Én vagyok csak ennyire szerencsétlen? (bőven lent)

Segítek én, bár lassan én is kezdek belefáradni ebbe az oldalba.

Eleinte izgalmasnak tűnt a sok különvélemény okozta mámor, de úgy látom kevés az olvasó is meg az oldal kissé fejletlen szóval talán ez az utolsó kommentem.

Főleg a párkapcsolati része érdekes, a te kérdésedre pedig szerintem te is tudod, hogy nincs egyértelmű válasz.

A világ ilyen, idehaza nincs különösebb média csak valami szenny. Ez nem az USA ahol reggel Sway várja az embereket, azokat akiknek arra van igényük.

Ott például próbálják az összes réteget megfelelően kiszolgálni, itthon az a probléma, hogy ilyesmi alig létezik többé.

Nagyon keményen dolgozunk azon, hogy javuljon a helyzet, hogy a primitív, alja kategóriás népbutító ilyen-olyan szériák népkollektív befolyása csökkenjen, mert rendkívül veszélyes ami zajlik s csak mi, mi akik előre gondolkodunk mi tudjuk micsoda zűr lesz még ebből.

S közben sajnos a másik oldal, a kultúra maradványa egy amolyan sznob elitnek való Kossuth rádió szint, amelynek persze szintúgy van létjogosultsága mint az említett médiaszennynek.

Itt az abszolút probléma azzal van, hogy nincs középút semmiben.

Ez itt bizony a végletek országa, ahol láthatóan kezd uralkodóvá válni a jóval rosszabb réteg.

Ha nem bírod, külföldön kell próbálkoznod csajoknál, mert sajnos idehaza a lent ponton vagyunk.

A mai lányok többsége nem tudja megkülönböztetni Sydney-t Pekingtől a térképen.

Fogalmuk sincs arról, hogy úgy átlagban mi zajlik a világban és rendkívül önhittek és magabiztosak annak ellenére, hogy igazából, kézen fogható eredményeik alig akadnak a sok züllés következtében.

Emellett meg sajnos nem is viccesek, nem lazák minden a szelfikről szól meg a bugyutaságról mert azt hiszik, hogy ezzel ők most menők.

Pedig elhiheted, hogy itt van mondjuk az új Virsliparti, egy olyan filmen gyp-sek nem dolgozhatnak, oda igenis tudni kell.

Ezt viszont nem értik meg, teljes káosz van nem csoda nem találsz senkit.

Nehéz olyan lányt vagy fiút találni aki képes a valós talajon járni és esetleg van érdeklődési köre a nagy semmin kívül, ami úgy általában jellemző erre a generációra.

Ez a semmitmondó üresség az oka annak, hogy nem tartunk sehol.

Felszínes kapcsolatok tömkelege, ál-boldogság meg álmodozások.

A sok örök 21 éves, akik épp csak átlépték a 30-at és az életben nem fognak neked olyanokról beszélni, hogy mennyire szeretik ennek meg annak az ízét, mert fogalmuk sincs arról, hogyan fejezzék ki magukat.

Életben nem láttak olyan filmeket, mint mondjuk a 42-es, nem, hogy ennek a számnak a kódját értsék vagy éppen szóban, a való életben is felmerjenek szólalni a kisebbségek elleni elnyomásért, mert tesznek is ők rá magasról, hogy esetleg egy cigány lánynak mennyire nehéz ha esetleg egy rendes srácra vágyna, mert nagy valószínűséggel 10-ből 9 srác nem kezd roma lánnyal.

Meg lehetne sorolni, de engem őszintén annyira nem izgat akármennyire gyakori téma.

Mi menők maradunk, frissek, pont most olvastam egy haverom által készített interjút a Gamekapocs-on, óriási volt.

Keresd meg azokat a helyeket ahol szeretnél lenni, legyél annak a klubnak a tagja ahova tartozol.

Nem feltétlen a tömegben kell kutatni, na :D

Meg ott a legjobb haverom is, akinél viccesebb figura alig akad de közben komolyságra is a maximum és mindenben otthon van.

Ez nem okoskodás meg egyebek, itt a kíváncsiságról van szó.

Ha ez emberben ez nincs meg mindhiába.

Olyan lányt kell találnod akivel egy-húron pendültük.

Aki megérti a szép szavaidat de melletted röhög reggel ha magadra öntöd a kakaódat :D

Ne hajts azok után akik már felnőttek.

"Nem tekintgetünk sokáig a múltba. Megyünk tovább, előre, új kapukat tárunk ki, új dolgokat teszünk, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság vezet új utakra minket."-Walt Disney

Dan777 valamilyen szinten igazad van a lányokkal kapcsolatban. De én nagyon sok olyat ismerek (baráti köröm) akiknek az élete nem a facebookról, lájkokról szól csak. Kitudunk nyögni értelmes mondatokat és igen szoktunk ételekről beszélgetni,hogy milyen az íze. Lehet, hogy amit te mondasz az az általánosítás de, lehet találni normálisakat is és ezért nem kell kiutazni külföldre szerintem.

A kérdezőnek meg csak annyit mondanék, hogy: az írásod alapján komoly embernek tűnsz. Sajnos ebben a világban valamiért nem annyira értékelik ezt a tizenéves korosztályban a lányok de ez később jól fog jönni. Ha lekileg sérült lánnyal kerülsz össze, akkor ha tényleg tetszik, rászánod az időt, hogy megtudjon bízni benned. Mert az nem magától jön. Ahhoz idő kell.

Da ha valamiben a hibát keresed, én a közösségi médiát mondanám.

Ó, kicsit egy cipőben járunk.

16 éves lány vagyok, pánszexuális (azaz bármelyik nemhez képes vagyok vonzódni).

A korunkban tényleg gyakori ez a dolog, kifogások sora mindenhol szinte. Ami kihúzott ebből a lehetetlen környezetből, az egy amatőr színjátszó testület volt. Más a közeg, teljességgel magam vagyok benne. Egyetértek az előző válaszolóval, klub vagy új hobbi, avagy más környezet nagyon sokat tud segíteni.

Noha megyeszékhely mellett lakom, de hazudnék ha azt mondanám, városunk a kulturális élet teljében van. Tényleg nehéz izgalmas emberekre bukkanni, de talán megéri a sok fáradozás, én azt mondom.