Miért ilyen szemetek az emberek?

Egész életemben akit megismertem mindenkivel kedves voltam, jófej, mindenkivel barátságosan beszéltem, de mindenki kihasználta ezt és mindenki megalázott és kihasznált nem értem miért,miért nem kell nekik egy olyan ember aki szereti/kedveli őket inkább elpazarolják és ellökik maguktól. Sajnos az egész életem egy menekülés és túlélés volt, általános iskolában nagyon nehéz volt, 8 évig szinte minden nap menekülnöm futnom kellet hogy "életben maradjak", az iskola 92%-a cigány volt, és ha ahhoz volt kedvük csak úgy "játszásból" 4-5-en minden nap az iskola kijárata előtt megvártak és megróbáltak agyonverni, mivel ezt én nagyon nem szerettem volna ezért folyton gyorsabbnak és szívósabbnak kellet lennem pár cigánygyereknél, vagy ha nem akkor agyonvertek vagy kiraboltak. Apám az még elhagyott 3 évesen,anyám idegbeteg volt. Utána albérletbe költöztem. 19 éves koromban azt hittem megtaláltam életem szerelmét, de ez sajnos nagyon nagy tévhit volt, egyszerűen imádtam éreztem hogy van miért élnem mindent megadtam volna érte de sajnos ő nem így gondolta, folyton elment bulizni a fiú barátjaival és folyton ezen veszekedtünk, végül rajtakaptam hogy félrekúrt. A "barátaim" lenézően viselkedtek velem, kihasználták a jó szivemet utána meg leszartak. Az egészből elegem lett egyszerűen nem bírtam tovább csinálni ezt, úgy éreztem az egésznek véget kell vetni, mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot. Senkivel nem beszélek senkivel sem foglalkozok, egész nap a számítógép előtt ülök és játszok, pénzt is tudok belőle keresni, ez már 2 éve megy szó szerint csak a boltba járok el, de ez nagyon rossz annyira.. annyira magányos vagyok, kezdek megőrülni sokszor magamban beszélek, néha egyszerűen sírvafakadok az életemen, hogy senkim sincsen az egész rohadt életben egész életeben csakis egyedül voltam és szenvedtem.