Mi történt a világgal, hogy tanfolyamokon kell tanulni a párkeresést?

Az ilyen randiguru felkeresések közben az emberekben az játszódik le, hogy már nem is magát az "élménydús" tapasztalatot akarják megélni, ami bármit is hozzon magával, ami személyes emléket hagyna.

Ehelyett abszurd szorongást élnek meg, amikor "sikert" akarnak, s biztosra akarnak menni egy kapcsolat jövőjét illetően, ami pedig elég helyzetfüggő, nemigen lehet megjósolni bármilyen erőlködéssel sem.

Bár körülöttem nem megy ez, csak távolról hallomásból tudok ilyenekről, nem csak hogy fölöslegesnek, hanem boldogtalannak is tartom az ilyen betanult módszer követőket, még azokat is akiknek "bevált a tanfolyam".

Abból a szempontból érthető is a kérdés, hogy azokhoz képest viszonylag a felvilágosodás korától kezdve már sok minden cikinek számít, az egy szép dolog, ha valamit hagyományból tesznek, de az ilyen tanfolyam gondolom nem erről szól.

Inkább arról is szól, hogy vannak akik talán kétségbeesésből mennek ilyen tanfolyamra, vagy ugranak ezzel kapcsolatos írásokhoz, könyvekhez. Ahogyan a kérdésben is van fogalmazva "megoldhatatlan matematikai képletként" vázolják fel maguk előtt ezt a "problémát".

Na meg tényleg más dolog, mikor egy természetes bizonytalanság miatt a szüleidtől kapsz tanácsokat ezzel kapcsolatban, nem lehet az ilyent egy lapra venni azzal, mikor valaki "párkapcsolatértő szakemberek" után rohan, vagy fizet is ezért stb.

egyáltalán nem biztos, hogy a szülők, barátok, vagy bármilyen ismerős annyival többet tud ezekről a dolgokról, mint egy szakértő, aki kifejezetten ezt a témát tanulmányozza, más szakértőktől tanul, szakkönyveket, netán még tudományos kutatásokat is tanulmányoz.

persze a szakértelemnek is sok féle szintje van. egyáltalán nem biztos, hogy minden önjelölt PUA-t és randigurut valódi szakembernek kell tekinteni. viszont apu, anyu és a nagyszükők tanácsait sem biztos, hogy érdemes minden kérdésben automatikusan többre tartani bárki másnál.

a párkapcsolatok működését például egy rakás pszichológus is vizsgálja, akik elég sok hasznos dolgot tanulnak már az egyetemi képzés során is, a praxisuk során szerzett tapasztalatokkal pedig további új ismereteket szereznek mások kapcsoaltairól, hogy kiknél mi működik, mi hol szokott kisiklani, stb.

Nem tartom elképzelhetetlennek azt, hogy ne lehetne sok mindent tanulni érdemes szakemberektől erről a fogalomról, de maga a párkapcsolat, mint életszerű "program" nem egy "problémaként" kell felfogni, legalábbis csak azok tekintenek akképp rá, akiknek tényleg gondjuk van, és ezért van motivációjuk arra, hogy pszichologizáljanak ebben.

A szülő és barátok véleménye egy személyes fogalom, ahogyan maga a kapcsolat is személyes dolog. Ha egy normális családban megvan az a légkör, hogy a szülök azok az emberek, akik igazán ismerik a gyereket (mint egyént), és igazán közel állnak hozzá, akkor ebben a viszonylatban biztosan a mindenféle szakember fölött állnak ebben a kérdésben.

Persze ha úgy vesszük, emberenként eltérő a válasz, mert lehetnek olyan emberek is, akik rendszeresen összejárogatnak a párkapcsolati tanácsadóikkal, miközben halogatott családi problémáik vannak, és a családjuk nincs jelen az életükben.

A kérdés talán olyan önjelölt párkapcsolati tanácsadókra vonatkozik, akik "sablonok" szerint tanítanak, tehát az ő esetükben NEM valamiféle segítségnyújtási szándékról lehet beszélni, csak arról a sablonról, ami kétségbeesést okozhat sok emberben, ha mások felállítják neki a mintát, és ő nem illik bele.

Ez pont olyan kérdés, mint azok, amelyben az emberek manipulálhatóságáról panaszkodnak, hogy azért kapnak rá az online, -élő randigurukra, mert eleve bármit "benyalnak", és bárki véleménye által elbizonyíthatóak.

Az más dolog, ha egy valódi problémával megyek ilyen helyekre, és segítenek ennek megszüntetésében, attól még ez nem úgy jön ki, mintha "tanítanák" párkapcsolatot. Pl. József Attila korában biztosan egy-kér érdemes szakember szívesen leült volna a költővel beszélni, talán akkor kevesebb szomorú vers íródott volna.

Az sem mindegy, hogy párkapcsolatról vagy párkeresésről beszélünk-e (a kérdésben párkeresés áll), az együttélésnek sok problémája van! De még az elején maga a vonzalomkeltés, flörtök apró kis játékos mozzanatai egy ösztönösebb dolog. Pici dolgok ezek a randi esetén, tehát egyáltalán nem érnek fel azzal a valódi konfliktusos problémákkal, amik elmélyültebb párkapcsolatokban lépnek fel, egymásra való támaszkodás, a nehéz helyzetek kezelése, ezek már képezhetnek olyan problémákat, amihez szükséges szakember.

Épp az a kérdés tragédiája, hogyha valaki csak ilyen gondoknál van leragadva ("hogyan, milyen hangszínnel, milyen dumával és beállással szólítsak meg a csajt, milyen módszerrel merjek odamenni hozzá?"), akkor nagyon nehézkésen juthat el egy harmonikus hosszútávú kapcsolat kialakítására való törekvéshez.

szerintem sokkal nagyobb tratgédia, hogy az emberek (nem csak ismerkedési) problémáikra ilyen oldalakon és fórumokon keresik a megodlásokat és inkább elhisznek mindent névtelen és arctalan önjelölt tanácsadóknak, akik azt állítják, hogy ők tudják a tutit, minthogy elmenjenek a témában valóban számontartott és leinformálható szakemberekhez...

azokról meg végképp nem is beszélve, akik még arra sem képesek, hogy az itt kiposztolt kérdésüket rögtön a Google-nek tegyék fel, hogy azonnal választ kapjanak, inkább kiírják és megvárják, míg valaki kiguglizza helyettük...