség helyett inkább szembesítenek a saját nyomorukkal, félelmeikkel, hogy lehet benned is az van mint bennük, mert ennyire hiteles az önbizalmuk.:D

Másodsorban, én úgy olvastam valahol, hogy az egyedülélő emberek sokkal tovább élnek, és boldogabbak is. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy szeretet nélkül kell élni, mert anélkül kb nem sokáig lehetne kibírni, és erre gondolt az első, csak ő a tömeghipnózis alatt van, amibe mindenki bele van esve majdnem kb, hogy ezt csak barátnőtől lehet megszerezni biztosan.. 'Mert hát anélkül tuti nem lehet szeretve senki'.. És ez nem is a támaszkodásról szól, mert SENKINEK nem támasz kell(képzeld csak el, képletesen támadszkodsz a társadon, ő meg téged tart, utána meg te tartod őt esetleg, milyen fárasztó lehet:D), ez a legszomorúbb az egészben, hogy kb mindenki szemetest keres maga mellé, amibe a saját szenny életét bele tudja rakni, elmondja a társának, és rá is terheket pakol.(nyilván tudatalatt csinálják ezt) Ezzel nem is az a gond, hogy párkapcsolat elején ilyen a dolog, hanem hogy amikor már komolyabban hosszú ideig együtt vannak az emberek, ez van, csak a problémák a problémák... Hogy amikor nekik rossz napjuk van, akkor támaszkodjanak valakire.(és ez szokta megunni általában az egyik fél) Ez az ami miatt nekik kell maguk mellé egy ember, nem azért hogy az mellettük felhőtlenül érezze magát.(persze kivételek mindig vannak) Az egyedül éléshez sokkal inkább magadat kell megszeretned(ezt mindenkinek kéne akik másokkal is élnek) és az embereket akik hagyják:D Így leszel te is szeretve általuk, és saját magad által.

Én is sokáig olyan voltam mint te, egy lányosztályban voltam, kb alig voltunk fiúk, 20-30 lányra, és mindenki össze akart hozni valakivel. Buzeránsnak gondoltak, mert a legszebb csajszik nyomultak rám(helyesnek tartanak), és egyikkel se jöttem össze. AKkor én sem értettem teljesen magam, de rájöttem, hogy nem kell ennek feltétlenül így lenni, csak mert mindenki ezt akarja. Azzal is foglalkoznom kell, hogy én mit akarok. Mert egy egészséges párkapcsolat rengeteg kompromisszummal jár, tehát lemondásokkal, mindkét oldalról. Nyilván rengeteg jó dologgal is, de ezeket majdnem mind egyedül is meg lehet élni. Illetve más emberekkel is, csak anélkül hogy együtt lennénk velük. Meg ha össze is fogok jönni valakivel, biztos hogy nem ilyen fiatalon. Teljesen felesleges.

Nem tudom hány éves vagy, de szerintem egyelőre ez a helyes hozzáállás. Annyi mentálisan beteg ember van, hogy már az a normális(tehát a mentális betegség:D), és nem az amikor az egyén dönt valamiről, a saját életéről. Mindenki megy a tömeg után, hogy mindenkinek van barátnője akkor nekünk is kell stb, de lehet hogy nem is ők akarják ezt. Hanem a tömeg. Cselekedj úgy ahogy érzed, és ne hagyd magad befolyásolni senki által.

utolsó vagyok. Anniyt hozzátennék még, hogy a lányok ettől függetlenül ugyanolyan értékesek. És csak azért rossz ez a párkapcsolatosdi, mert kb senki se tudja hogy hogyan kéne működnie igazából, meg mert sok a mentilásan beteg ember, és nem azért csinálnak dolgokat, mert az jó nekik, hanem mert midnenhol ezt látják. Nem egymás életének megkönnyítéséről kéne hogy szóljon, hanem valóban a szeretetről.:D Ezt szerintem csak két olyan ember tudja megtenni egymással, akik saját magukat szeretik.(mert ugyebár akkor az ő életüket már nem is lehet könnyíteni, mert ők egyedül is tudnak boldogok lenni:D) Ahhoz meg kell sok egyedüllét, rengeteg agyalás, hogy ne legyünk olyan amit a tömeg megkíván, hanem inkább amit mi kívánunk:D Csak nyilván ezt nehéz kiszűrni ha állandóan a tömegbe van egy ember:D Viszont utána már látni fogjuk, hogy ki az az emberke, aki saját magát szereti(de ez egyáltalán nem az ego már, hanem az önbizalom), és nem egy zombi kb. Na abból lehet valami:D

Az ego btw szerintem azt jelenti, hogy sokmindenben megfelelni abban, amit a világ megkíván. Tehát kocsi pénz, sok haver, hírnév stb. És ha valaki ezekből sokat elér, egy hamis önbizalma lesz, azaz ego. Viszont lehet hogy ő sokkal inkább mást csinált volna ezalatt, míg ezeket kiépítette. Ezért belül lesz benne egy feszültség, hogy kb saját magát átverte. Ezért fontos megismerni magunkat, és elfogadni. Nem pedig úgy elfogadni magunkat, amik nem mik vagyunk.

Nem tudom mennyire érthető, de azért remélem valamit segítettem;D

Egyáltalán nem erre gondoltam, és szerintem a kérdező sem.:D Vannak kivételek, és nyilván mindenki annak fogja gondolni magát:D Csak arra gondoltam, hogy ez a rengeteg szerelem, tini szerelem, meg akár felnőtt szerelem is, a töredéke, és tényleg nagyon kevés igazi. Rengetegen 20 évig együtt vannak egy kapcsolatban, de úgy hogy egyik fél sem élvezi. Csak ott a gyerek, meg stb és ezért nem válnak el, vagy azért nem teszik jobbá, mert már feleslegesnek érzik. Így van rengeteg kapcsolatot hülyeségnek tartok, de van egy kevéske akik jól csinálják:D De ezeket se nézem le, mert egyáltalán nem az ő hibájuk, nem tudják mit csinálnak, nem látják át az egészet, minden hatással van rájuk, és megadják magukat ezeknek. Csak azért mondom, hogy addig felesleges összejönni akárkivel, amíg az emberek nem ismerik, nem szeretik saját magukat, mert amíg bizonytalanok saját magukban és belemennek egy kapcsolatba, a másik embertől fogják elvárni azt amit saját maguknak nem adnak meg. Az emberek 90%ának rossz a mentalitása szerintem:D És így alakul ki, hogy EZT, meg, AZT KELL csinálni, mindig amit a másik akar, amire a másiknak szüksége van. Én olyan lánnyal pl nem tudnék összejönni már, aki megad nekem mindent amit csak tud és elvárja, hogy én is így tegyek. Annyit adjon meg nekem amennyit ő akar, amennyi benne van és én is annyit adok meg amennyit én akarok. Nyilván az egészséges kapcsolat úgy alakul ki, hogyha ez minél jobban növekszik, hogy mindkét fél nagyon sokat akar megadni a másiknak. De sose lesznek elvárásaink egymással szemben, hogy neked ezt kéne csinálnod, akkor fogok én is ilyen lenni. Másik fontos része szerintem, hogy minden kis negatív dolgát el tudom fogadni(kompromisszumok, de mondjuk ezek se feltétlen rosszak), vagy akár átalakítani pozitív dologgá, nevetni rajtuk vele együtt stb. És nem csak akkor amikor elvakít a rózsaszín felhő, tehát ezekben az 1 éves tiniszerelmekben, hanem 1,5-2 év után is, amikor már ez eltűnik.

Egyedüllét azért jó, mert úgy könnyebb az önmegvalósítás. Párkapcsolatban is meg lehet ezt csinálni, de ott kell a focus másra is komolyabban. Amikor egyedül vagy, akkor tudsz arra focuszálni, ami veled kapcsolatos, a céljaid, álmaid, és közben persze más emberekkel is foglalkozhatsz, de nem a nap nagy részében, csak amennyit szeretnél.:D Egy párkapcsolatban meg azért ez az idő megnövekszik.

Na de mindegy nem írok többet, mert már megint zúg az agyam:D