Meddig tarthat a türelem?

Tizennyolc éves múltam, nincs párkapcsolatom. A legtöbb azért fuccsolt be, mert annak ellenére, hogy a tanácsokat megfogadva türelmesen vártam, hogy majd megjön az érzés, egyszerűen egy fia fellángolást sem éreztem a randipartnereim iránt... próbálok minél nyitottabb, szociálisabb lenni, társaságba járni, szerintem a kisugárzásommal sincs semmi baj, vidám természetű, mosolygós vagyok. Nyitott szemmel járok, és nem is nagyon erőltetem ezt a szerelem dolgot, de ennyi idősen azért már nyilvánvalóan én is vágyom rá, hogy legyen mellettem egy személy, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, akivel eltölthetem a szabadidőmet, ha épp nem a barátaimmal vagyok, vagy az iskolára koncentrálok.

A külsőmről objektívnak nem tudok nyilatkozni, de saját véleményem szerint azért nem vagyok épp bányarém. :D

A humoromról nagyjából ugyanennyit tudok mondani: nem vagyok egy Kiss Ádám, de azért vannak megszólalásaim. :D

Az ízlésem elég tág, minden téren (zene, filmek, stb.), nyitott vagyok az új dolgokra.

Mégis, mindezt figyelembe véve miért ilyen döcögős a szerelmi életem (már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről...), és meddig kéne türelmesnek lennem? Én igyekszem nem erre koncentrálni, mert tudom, hogy akkor nem fog összejönni, csak ugyebár ez egyre nehezebb...